Orbán Viktor kedd délután tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnökkel. Orbán első kormányzása idején az orosz-magyar viszony kifejezetten hűvös volt, és az elmúlt években is sokat támadták fideszes politikusok az orosz gazdasági nyomulást. Ugyanakkor sok fontos ügyben kell most egyezségre jutni, és Orbán Viktor egyre visszafogottabban fogalmaz mostanában Oroszországról.
Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt még azzal vádolta a szocialista kormányt, hogy a Gazprom legvidámabb barakkjává süllyeszti Magyarországot. Fideszes képviselők 2009 tavaszán többek között a magyar nemzetbiztonsági szolgálat felelősségét firtatták, hogy miért nem akadályozták meg az orosz Szurgutnyeftegaz tulajdonszerzését a Mol-ban. A 2010-es választási kampányban a Fidesz tizenhárom ügyben ígért alapos elszámoltatást, és ezek között volt a Malév privatizációja – a vásárló egy kormányközeli orosz cég volt.
Több mint egy évtizede tart az a vita a magyar belpolitikában, amiben a baloldal kiaknázandó lehetőségként, a jobboldal viszont veszélyforrásként tekint az orosz gazdasági nyomulásra.
Vlagyimir Putyin sajtótitkára annyit mondott az orosz miniszterelnök és Orbán Viktor találkozójáról, hogy beszéltek a Szurgut Mol-részvénycsomagjáról, de konkrétumokat nem közölt, a megbeszélések a jövőben folytatódnak. Bővebben>>>
Az első Orbán-kormány idején mélypontra jutottak az orosz-magyar kapcsolatok. Ebben nagy szerepe volt az 1998-as orosz pénzügyi válságnak is, hiszen amiatt az Oroszországba irányuló magyar export nagyot csökkent. De szerepe volt egyéb vitáknak is, így például annak, hogy az akkori kormányzat hatékonyan közbenjárt, hogy a Gazprom ne tudjon komoly befolyást szerezni két fontos hazai vegyipari vállalatban, a Borsodchemben és a TVK-ban. A koszovói háború idején pedig komoly diplomáciai botrány lett abból, hogy Magyarország vonakodott átengedni egy szerbeknek szánt orosz segélyszállítmányt.
A baloldal hatalomra lépésével látványosan javult a magyar-orosz viszony. Medgyessy Péter már 2002 decemberében Moszkvába látogatott, előtte utoljára Horn Gyula járt ott, még 1995-ben. Gyurcsány Ferenc pedig 2006-ban kétszer is találkozott Vlagyimir Putyinnal, majd 2009-ben nem sokkal lemondása előtt is járt nála Moszkvában. Már nem volt miniszterelnök, amikor tavaly ősszel még egy ízben együtt vacsoráztak.
Információink szerint Bajnai Gordon is törekedett egy orosz-magyar csúcstalálkozóra, mert a most is napirenden lévő vitás ügyek már akkor is komoly problémákat jelentettek. Putyin azonban Gyurcsány közbenjárására sem akart az ideiglenesen hatalomba került miniszterelnökkel találkozni, állítólag elsősorban azért, mert a Bajnai-kormány a Déli Áramlat helyett sokkal inkább a Nabucco vezeték építését támogatta.
Orbán Viktor tavaly ősszel viszont tudott találkozni Putyinnal. Az orosz miniszterelnök pártjának kongresszusát látogatta meg Szentpéterváron, ahol röviden üdvözölték egymást. Orbán gesztusával jelezte, hogy kész tárgyalni az oroszokkal. Úgy tudjuk, hogy érdemi megbeszélés Orbán és Putyin között akkor nem történt, a látogatás arról szólt, hogy a miniszterelnökségre készülő Orbán beszélő viszonyra törekszik.
Orbán Viktor az utóbbi hetekben meghirdette a keletre nyitás politikáját, arról beszélt, hogy ideológiaiviták helyett pragmatikusan kell közeledni a keleti nagyhatalmak felé.
Az EU Tanácsának következő elnökeként pedig nemrég Párizsban arról beszélt, hogy közeleg a nagy történelmi kiegyezés az EU és Oroszország között. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy „ebben a nagy történelmi folyamatban Közép-Európának garanciákat kell kapnia, például az energiafüggetlenség, a katonai biztonság, a közlekedési infrastruktúra vagy a gazdasági átláthatóság tekintetében, mert a kiegyezésnek a térség nem lehet csupán elszenvedője”.
A mostani találkozót Putyin kezdeményezte, és alaposan elő is készítették, Fellegi Tamás gazdasági miniszter egy héttel ezelőtt már járt Moszkvában. Ezzel együtt sem az orosz lapok, sem pedig a magyar kormány nem vár látványos eredményt a keddi tárgyalástól.
