Azonnal felmerült a kérdés, hogy

az e-bringák miért nem kerültek bele a programba.

A zöld közlekedés aktualitását jól jelzi, hogy a június 15-én reggel 8-kor megnyílt, 5 milliárd forint keretösszegű pályázatra már az első órákban csaknem 900-an jelentkeztek, a pályázók pedig „el is vittek” a keretösszegből négymilliárdot, de nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a maradék is elfogyjon, így berekesztették a jelentkezés lehetőségét.

Mindösszesen 2033 jármű vásárlására nyújtottak be 1719 kérelmet 6 milliárd forint értékben – a keretösszeg megnöveléséről egyelőre nincs hír, de felmerült lehetőségként.

Mitől lett ennyire vonzó a pályázat?

A Klíma- és energiavédelmi akcióterv keretében akár 2,5 millió forint is elnyerhető volt autóvásárlásra, illetve a 100 ezer és 1 millió közötti értékű elektromos robogók árának 55 százalékára is pályázni lehetett.

Ez utóbbiak esetében persze nem jöhetett szóba a kereskedelemben fellelhető összes e-robogó: a kiírás feltételeinek nagyjából nyolc típus felelt meg. A terv egyébként az volt, hogy többek között elősegítsék a futárszolgáltatást nyújtó vállalkozások gépjárműpark- cseréjét – ők azért elég sok üzemanyagot elpöfögnek a hagyományos módon.

Itt jön képbe a kerékpár

Az autók és a robogók esetében nem kell sok fantázia ahhoz, hogy mitől klímabarát az elektromos verziójuk, noha egyes vélemények szerint, amit nyernek a vámon, azt el is veszítik a réven: ha az áram a szén elégetése által termelődik, akkor csak máshol szennyeznek.

Azonban a bringáknál nincs szó arról, hogy kiváltanak egy károsító elemet, hiszen a két lábunk optimális esetben nem tartozik a környezetszennyező meghajtók közé.

Nem minden e-kerékpár pedelec, de minden pedelec e-bringa

Látva az autós-robogós pályázat sikerét, a Magyar Kerékpárosklub és a Magyar Kerékpáripari és Kereskedelmi Szövetség azzal fordult a kormányhoz, hogy az elektromos rásegítéses kerékpárok és teherkerékpárok vásárlására is legyen 30 százalékos, maximum 200.000 forintos támogatás.

A szén-dioxid-mentes elektromos mobilitás szempontjából nem kell magyarázni, hogy miért lenne jó kiterjeszteni a teherkerékpárokra is a támogatást, de a pedelecnél még mindig lehetnek kérdések.

Ecc, pecc, pedelec...

A bringás társadalom egyes képviselői mély megvetéssel tekintenek azokra, akik nem izomból tépnek fel az emelkedőn, szerintük az e-bringázásnak nincs sportértéke. Azonban érdemes belegondolni, hogy hányan NEM ülnek kerékpárra éppen amiatt, mert bizonyos helyzetekben fizikai korlátai vannak a tekerésnek.

Nem ördögtől való elképzelés, hogy a kevésbé edzettek, a szépkorúak és azok, akik krónikus vagy balesetből származó mozgásszervi korlátokkal élnek, egy kis rásegítéssel szívesen nyeregbe pattannának – bizonyos esetekben például az autó vagy a tömegközlekedés igénybevétele helyett.

Ezek teoretikus felvetések lennének, ha nem jött volna a koronavírus, és nem kényszerítette volna azokat is két kerékre a mindennapokban, akik addig csak hétvégenként, túrázásra használták a bringájukat. Ez a kéretlen, de éles teszt azt mutatta, hogy van még potenciál a kerékpáros közlekedésben.

A Magyar Kerékpárosklub a kormánynak küldött levelében kiemelte azt a tényt is, hogy a kerékpározás az autóknál jóval kisebb helyet foglaló, kisebb balesetveszélyt jelentő, környezetbarát és egészséges közlekedési mód, ami tételesen igaz az e-kerékpárokra is, azzal a plusszal, hogy

Beszéljünk a pénzről!

Kár tagadni, a pedelecekkel is nagyjából ugyanaz a helyzet, mint az elektromos autókkal: egy hagyományos kialakítású közlekedési eszközökhöz képest drágák. Az autónál működnek még azok az érvek, hogy az innovációért cserébe alacsonyabb az üzemanyagköltség és ingyen lehet vele parkolni, ezek azonban a kerékpárok esetében hatástalanok, a több százezres árcédulák pedig első pillantásra sokakat elriaszthatnak.

Ettől függetlenül aki keresgélt már kerékpárt és némileg képben van a bringapiac aktualitásaival, az nem fogja igazán felhúzni a szemöldökét a százezres tételek láttán.

A minőséget a pedeleceknél is meg kell fizetni, csakúgy mint a hagyományos bringák esetében: egy jobb kiállású kerékpárért mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Piaci tapasztalat azonban, hogy a különböző újdonságok elterjedése olykor jótékony hatással lehet az árrésre is.

Csak lendületet kell venni

Azt tisztán látjuk, hogy a két keréken gördülő, klímabarát, fenntartható mobilitás kérdése egyelőre nehézkes. Egy picit olyan, mint térdműtét után rásegítés nélkül feltekerni egy dombra.

Nem véletlen, hogy a fentebb említett kerékpáros szervezetek mindent bevetnek annak érdekében, hogy a kormány kiterjessze az e-kerékpárokra is az állami támogatás lehetőségét: a mezei bringásoknak talán eszükbe sem jut, hogy amikor tekernek A-ból B-be, akkor csökkentik az import üzemanyagigényt, amivel tulajdonképpen hozzájárulnak a külkereskedelmi mérleg javításához.

Szerepel a felvetésben az a gondolat is, hogy a széles – helyenként olcsóbb, de ellenőrizhetetlen minőségű – internetes választékkal szemben előnyt élvezzenek a hazai összeszerelésű (pl. Csepel, Gepida, Ghost, Haibike, Lapierre, Neuzer, Winora, Giant) pedelecek. A városi közlekedés zöldebbé tétele már több ország TO DO listáján szerepel, Franciaországban a vételár maximum fele, de legfeljebb 500 euró igényelhető állami támogatásként, Olaszországban is hasonló program indult el májusban, a németeknél céges verzióban gondolkodnak, az osztrákok egyelőre még gondolkodnak, de van szándék.

Ami Magyarországot illeti: Palkovics László Innovációs és Technológiai miniszter júniusban, a Tisza-tavi kerékpáros híd átadásakor azt mondta, megfontolják a javaslatot – ezt a kijelentést szakmai egyeztetések követték, döntés viszont egyelőre nem született.