Az átmeneti kormány szerint az ország stabilitásának kulcsa a vasárnapi népszavazás az új alkotmányról, amely az elnöki hatalom szűkítésével lépne fel a személyi kultusz ellen, és a kétharmados többség megszerzését is lehetetlenné tenné. A bírálók szerint súlyos hiba volt az ország déli részén kirobbant etnikai zavargások után ilyen hamar megtartani a referendumot, amely akár tovább élezheti a kirgizek és üzbégek közti konfliktust.
Vasárnap szinte választással felérő népszavazást tartanak Kirgizisztánban az új alkotmányról, amely alapjaiban alakítaná át az ország politikai berendezkedését. Az átmeneti kormány szerint a referendum kövezi ki az utat az októberi parlamenti választásokig, és nélküle nem lehet stabilitás az országban, azonban az elmúlt hetekben kirobbant etnikai konfliktusok miatt sokat kockáztatnak a népszavazás megtartásával. A referendum bukása a kormányt is magával ránthatja, de a siker is csak akkor lesz teljes, ha a déli részeken is sokan elmennek szavazni.
Az átmeneti kormány komolyabb súrlódások nélkül átvette a hatalmat Kurmanbek Bakijev korábbi elnök áprilisi megbuktatása után, azonban azóta sem egyértelmű, hogy pontosan mekkora a támogatottsága. Bizonytalanná teszi az ország demokratikusabbá alakítását és fontos strukturális reformokat tervező kormány intézkedéseinek legitimitását, hogy a kabinetet senki sem szavazta meg.
A kormánynak különösen nagy problémát jelent, hogy ellenőrzése alá vonja a Bakijev erősségének tartott déli országrészt, ahol a két hete kirobbant etnikai zavargások is rámutattak a kabinet gyengeségére. A hivatalos adatok szerint 264-en haltak meg az Os és Dzsalálábád városokból induló, és a környező falvakra is átterjedő véres konfliktusban a kirgizek és az üzbég kisebbség között. A véres pogromokkal csak nehezen tudott megbirkózni a kormány.
Roza Otunbajeva átmeneti elnök még Moszkvától is katonai segítséget kért, habár végül anélkül is sikerült rendezni a helyzetet. Otunbajeva azt állította, hogy az áldozatok valós száma akár a kétezret is elérheti, egyes elemzők az ötezret sem tartják elképzelhetetlennek. Az összecsapások miatt négyszázezren hagyták el otthonukat az ország déli részén, százezer üzbég pedig a szomszédos Üzbegisztánban keresett menedéket.
Az összecsapások ugyan csillapodtak, de a feszültség nem oldódott, miközben fokozza a bizonytalanságot, hogy a súlyos konfliktus kirobbanásának oka még mindig nem tisztázott. Szemtanúk szerint kirgiz és üzbég drogbandák csaptak össze egymással, de az összeesküvés-elméletekben már tádzsik zsoldosokról vagy éppen orosz különleges egységekről is tudni vélnek. A kormány a Fehéroroszországban tartózkodó és minden vádat tagadó Bakijevet és híveit vádolta a kirgiz és üzbég bandák feltüzelésével, amivel szerintük a június 27-re kiírt népszavazást próbálták ellehetetleníteni.
A kormányzat szerint az új alkotmányról szóló népszavazás nélkül elképzelhetetlen a stabilitás megteremtése. Az új alapokmány jelentősen szűkítené ugyanis az elnök hatáskörét, és parlamentáris köztársasággá alakítaná a közép-ázsiai országot, amelyben már a miniszterelnöknek lenne nagyobb hatalma. Az államfőt csak egyetlen hatéves ciklusra választanák meg, parlamenti választásokat ötévente tartanának.
Otunbajeva 2011. december 31-ig maradna ideiglenes elnök, de nem indulhatna a következő elnökválasztáson. A személyi kultuszok kialakításának akadályozása mellett kiiktatnák a kétharmados parlamenti többség lehetőségét is, ugyanis egyetlen pártnak sem lehetne 65 képviselőnél több a 120 fősre bővített törvényhozásban.
Az átmeneti kormány szerint a népszavazással elég politikai tőkét kaphatnak az átalakításokhoz és a szükséges gazdasági lépésekhez az október 10-i parlamenti választásokig, amikor már választott kormány kerülne az ország élére. Az átmeneti kormány szerint csak a népszavazással lehet megfelelő jogköröket biztosítani a leendő kabinetnek, amely a Bakijev bukását is okozó kiterjedt korrupcióval is csak az új felállásban tudna hatékonyan szembeszállni. A volt elnök a legtöbb fontos pozícióba saját rokonait helyezte el, nem véletlen, hogy Kirgizisztán a 162. helyen áll a Transparency International 2009-es korrupciós listáján.
