Csaknem másfél hónapja megy a találgatás, hogy pontosan ki és hogyan ölte meg a Hamász fegyveres szárnyának egyik alapítóját, Mahmúd al-Mabhúht Dubajban. A helyi rendőrség szerint az izraeli titkosszolgálat, a Moszad áll a gyilkosság hátterében. A Hamász közeléből árulásra utaló információk érkeznek, így akár szíriai, iráni, de egyiptomi, jordániai titkosügynökök is részt vehettek az akcióban. Vajon mi történhetett, hogy ennyire a nyilvánosság előtt zajlik egy kémsztori?
Ritkán fordul elő, hogy ennyire a nyilvánosság előtt zajlik egy igazi kémsztori hamis útlevelekkel, hitelkártyákkal, biztonsági kamerák felvételei alapján beazonosított titkosügynökökkel, magyarázkodásra kényszerülő nagykövetekkel. A január 20-án Dubajban meggyilkolt Hamász-parancsnok, Mahmúd al-Mabhúh halálának körülményeiről meglepően sok részlet került nyilvánosságra. Ennek egyik nyilvánvaló oka, hogy a Dubajban elhelyezett kamerák segítségével a hatóságok megpróbálták rekonstruálni az eseményeket, és gyorsan meg is nevezték a gyanúsítottakat.
Szintén sok kérdést vetnek fel azok a részletek, amikről viszont a dubaji hatóságok egyáltalán nem beszélnek. Nem derült ki például, hogy Mabhúh halála előtt közvetlenül kivel találkozott, és hogy mi volt a célja egyáltalán az utazásának.
Az Interpol február közepén körözést adott ki a feltételezett tettesek ellen, akkor tizenegy embert gyanúsítottak a gyilkosság elkövetésével. A szám egyébként folyamatosan változik, jelenleg huszonhét gyanúsítottnál tartunk.
Kiderült, hogy az elkövetők Izraelben élő brit kettős állampolgárok személyazonosságát használták, útleveleiket újra legyártották. Az akcióban használt mobiltelefonok osztrák szolgáltatóhoz vannak bejegyezve, az utazások és a szállások fizetéséhez amerikai hitelkártyákat használtak. Arról is vannak adatok, hogy brit, ír, francia, német és ausztrál útleveleket is használhattak az elkövetők, amiből diplomáciai botrány is lett. Dubaj azt állítja, hogy az izraeli titkosszolgálat, a Moszad áll a gyilkosság hátterében, és hogy erre konkrét bizonyítékaik is vannak.
Kiderült az is, hogy a gyanúsítottak közül tizenhárman vagy tizennégyen az amerikai Meta Bank kártyáival fizették utazási és szállásköltségeiket. Birtokukban van továbbá több olyan lehallgatott telefonbeszélgetés, amelyek a gyanúsítottak közt zajlottak, illetve a gyilkosság egyik elkövetőjének DNS-mintája és több gyanúsított ujjlenyomata.
Izrael ugyanakkor nem fogadja el a dubaji hatóságok bizonyítékait, és következetesen tagadja, hogy köze lenne a gyilkosságok elkövetéséhez, bár azt nyíltan állítják, hogy Mabhúh megölése – akit terroristának tekintenek – jó hír Izrael számára. A hamászos parancsnokot tartják ugyanis az Iránból a Gázai övezetbe tartó fegyvercsempészet mozgatójának.
A dubaji gyilkosság óta megugrott a Moszad iránti érdeklődés: a Google adatai szerint január közepe és február közepe között négyszer annyian kerestek a „mossad” szóra, mint általában, míg az egy évvel ezelőtti adatokhoz képest hétszeresre nőtt ez az arány, írja a Ynet.
Izraelben is megnőtt az érdeklődés a Moszad iránt, rengetegen vásárolnak Moszad feliratú pólókat és egyéb ajándéktárgyakat, illetve megugrott a titkosszolgálatnál állást keresők száma is, írja a Times.
Ha kíváncsi rá, önt felvennék-e dolgozni a Moszadhoz, itt megtalálja a jelentkezéshez kitöltendő kérdőívet.
Emellett, amiről a Hamász is a kezdetektől nyíltan beszélt, Mabhúh szervezte meg két izraeli katona elrablását 1989-ben, és ő volt az egyik alapítója a Hamász katonai szárnyának, az Ezzeddín el-Kasszám brigádoknak, a szervezet számos Izrael ellen elkövetett merényletért felelős. Mabhúh többször is ült börtönben Izraelben, gázai házát lerombolták, 1989 óta Szíriában élt.
Testvérének állítása szerint Mabhúhot korábban már többször is próbálták meggyilkolni: 2004-ben egy robbanószerkezet volt az autójára szerelve, de megtalálta időben. Fél évvel ezelőtt megmérgezték, akkor harminchat órán át nem volt tudatánál. Érdekes tehát, hogy dubaji útjára mégis úgy indult el, hogy nem fogadott maga mellé biztonsági őröket, nem tett óvintézkedéseket.
Ezzel a támadók is tisztában voltak: egyes hírek szerint olyan részletesen ismerték a Mabhúh programját, utazásának körülményeit, hogy Mabhúhhoz közeli besúgójuk is lehetett. A Times szerint két palesztint gyanúsítanak azzal, hogy elvezették a Moszad ügynökeit a célponthoz. A palesztin hírszerzés egyik magas rangú tisztségviselője azt mondta, hogy a két férfi korábban a Fatah biztonsági szolgálatának volt a tagja, így valószínűleg mindketten személyesen ismerték Mabhúhot azokból az időkből, amikor a katonai hírszerzésnek dolgoztak a Gázai övezetben.
