A horvát vasúttörténet egyik legsötétebb fejezetét írták pénteken, július 24-én, amikor Split mellett kisiklott, majd sziklafalnak csapódott egy motorvonat, hat ember halálát és több tucat sérülését okozva. A baleset hatósági vizsgálata hamar lezárult, a tragédiát „sínre kent anyag" okozta, melyen a vonat megcsúszott.

A rendőrségi vizsgálat azért is lehetett ilyen gyors, mert a halálos baleset előtt közvetlenül egy, utána további két vonat vált fékezhetetlenné ugyanott.

A klasszikus felépítésű vasúti pálya egyik legfőbb ellensége a növényzet, a gyomok szétfeszítik a pályát, gyökérzetük megakadályozza, hogy a csapadékvíz gyorsan lefolyjon a zúzottkő ágyazaton, így a sarasodó pálya szilárdsága, teherbíró képessége lecsökken. A kiszáradó növények meg tűzveszélyesek. Ezért a gyomot irtani kell, ezt ma a legtöbbször a pályán végighaladó speciális permetezőszerelvénnyel végzik.

Davor Svalina vizsgálóbíró több horvát újság vasárnapi kiadásának is nyilatkozott a kétnapos helyszínelés után. Szavaiból kiderült, az adott szakaszt percekkel a fékezhetetlenné vált szerelvények elhaladása előtt kezelték, pedig az előírások szerint legalább négy órát kellett volna várni.

A Tordon 22K elnevezésű gyomirtót használták. Ennek gyártója, a Chromos Agra képviselője, Davor Krnic vegyészmérnök a Slobodna Dalmacijának azt állította, terméküket vízben kell oldani, így nem válhat zsíros, olajos, csúszó anyaggá. Egy ugyancsak a dalmát lapnak, de név nélkül nyilatkozó eszéki agrármérnök azonban elmondta, a gyakorlatban mindenki némi olajjal keveri ezt a gyomirtót, hogy jobban tapadjon meg a növényeken.

Így már elképzelhető, hogy a baleset helyszínén, az igen meredek pálya rendkívül síkossá vált a sínre is permeteződő gyomirtótól a 35 fok körüli melegben.

Késő délelőtt Spiltből indult egy személyvonat a hegyekbe, ám hiába vontatta a kétkocsis járatot Európa egyik legerősebb, ráadásul hattengelyes mozdonya, az amerikai licenc alapján még Jugoszláviában gyártott Kennedy becenevű dízel, az egy kilométer alatt 20-25 métert emelkedő pályán elpörgött a kereke, csúszkált a gép. Az út folytatása helyett a mozdonyvezető inkább visszafordult, ám az elakadás okaként ekkor még nem pályahibát valószínűsítettek. Így kaphatott engedélyt a lejtőn lehaladásra a Zágrábból érkező, ívbe billenő kocsiszekrényű, high-tech Bombardier motorvonat.

A majdnem a pályára engedélyezett maximális sebességgel közlekedő vonat a lepermetezett szakaszra érve fékezhetetlenné vált, miközben a lefelé haladáskor állandó fékezésre lett volna szükség, így a vonat gyorsulni kezdett. A mozdonyvezető minden igyekezete ellenére a sebesség egyre csak nőtt, ráadásul a perdülésgátlók miatt a vonat rángatni is kezdett. Vélhetően ekkor az utastérben vészféket is húzott valaki, így az egymástól független többféle fékrendszer együttesen már a kerekeket blokkolta, azok a továbbiakban nem forogtak, hanem csúsztak, amitől a vonat még jobban gyorsult (mint az autó, ha lejtőn hirtelen jeges útszakaszra ér).

A vonat végül egy kanyarban kisiklott, és első fele egy bevágásban a pálya menti sziklafalnak csapódott, szerencsére nem túl éles szögben, így a szerelvény nem fordult keresztbe, csökkentve ezzel a halálos áldozatok számát. A sziklafal által „irányba terelt" vonat ezután már a sínekkel párhuzamosan, de immár a talajon haladva gyorsan megállt.

A bozóttüzek miatt állandó, erős készültségben lévő és jól felszerelt tűzoltók és mentők pillanatok alatt a helyszínre értek. A horvát vasút is cselekedett: egyik „készenléti" pályafenntartási járművét és egy motorkocsit is a baleset helyszínére küldött. Előbbit a mentést segítendő, utóbbit a sértetlen utasokat elszállítandó.

A pályafenntartók járműve fentről indult lefelé, ám mivel a siklás oka nem volt ismert [ekkor még azt hitték, hogy a nagy melegtől „kivetődött" (deformálódott, könyökös lett), eltört vagy megtört a sín, ami szintén siklást okozhat]. A lepermetezett szakaszon ez a könnyű gép is fékezhetetlenné vált, ám ők rádión jelenteni tudták ennek tényét, ezért nem állt a baleseti helyszínén a vágányon senki. Az ezen a kocsin utazók menet közben leugrottak a járműről, sérülésük komolyságáról nem érkezett hír. Felvétel is készült arról, ahogy a jármű nagy sebességgel a baleseti helyszínre érkezik és kisiklik.

A lentről küldött motorkocsi elindult felfelé az emelkedőn, ám amikor elérte a permetezett emelkedőt, csúszni kezdett, majd egyenletes lassulás után megállt. A mozdonyvezető légfékkel befékezte a szerelvényt, de hiába, a fékhatás ellenére visszafelé kezdtek el csúszni. A motorkocsi a blokkolt, vagyis álló kerekekkel 35-40 km/h sebességre gyorsult, mire leért a szóban forgó szakaszról és fékezhetővé vált.

A baleset másnapján Split Predgrađe állomáson rekonstrukciót végeztek, írja egy vasúti szakember az Index Fórumának szaktopikjában. Bekenték a pályát ugyanazzal az anyaggal egy rövid szakaszon, és a próbaképp ráküldött tolatómozdony meg is csúszott rajta. A kísérletben résztvevők azt mondták, olyan volt, mintha banánhéjra szaladtak volna.

A horvát vasút vizsgálata még nem zárult le. Ők azt is vizsgálják, hasonló esetekben hogyan lehetne megállítható a sokféle fékrendszerrel (köztük mágneses sínfékkel is) felszerelt vonatot, illetve hogy ha a hidakhoz hasonlóan úgynevezett terelősín lett volna a kanyarban, az megakadályozhatta volna-e a sziklafalnak ütközést. (A terelősín feladata a siklott kerék két sínszál között tartása, megakadályozandó a siklott szerelvény lekerülését a vasúti ágyazatról.)

A vasúti közlekedés történetében sokszor volt már példa fékezhetetlenné vált szerelvények balesetére, ám ennek oka jellemzően járműhiba. Azonban a horvátországihoz hasonló baleset is előfordult már.

A sínek ilyen-olyan anyaggal kenése a kopás csökkentése érdekében elég gyakori. Ha ez vagy más anyag (például kenőolaj) a sín tetejére, az úgynevezett sínkoronára kerül, az megcsúszást okozhat, de szerencsére csak egy néhány méteres szakaszon. Olykor azonban ez a néhány méteres megcsúszás is elég a balesethez, például ha az ütközőbak előtt történik. Így ütötte ki az ütközőt Stuttgart főpályaudvar harmadik vágányának végén 2003. október 2-án egy mozdony, akkor „ismeretlen eredetű olaj" fedte a sínt az utolsó néhány méteren.