A kormány bejelentette, hogy a népszavazást mindenképpen megtartják, amíg nem tör ki háború, vagy nem kell rendkívüli állapotot elrendelni a déli régiókon kívül más országrészekben is. Otunbajeva szerint nem Kirgizisztán az első olyan ország, amely rendkívüli körülmények között tart népszavazást, ezt a történelmi lehetőséget pedig nem szabad elszalasztani. A legitimációt ugyanakkor némileg megkérdőjelezi, hogy a kormány döntése alapján a referendum már akkor is érvényes lesz, ha azt csak a választók harminc százaléka szavazza meg.
Kiterjedt kampányt indítottak, repülőkről dobtak le szavazásra buzdító szórólapokat a fővárosban, és a tévében is megszaporodtak a részvétel fontosságát hangsúlyozó hirdetések. Az etnikai vérfürdő miatt a kormány kezdeményezte, hogy a választási bizottságokba üzbégek is bekerüljenek, valamint akár a határmenti táborokban is lehetőséget biztosítanának az Üzbegisztánba menekülőknek a szavazásra.
Az elemzők véleménye megoszlott arról, hogy a kormány mennyiben hozott felelős döntést, vagy éppen a kétségbeesés jeleit mutatja. Több kirgiz elemző szerint egyértelműen kritikus a helyzet az ország déli részén, és a népszavazás jelentette legitimitás nélkül az átmeneti kormánynak esélye sincs az etnikai konfliktus hosszú távú rendezésére. Márpedig most kell lépéseket tenni, nem lehet megvárni az október 10-i választásokat, vagy akár csak heteket is csúszni. Úgy látják, hogy a referendum elhalasztásával a kormány egyben felbátorította volna a kirgiz és üzbég bűnbandákat, vagy éppen Bakijev híveit.
A bírálók szerint ugyanakkor súlyos hiba volt görcsösen ragaszkodni az eredeti időponthoz, hiszen a déli országrészben élők még alig tudták feldolgozni a történteket. Szerintük a kormány azért erőlteti a népszavazást, mert kiderült, hogy nem tudja kezelni a konfliktust, így pedig azonnali bukásának elkerüléséhez szüksége van valamilyen hivatkozási alapra.
Nyolcvanezer menekült ugyan már hazatért Üzbegisztánból, azonban a szavazás valószínűleg nem a legnagyobb gondjuk, hiszen otthonaikat lerombolták, és a két közösség közötti bizalmatlanság miatt is sokan félnek elmenni a szavazóhelyiségekbe. A veszélyeket jelzi, hogy Osban egy szavazásra kijelölt iskolát már felgyújtottak, hat választási tisztviselőt pedig elraboltak, habár rövid időn belül elengedték őket. A kritikusok szerint amennyiben a déli területeken alacsony lesz a részvétel, de mégis érvényes lesz a népszavazás, azzal a mostaninál is jobban elidegenítheti magától a kormány az egyébként is Bakijev erősségének számító területeken élőket.
Külön problémát jelent, hogy a feltételezhetően távolmaradók többsége az ötmilliós lakosság 14 százalékát alkotó üzbégek közül kerülhet ki. Az üzbégek Bakijev bukása után szimpatizáltak az átmeneti kormánnyal, azonban az elmúlt két hétben megrendült a bizalmuk, mivel szerintük a rendőrség és a katonák nem védték meg őket időben. Paul Quinn-Judge brüsszeli biztonságpolitikai elemző szerint most nagyon érzékenyen reagálhatnak, ha úgy érzik, hogy a kormányzat nem foglalkozik megfelelően az érdekeikkel. Ez pedig szintén fokozná az újabb etnikai összecsapások kockázatát.
Az átmeneti kormány sokat kockáztat a kialakult helyzetben: ha a referendum megbukik, akkor a kormányzat is csak nehezen maradhat a helyén.
A következő időszak kihívása, hogy mennyire sikerül rendezni a helyzetet a déli országrészben, miközben az egymást követő reformintézkedések visszavethetik népszerűségüket. Az október 10-i választásokig könnyen megerősödhetnek a politikusnak álló korábbi katonai vezetők, akik esetleges hatalomra kerülése Bakijev korszakát idézné. Belső szakadás jelei is megmutatkoztak már az átmeneti kormányban, hiszen Roza Otunbajeva elnök korábbi kabinetfőnöke saját pártot alapítva a referendum vasárnapi megtartásának leghangosabb bírálója lett.