Index Vakbarát Hírportál

Új bringát a netről?

Végigvettük az online vásárlás előnyeit és hátrányait

fokep
2017.03.21. 09:15

A kerékpáros piac jelentősen átalakul, és bizony nehéz eldönteni, hogy nyertesei, vagy vesztesei lesznek-e a vásárlók. A Bikemag.hu kerékpáros portál szakértőjével, Bognár Tamással elemeztük a trendeket.

A folyamat megértéséhez menjünk kicsit vissza az időben. 1990-2000 közt a kerékpáros piacon is hiánygazdálkodás volt, sokszor hónapokat kellett várni egy-egy alkatrészre, vagy komplett kerékpárra. Persze akkoriban nem volt internet, így az egyetlen magyar bringás magazinból tájékozódott, aki nem jutott hozzá a nyugati szaklapokhoz.

Természetes, hogy az ezredforduló után kinyíltak a lehetőségek, de azért a hazai sajátosságok miatt nem lehetett mindent azonnal megvenni. Az előző időszakhoz képest fényévekkel jobb lett a helyzet, de a kialakult gyártó–nagykereskedéskiskerkereskedés szentháromságban akadtak gondok. A problémák többsége jellemzően az ország helyzetéből adódik, és többrétű.

Ma is képtelenség mindent készleten tartani. A komolyabb kerékpármárkák, egy időben akár százféle modellt és modellváltozatot gyártanak, mindezt 3-4-féle vázmérettel, a színvariációkról nem is beszélve. Ha egy adott kerékpár nincsen a boltban, a kereskedő megnézi a nagykereskedő B2B (business to business) rendszerében, vagy felhívja a céget telefonon, hogy elérhető-e a kért modell. Amennyiben igen, vagy elküldik futárszolgálattal és másnap már átvehető a boltban, vagy akkor hozza el a boltos amikor éppen a nagykereskedésben van dolga. Így vidéken előfordul, hogy

minimum két hetet kell várnia a vevőnek a megfelelő bringára. Ez a kereskedelmi forma kezd kihalni, és egyre többen állnak át a futáros rendelésekre.

A gond akkor kezdődik, amikor a nagykerben sincs megfelelő kerékpár. Ekkor megnézni a gyártó B2B rendszerében, vagy felhívja őket, esetleg e-mailt ír. Itt a pár perctől a pár napos átfutásig mindennel találkozhatunk. Szerencsés esetben a gyártónál éppen elérhető az adott kerékpár, a kért méretben, felszereltségben és színben. Árnyalja a képet, hogy ez az európai készleten található, vagy esetleg amerikain, távol-keletin.

Mennyivel olcsóbb, ha netről veszem? 

De hogy érthető legyen mindez, nézzünk egy példát a jelenlegi modellekre. Adott egy klasszikus gyártó-nagyker-kisker láncon át értékesített Specialized Tarmac Comp kerékpár ((974.000 Ft), egy CUBE Litening C:62 (863.000 Ft) és egy Merida Scultura 6000 (699.000 Ft), hogy a legnépszerűbbeket nézzük. És itt az ellenpólus a Canyon Ultimate CF SL 9.0  (683.000 Ft), és a ROSE X-Lite CRS 3000 (746.000 Ft). Előbbi tisztán B2C láncot át kel el, utóbbi gyártónak van a már említett hazai képviselete.

Nem szabad pusztán az árcédulát nézni, hiszen az alkatrészek kategóriájával is nagyon szeretnek „játszani” a gyártók, ami a bringák tömegében is tükröződik, ami 8,04 kg, 7,4 kg, 7,89 kg, 7,0 kg, illetve 6,7 kg a típusfelsorolás sorrendjében. Akárcsak a nagy elektronikai áruházak a számítógépek specifikációjával, úgy a kerékpárgyártók is trükköznek a kevésbé szem előtt lévő alkatrészekkel.

Nehezebb kormány, kormányszár, olcsóbb nyereg, de lényeges pont az olcsóbb és ezáltal nehezebb kerekek is! És bizony a kerekek súlya drasztikusan befolyásolja a bringa menettulajdonságait, de kevésbé vannak szem előtt, ritkábban vizslatják a vásárlók. És bizony egy 6,7 kilós és egy 8 kilós bringa értéke közt óriási a különbség, amit még az sem kompenzál, ha esetleg jobb a váz/villa szett benne. Nagyon körültekintően kell tehát megnézni a kiszemelt gépeket, mert az alkatrészek egy szintre hozatalával még nagyobb eltérések lehetnek a B2C forgalmazású gépek javára.