Mahmúd Nasszer, Mabhúh egy közeli munkatársa kedden arról beszélt, hogy Mabhúhot már dubaji utazása előtt jordániai és egyiptomi ügynökök követték, hogy végezzenek vele. Állítása szerint a Hamász-vezér túl sokat tudott ezeknek az államoknak a titkos ügyeiről, számolt be a Haarec.
A történet itt kezd igazán zavarossá válni. Eddig tehát két forgatókönyv tűnik esélyesnek, de az sem zárható ki, hogy ezek között még összefüggéseket is érdemes keresni. Az egyik verzió, amiről a legtöbbet lehet hallani, megegyezik a dubaji állásponttal. E szerint a Moszad küldött ügynököket Mabhúh meggyilkolására. A másik viszont a Hamász belső harcával, és az ezt befolyosóló nagyhatalmak vetélkedésével függ össze.
Utóbbi szerint egyre erősödnek a Hamászon belüli ellentétek az iráni, illetve szír befolyás alatt lévő szárnyak között. A Stratfor nevű elemzőközpont ezt azzal magyarázza, hogy Barack Obama amerikai elnök új közel-keleti politikája árkot ásott a két ország között. Damaszkusz tárgyalásokat kezdett Izraellel és az Egyesült Államokkal, amit az atomprogramjával keménykedő Irán nem néz jó szemmel.
Az utóbbi években egyébként Szíria tényleg közeledett Izrael felé, de a közvetett tárgyalások megszakadtak, amikor az izraeli hadsereg 2008 végén bevonult a Gázai övezetbe. Most viszont Szíria érdekében állhat ellensúlyozni az egyre erősebb iráni befolyást a Közel-Keleten, és ezért közeledhet a nyugatiakhoz.
A Hamász közben a Gázai övezet 2006-os átvétele után stabilizálni próbálja erejét a palesztinok közt, amihez anyagi támogatásra van szüksége. Így bár korábban (Szaúd-Arábia mellett) a főként szunnita Szíriára épített, most kénytelen a síita Iránnal is egyre jobban számolni. Azért a szervezet vezérkarának bázisa még mindig Damaszkuszban van, hiszen a gázai mellett számos további szárny létezik, és pont köztük alakulhattak ki ellentétek.
Amíg nem derül ki, hogy kivel találkozott Mabhúh halála előtt, nem lehet feltérképezni, hogy mi volt a Hamász-parancsnok dubaji utazásának célja. Pedig ez segíthetne megérteni, hogy a Hamász belső vetélkedése állhatott-e megölése hátterében. A hallgatásból, illetve a közzé tett információk szelektálásából arra azért lehet következtetni, hogy a dubaji hatóságok nem szívesen mennének neki a Hamásznak, ezen keresztül pedig Iránnak vagy Szíriának.
Ha még a történetbe belekeverjük a Jordánia és Egyiptom érintettségére utaló információkat, közel kerülünk ahhoz a témához, ami hosszú ideje meghatározza a Közel-Keleten történő eseményeket: Irán nagyhatalmi törekvései. Ezzel a Hamász szír-vonalán kívül problémái vannak Egyiptomnak és Jordániának is.
Akkor tehát mi az oka annak, hogy ennyire a nyilvánosság előtt zajlanak az ügy felderítésének részletei? Az egyik lehetőség szerint Dubaj igazat állít, a sokat emlegetett Moszad van a háttérben. Ebben az esetben az izraeli titkosszolgálat hibák sorozatát követte el, hogy ennyi adat előkerült a gyanúsítottakról.
A Moszad már hibázott korábban, így nem kizárt, hogy most is ilyesmi történt.1997. szeptemberében például letartóztattak két Moszad-ügynököt (hamis kanadai útlevelekkel) Ammanban, akik mérget adtak be a Hamász egy magas rangú vezetőjének, Haled Mesálnak a fülébe. Szabadságukért cserébe Izraelnek el kellett engednie a börtönből Ahmed Jasszin sejket, a Hamász egyik alapítóját, illetve Huszein jordániai király közbenjárására ellenszérumot kellett küldeniük a kómában lévő Mesal gyógyítására. Izrael akkor három éve írt alá békeszerződést Jordániával, így keménykedésre nem volt sok lehetősége. Az izraeli miniszterelnök egyébként akkor is Benjamin Netanjahu volt.
A dubaji gyilkosságban ennyi konkrétum egyelőre nincs, bár az izraeli érintettség például az útlevelek miatt elég egyértelműnek tűnik. Ez mégsem jelenti biztosan azt, hogy valóban a Moszad megrendelésére hajtották végre az akciót.
A másik lehetőség összeesküvéselmélet-szerűen már különböző érdekrendszerek érvényesítését sejteti, ami egy igazi kémsztoriban talán a leglogikusabb magyarázat. Amit tudunk biztosan, hogy az iráni atomprogram komoly aggodalmakat okoz a Nyugatnak, illetve a térségbeli országoknak. Ha pedig valóban erről van szó, elképzelhető egy nem államok, hanem ügyek és érdekek mentén szerveződő összefogás, amiben részt vehetnek izraeli, palesztin, jordániai, egyiptomi, ügynökök is.