Lónak való vidék
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Sokat lehetett hallani a Rákos-patak menti kerékpárútról mostanában: Rákoscsabánál, Angyalföldön korrekt szakaszokat építettek ki, sőt a tervek szerint 2,3 milliárd forintért a városhatártól egészen a dunai torkolatáig megépítik a bringautat. A patak Dunától az M3-asig tartó szakaszának bejárása egy igazi kalandtúra volt a rozsdaövezetben. A második, Felsőrákosig tartó részben egy zöld folyosóban halad az út. Még sok is a zöld, többször inkább lovasterep, mint bringaút a patakpart.
Rákospatak menti biciklitúránkat legutóbb az M3-as felüljárón hagytuk abba. A felüljáró öt kilométerre van a dunai torkolattól, ami 15-20 perc biciklizést jelentene, de a szakasz olyan gazdag látnivalókban, hogy külön részt érdemelt. Innen indulunk tovább Zugló, Alsórákos, Rákosfalva, majd Felsőrákos felé.
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
Az M3-astól induló zuglói Rákospatak utcában rögtön választhatnak a biciklisek: a kis forgalmú aszfaltúton vagy a közvetlen patakparti ösvényen tekernek. Az ösvény kellemesebb, mert látni a vizet, az aszfalt viszont gyorsabb és kényelmesebb. (Fotó:
Martiskó Gábor / Index)
Én az ösvényt választottam. Biciklitúránk alapelve ugyanis az volt, hogy minél közelebb tekerjünk a patakhoz. Ez később egy kis gondot is okozott. (Fotó:
Martiskó Gábor / Index)
A patak régen dúskált a rákokban, vízi élőlényben. A múlt század második felében azonban betonteknőbe zárták és szennyvízlefolyóvá alakították. A patkányokon kívül minden elpusztított a szenny. A kilencvenes években elvezették a szennyvizet. A Rákos-patak életre keltése, revitalizációja divatszó lett. Felszedték volna a meder betonlapjait, kavicsréteget helyeztek volna a patakágyba, de a terv végül az asztalfiókba került. Most aránylag tiszta, de élettelen víz csörgedezik a betonmederben. Pedig óriási lehetőségek lennének benne.
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
A Csömöri úti hídtól kerékpárút kezdődik, ami egészen a Füredi útig tart. Ez ennek a szakasznak az egyik legjobb, legszebb része. A kerékpárút benépesült, sokan futnak, babakocsit tolnak rajta, biciklit ehhez képest alig látunk. A Füredi úti híd után a patak egyik partján lakótelepi parkolók, a másikon a már ismert kis ösvény fut egészen a Kerepesi útig. (Fotó:
Martiskó Gábor / Index)
A Kerepesi útnál vége a kerékpáros jó világnak. A bringás ösvény - nevezzük így -, belefut a HÉV-töltésbe. (Az úton valamiért visszafordultam egy darabon, azért jövök szembe.)
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
A Kerepesi úti átkelés egy borzalmas hármas zebra. Lassú, kattogó gyalogos lámpákkal, hosszas várakozásokkal. Nagyon nem kerékpárosbarát.
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
A Kerepesi út után rögtön a patak kettéágazik. A mellékágat távoli utcákon lehet követni, a főág mellett dzsindzsás bozótos, hajléktalansátrakkal. Naná, hogy a fotós kolléga élénk tiltakozását legyőzve az utóbbi irányba indulunk. Hamarosan utunkat állja egy vasúti híd.
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
Végre! A túra kezd megint érdekes lenni. A híd alatt éppen hogy elfér a biciklit tolva egy ember. A túloldalon egy kemping bejáratánál szerencsére ki lehet jutni a mederből. Aki elfáradt, itt le is pihenhet. (Fotó:
Martiskó Gábor / Index)
A kemping után jön a vadregény. Közel s távol semmi civilizáció, csak a patakpart. A párhuzamosan futó Pilisi út, vagy a távoli Keresztúri út lehetne még alternatíva, de a füves part sokkal jobb, és még éppen kerékpározható is. Semmi pénzért nem mennék innen.
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
Sajnos az ösvény minősége egyre romlik. Nem is látni kerékpárost. Itt már csak lovasokkal találkozik az ember.
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
Vad kutyaugatás jobbról, egy tanyaszerű helyről. Jesszus, egyáltalán Budapesten vagyunk még?
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
A távolban felsejlő Túzok utcai hídnál (a Túzok utca amúgy egy poros dűlőút) úgy döntünk, véget vetünk a küzdelemnek. Megy lefelé a nap, és még vissza kell tekerni a Flórián térre. Lesz még idő befejezni a Gödöllőig tartó utat. Konklúzióképpen: ennek a szakasznak is megvan a vad bája, és hasonlóan kalandos, mint a rozsdazónás rész, de nem hiszem, hogy sokan vitatkoznának velem azon, hogy ennél azért ez a patak sokkal többre termett. Aki egyébként szeretné bejárni mostanában, a Magyar Kerékpárosklub és több más bringás szervezet április 2-án túrát szervez a Rákoscsaba és a dunai torkolat közötti részre.
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
(Fotó: Martiskó Gábor / Index)
És a térkép:
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