Felmerülhet a kérdés, miért ilyen „drága” bringákat hasonlítottunk össze, miközben az átlag hazai felhasználó nem ezeket vásárolja? Azért, mert egyrészt az olcsóbb gépeknél még több a trükközés. Ott az árkülönbözetre nagyon kell figyelni, mert árérzékeny szegmens, ezért az alkatrészeken spórolnak. Másrészt, a felsőbb kategóriában már homogénebb a felszereltség, könnyebb volt hitelesen összevetni őket.

Ha valaki megkíván egy új, és méretben, felszereltségben és színben megfelelő bringát, van rá esélye, hogy idén már nem tudja átvenni. Miért? Mert a kedvenc bringaboltja nem rendelt pontosan ilyet, és esetleg a nagykereskedő sem, mert mondjuk nem egy felkapott modell (a csúcsmodellekkel könnyű így járni), ezért a gyártói készletre kell hagyatkozni.

A kerékpáripar ugyanis nem naptári évhez igazodik. Nagyjából szeptembertől-szeptemberig tart a modellév, igazodva a Eurobike kiállításhoz amiről mi is beszámoltunk már. Jövőre ez a rendszer is teljesen átalakul majd, hiszen szeptemberről júliusra változik a mérvadó szakmai kiállítás időpontja. Már most kezdenek a gyártók ehhez igazodni, és „csúsztatni” a modelléveket, így történhetett meg az, hogy két hónapja már egy 2018-as sajtóbemutatón jártunk.

Kihagyni a nagykereskedőt

Összegezve tehát, jelenleg még a legtöbb hazai kerékpárt a klasszikus gyártó-importőr-kisker hálózaton keresztül lehet megvenni. Aki rajtuk keresztül vásárol, személyesen bemegy a bringaboltba, ahol remélhetőleg képzett eladók segítik a választásban, és akár ki is próbálhatja a kiszemelt kerékpárt. Hátránya a rendszer összetettsége, és sokszor lassúsága. Illetve az, hogy minden lépcső árrést tartalmaz, vagyis a bringa szinte biztosan drágább lesz. A gyártó keres a nagykereskedőn, az a kiskereskedőn, ő pedig a vásárlón. Ez szintén természetes, hiszen mindegyik komplett cégeket üzemeltet, raktároz, befektet, embereket fizet. De a cechet a végén a vevő fizeti.

Előnyök (+) és hátrányok (-)

B2B:

+ szakértő kiszolgálás

+ személyes kapcsolat

+ kipróbálási lehetőség

+ gyors (ha van a boltban/nagykerben)

+ hitel  (a legtöbb boltban)

- nagyobb árrés

- bonyolult rendszer

- egyes márkák miatt utaznod kell

B2C:

+ kedvező árak

+ rövid átfutási idő

+ otthonról is intézhető

+ nagy választék

- értened kell a kerékpárok kiválasztásához

- esetleg idegen nyelven kell rendelni

- nincs hitel

2010 környékén egyre több kerékpárgyártó indult el a még mindig B2B elvű rendszer irányába, ami viszont már kihagyja a nagykereskedőt a láncból. A modell a következő: a gyártó minden országban egy vagy több értékesítőt alkalmaz, akik kiépítik (vagy átveszik a megszűnő nagykertől) a kisker bolthálózatot. Begyűjtik az előrendeléseket, kezelik a kérdéseket, képzéseket tartanak, és tartják a kapcsolatot a gyártóval, szervezik a szállításokat. A kerékpárboltos közvetlenül látja a gyártói készletet, rendelhet róla, így gyorsabb a kommunikáció, bár az még mindig hatalmas hátrány ebben az országban, hogy nagyjából a kerékpárboltosok fele nem beszél rendesen egyetlen idegennyelvet sem. Mára így működik hazánkban (illetve külföldön) a Giant, Kelly's, és a KTM is.

