Barack Obama elnök pártja a várakozásoknál is több képviselőt veszítve bukta el a képviselőházat a félidős választáson. Kulcsfontosságú kormányzói helyek is a republikánusok kezébe kerültek, a demokraták ugyanakkor a szenátusban megtartott többségükkel vigasztalódhatnak. Obama délután értékeli a helyzetet, és pozicionálja magát az új kongresszushoz képest.
Minden idők egyik legnagyobb vereségét szenvedhetik el a demokraták a keddi félidős választáson a képviselőházban, miközben a szenátusban is gyengülnek Barack Obama elnök pártjának pozíciói.
Az elnöki ciklus felénél megrendezett szavazáson a teljes, 435 tagú képviselőházat újraválasztják, emellett a szenátorok harmadának és a kormányzók többségének is ilyenkor jár le a mandátuma.
Az összes képviselői helyből a jelenlegi állás szerint 234 a republikánusoké, míg 180 a demokratáké lehet, a többi sorsa egyelőre még nem dőlt el. A republikánusoknak csak 39 képviselői hely elnyerésére lett volna szükségük a többséghez, a CNN előrejelzései szerint ugyanakkor a demokraták az eddigi 257 képviselői helyükből végül akár 60-at is elveszíthetnek. A félidős választás alakulása percről percre>>>
Az elnök pártja hagyományosan veszít a ciklus közepén tartott választáson, de a most várhatóhoz hasonló arányú vereségre a második világháború vége óta ritkán volt példa. Harry Truman és Bill Clinton alatt 54 képviselőt bukott az elnök pártja a félidős választáson.
A demokratákat ugyanakkor vigasztalhatja, hogy végül, ha csak szűken is, de megőrizték többségüket a szenátusban, ezzel nem került teljesen a republikánusok kezébe a kongresszus. A republikánusok a szükséges tíz helyett csak hat szenátori helyet tudtak elvenni, két államban pedig még számolnak. A szavazás előtt a legszorosabbnak jósolt államok közül nyerni tudtak Illinois-ban és Pennsylvaniában, de a demokraták hozták Kaliforniát, Nyugat-Virginiát és végül Nevadában sem kapott ki szenátusi vezetőjük, Harry Reid.
A republikánusok kulcsfontosságú kormányzói helyeket is megszereztek Ohióban, Új-Mexikóban, vagy éppen Dél-Karolinában, amelyek majd Obama 2012-es újraválasztásakor is hiányozhatnak, akár eldönthetnek billegő körzeteket. A tagállamok törvényhozásában is megerősödtek a republikánusok, így a demokratáknak kedvezőtlenül rajzolhatják újra jövőre a választási körzethatárokat.
Az exit pollok szerint leginkább a gazdasági helyzet ártott Obama pártjának, egyes államokban tízből kilenc választó is erre hivatkozva szavazott, míg a vitatott egészségügyi reform és a bevándorlás csak kevés szavazónál volt perdöntő.
A képviselőház elvesztésével új helyzet áll elő Obama számára, akinek számos elképzelése veszélybe kerülhet. A szenátus megtartása fontos győzelem a demokratáknak, ugyanakkor a felsőházban is csak álmodozhatnak a törvényhozás lassítását célzó ellenzéki obstrukció megakadályozásához is elegendő 60 fős álomtöbbségről, amely Obama 2008-as megválasztása után a kezükben volt.
A félidős választás után a januárban felálló újonnan választott kongresszusig a pártoknak dolgozniuk kell az adócsökkentési terveken, a költségvetési hiány kezelésére felálló közös bizottságban, és megszorító intézkedésekről is dönthetnek. Az egészségügyi reform egyes részeit is megpróbálhatják újragondolni.
Az eddigi demokrata vezetőt váltó leendő republikánus házelnök, John Boehner már a választások előtt jelezte, hogy nem a kompromisszumok ideje következik, és nem engednek majd elképzeléseikből, például az egészségügyi reform újragondolásából. A szenátusi republikánusokat irányító Mitch McConnell azt mondta, legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy Obama egyciklusos elnök maradjon. A nagy győzelemmel azonban nagy felelősség is jár, innentől a képviselőházi republikánusokon is csattanhat a választók haragja, és ők sem mehetnek teljesen szembe az elnökkel és a felsőházzal.
Kulcsfontosságú, hogy mi lesz Obama első hivatalos reakciója a félidős választások után, a kongresszusi demokratáknak ugyanis majd ahhoz kell igazodniuk. Az elnök magyar idő szerint este hatkor értékeli a választás eredményeit, várhatóan meghatároz célkitűzéseket a következő időszakra, valamint elkezdi pozicionálni magát a megváltozott kongresszushoz képest.
Hosszabb távon még a nagy vereség ellenére sem feltétlenül kell aggódnia Obamának, korábban Harry Truman vagy Bill Clinton is tudott élni a másik párt uralta kongresszussal. A kongresszussal konfrontálódva, vagy egyes ügyekben középre húzódva tudták kiharcolni újraválasztásukat. Obamának az is előnyt jelent, hogy egyelőre nincs jele életképes kihívónak a Republikánus Párton belül, ráadásul az alulról indult, ultrakonzervatív és populista Tea Party mozgalom megerősödése feszültségeket és ellentéteket is jelenthet a másik pártban.
A félidős választás is tükrözte a republikánus párton belül új lendületet hozó Tea Party mozgalom kettősségét. Miközben Floridában és Indianában győztek a mozgalom által támogatott szenátorjelöltek, addig mérsékeltebb republikánus jelölttel Delaware-ben és Nevadában is esélyük lehetett volna a győzelemre, míg így mindkét államban biztosan nyertek a demokraták.