A következő lépcsőt már a „soft” B2C jelenti, vagyis a business to customer, ahol a gyártó közvetlenül a vevőnek ad el, de a bringát a szaküzletben kell átvenni. Itt a kerékpárbolt még forgalmazza az adott márkát, tehát lehet vásárolni bolti készletről is, kérhetünk tanácsot, vagy akár próbálhatunk bringát is. De otthon, nyugodt körülmények között válogathatunk az újabbnál-újabb bicajok között, és megrendelés után

a weboldalon fizethetünk, a bringát viszont a kerékpárboltban vesszük át beállítva, menetkészen.

A megoldás előnye, hogy van személyes, szakértői kapcsolat és a bringát menetkészen vehetjük át, a bringabolt pedig jutalékot kap az eladásból, hiszen rajtuk is keresztül megy a vásárlás. Így garanciális ügyben is könnyebb dolgunk van, és saját anyanyelvünkön kommunikálhatunk. Hátránya, hogy a tanácsadás és a személyes átvétel költségeit mi fizetjük, tehát a bringa drágább lesz (de ez márkánként eltérhet), mint egy tisztán B2C modell esetén. Magyarországon még nem működik ilyen rendszer, de a Trek a brit és amerikai vásárlók számára elérhetővé tette a közvetlen vásárlás lehetőségét. Ha ott beválik, akkor a kerékpárgyártó valószínűleg mindenhol ezt a mintát fogja másolni.

Amikor Cadel Evans 2009-ben világbajnok lett egy Canyon bringa nyergében, az emberek felfigyeltek egy eddig „ismeretlen” márkára, melyet nem tudtak kerékpárboltban megvásárolni. A Canyon üzleti modellje azóta is a „hard” B2C, amelyben a vásárló kizárólag a gyártóval van közvetlen kapcsolatban. Egy weboldal választhatnak, majd a bringát futárszolgálat viszi házhoz.

Egyszerű nem? Azért annyira nem

Egyrészt a paletta elég szűk, másrészt nincs 700 eurónál olcsóbb modelljük, ami az itteni viszonyok között a felső lélektani határ vásárláskor az eladások kilencven százalékánál. Amikor neten vásárolunk, nem árt némi rutin. Tudunk segítséget kérni e-mailben, telefonon, és online chat is van, de nem magyar nyelven. A B2C, vagyis a gyártótól a vásárlóig átívelő modell nagy előnye, hogy minden köztes árrés kiesik, így sokkal kedvezőbb áron tudunk vásárolni mint a klasszikus gyártó-nagyker-kisker láncoknál. Sok kis gyártó lépte meg a B2C-re való átállást, de a világmárkák némelyike nem tervez ilyesmit, és a többieknél is időbe telik mindez.

Az itthon is terjeszkedőben lévő ROSE Bikes gigaáruház valahol félúton helyezkedik el a tisztán B2C, és a B2B üzleti modell közt. Van saját kerékpármárkájuk és ezt megfejelik azzal, amit a nagyon kicsi manufaktúrákon kívül mások nem tudnak: a személyes konfigurálás lehetőségével. Vagyis a legtöbb bringánál magad választhatod ki az alkatrészeket. Van egy óriási webshopjuk európai mércével is kedvező árakkal. Megvesszük náluk a bringát, és otthon a dobozból kibontva már csak a kormányt kell elfordítanunk és egy pedált tenni bele. Van magyar nyelv az oldalukon, írhatunk nekik magyarul, vagy fel is hívhatjuk őket.

Sőt, egyedülálló módon hazai mintaboltjuk is van. Tehát bemehetünk, megtapogathatjuk a kiállított gépeket, kérhetünk tanácsot, és akár ott a boltban megrendelik nekünk a neten a kerékpárt. Ha nem akarjuk még a pedál-betekerést és a kormánybeállítást sem magunk végezni, kérhetjük a boltba a bicajt, ahol mindezt elvégzik helyettünk.

A Decathlon, Hervis és Intersport sportáruház a fentiektől eltérő, úgynevezett wholesale logika szerint működik. Mindhárom kínál saját márkás kerékpárt B'Twin, X-Fact, és Genesis néven, de kínálatával a Decathlon eléggé elhúzott a többiektől. Nagy az árukészletük, és bár az árak már vegyesebb képet mutatnak, inkább a szakértelem terén mutatnak hiányosságokat a nagyáruházak, pedig legtöbbször ide érkeznek a legkevésbé felkészült vásárlók, akik a teniszcuccok meg a futó short mellé betennék a kosárba a bringát is. A sportáruházak előnye a könnyű megközelíthetőség, a hatalmas választék, a helyszíni próba lehetősége és a folyamatos akciók.

A Canyon, a Giant, a KTM, a ROSE, a Trek, illetve azok, akik haladtak a korral, óriási szeletet hasítottak ki az utóbbi pár évben a konkurensek tortájából, sőt előnybe is kerültek. Éppen ezért gyakorlatilag rá vannak kényszerítve a kerékpárgyártók, hogy lépjenek, ha nem akarnak euró milliókban mérhető veszteségeket elkönyvelni. Sokan már léptek, vagy lépni fognak. Egyelőre néhányan a lehető legrosszabb irányt választották: elveszik a nagykereskedő és kiskereskedő árrésének jelentős részét, így téve versenyképesebbé a márkájuk fogyasztói árát. Csakhogy így elveszik a boltok kenyerét, ezért azok bezárnak. A kérdés az, hogy a piac megerőszakolása csak megalapozza a területi képviselős modell bevezetését, vagy rögtön a B2C piacra lépését készítik elő? Hamarosan kiderül.

Miért nem jó ránk, bringásokra nézve a „hard” B2C modell, ha olcsón vehetünk jó bringákat, közvetlenül a gyártótól? Azért, mert a boltokkal sokszor a szervizek is lehúzzák a rolót, és a mai modern bringák ugyanúgy igénylik a kötelező szervizt, mint az autók. Kétévente olajcsere a tárcsafékben, a teleszkópokban adott üzemóránként, nem beszélve az agyváltók bonyolult szervizeléséről, vagy az elektromos váltórendszerek javításáról, szoftverfrissítéséről.

És hol vagyunk még a nyugati piacokhoz képest az elektromos kerékpárok terén? Ma itthon egy-két ritka kivételtől eltekintve nincsenek piaci alapon működő kerékpárszervizek. Szinte minden szerviz egy kerékpárbolt részeként működik, ahol bicajokat és kiegészítőket árusítanak, illetve szervizelnek. Ha kihúzzák alóluk a bringa- és alkatrészpiacot, két út áll a vállalkozók előtt:

  1. bezárnak,  
  2. piaci alapon működtetik a szervizt. Ez egyenlő a jelenlegi irreálisan alacsony szervizdíjak jelentős emelésével.

Tőlünk nyugatra akár 10000 forintnak megfelelő euró is lehet egy belsőcsere belsővel együtt, egy teleszkóp generálozásért 20-40000 forintnyi pénzt kérnek, a komplex karbantartás (kis- és nagygenerál) 20-60000 forintnak megfelelő összeghatárok közt mozog, és jellemzően 15-25000 forintos órabérrel dolgoznak. Tehát, ha a gyártók lassan átugorják a kereskedelmi lánc résztvevőit, azt biztosan megérzik majd a bringások is.

A következő öt évben drasztikus várható a magyar kerékpárpiacon. Nem látjuk pontosan a jövőt, de öt év múlva biztosan nem lesz ennyi kerékpárbolt és kerékpár importőr sem. A vidéki vásárlók biztosan veszítenek majd a háborún, hiszen ott eleve sokkal kevesebb bolt van, a főváros-közeliek viszont jó eséllyel nyerni fognak. Azok is nyerni fognak, akik jól beszélik valamelyik világnyelvet, ügyesen használják az internetet, és nagyon képben vannak a kerékpárokkal kapcsolatban.

De ha megnézzük az itthoni eladások 80%-át adó, jellemzően 70-200.000 forint közötti (főleg trekking) kerékpárokat, és ezek közönségét, akkor már sötétebbnek tűnik a jövő. Nekik szükségük van az élő kapcsolatra, tanácsadásra és a hagyományos kerékpárboltokra, mert nem tudnak, vagy nem akarnak annyira elmélyülni a kerékpártémában, hogy megalapozott döntést hozzanak.

Még többet olvasnál a bringavásárlásról? Kövesd a Kerékagyat a Facebookon!



Rovatok