Megoldandó ügyek bőven vannak. Talán a legfontosabb, ám nem a legsürgetőbb az a gázkérdés. Az egyik nehéz ügy az Emfesz, aminek jelenlegi tulajdonosai lényegében ismeretlenek, különleges ukrajnai gázforrása elapadt, kérdés, hogy mit akar kezdeni vele a Gazprom és a magyar kormány. Ennél is fontosabb, hogy milyen konstrukcióban juthat gázhoz Magyarország 2015-től. Akkor lejár a hosszú távú szerződés a Gazprommal, amiben eredetileg a Mol volt a vevő, azóta az E.on vette át az üzletágat. A mostani kormányban van arra szándék, hogy a következő megállapodást az oroszok esetleg már egy állami céggel kössék.
A gázvásárlás ügyében aligha születik már most megállapodás, de a forgatókönyvek végigbeszélése biztosan előkerül. Az oroszok a régióban minél hosszabb szerződéseket akarnak kötni, nemrég ajánlottak például a lengyeleknek 2045-ig szóló konstrukciót is, új kedvezményekkel, de azzal a feltétellel, hogy harmadik országnak a gázt nem adhatják tovább.
Itt van az egyik kulcsa a stratégiai küzdelemnek. Orbán Viktor a román és a magyar gázvezetékek összekötésekor arról beszélt, hogy az egyoldalú orosz függőség oldásáért regionális hálózatokat kell építeni. Az oroszok éppen az ilyen építkezéseknek akarnak elébe menni. Miközben a magyar kormány egyrészt erőltetné a régiós együttműködést, és ehhez EU-s segítséget is igyekszik szervezni, addig az oroszok különalkukkal igyekeznek az érintett országokat leválasztani egymásról.
Ráadásul a magyar kormány szándékai sem teljesen egyértelműek. A hétfőn elfogadott gáztörvény iparági szakértők szerint visszafogja a magyarországi gázüzletágban érdekelteket az újabb beruházásoktól, és ezzel inkább az orosz függőségnek kedvez.
A regionális vezetékeken kívül lengyel, román és horvát LNG-terminálok építésétől, a nagy vezetéképítési tervek jövőjétől (Nabucco, Agri, Déli Áramnlat) is függ, hogy milyen alkupozícióban lesz Magyarország. Annyi bizonyos, hogy jelenleg a környékbeli országokénál drágább a magyar fogyasztás 80 százalékát kitevő orosz gáz, így mindenképpen érdemes lenne alkudozni.
A tárgyalás központi kérdése a Szurgutnyeftyegaz (Szurgut) által tavaly megvásárolt 21,2 százalékos Mol-részesedés jövője. Az OMV-től megvett 1,4 milliárd eurós pakettet az orosz olajtársaság egyelőre nem kívánja eladni, a magyar kormány viszont nem tartja kívánatosnak a nagymértékű orosz jelenlétet a Molban. Ahogy a Mol vezetése is ellenzi az orosz tulajdont. Jelenleg a Szurgut nem érvényesítheti tulajdonosi jogait, mert az orosz cég nem fedte fel tulajdonosait, ezért a Mol nem jegyezte be a társaságot a részvénykönyvbe. A Szurgut ez ellen perelt, de idén másodfokon is elvesztették az oroszok a keresetüket.
Az álláspontok az utóbbi időszakban a jelek szerint nem közeledtek. Míg Fellegi múlt heti moszkvai látogatása után már közelgő megállapodásokról beszélt, addig Putyin nemrég Berlinben kijelentette, tűrhetetlen, hogy a Molban továbbra is gátolják, hogy a Szurgut éljen szavazati jogával.
Fellegi az ősszel arra is célozgatott, hogy az állam esetleg megvásárolná a Szurgut részvényeit, erre azonban nincs keret a költségvetésben. Valószínű, hogy a Szurgut és a földgáz ügyét esetleg összekapcsolják, egy nagyobb alku keretében.
A találkozó másik fontos témája a Malév kérdése. A Malévot 2007 tavaszán vette meg Borisz Abramovics orosz üzletember, de a társaság a csőd szélére került, és a magyar állam tavasszal (még a Bajnai-kormány idején) 95 százalékban visszavásárolta. A vita azóta légitársaság tartozásairól szól. Abramovics a cég nevében ugyanis aláírt egy 32 millió euró értékű viszontgaranciát, és további 102 millió euróval is tartozik az állami tulajdonban lévő VEB orosz banknak. A magyar állam most elismerheti az orosz követeléseket és végre szabad kezet kaphat a légitársaság átalakításához és az esetleges külföldi befektetők bevonásához.
Korábban felmerült, hogy a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha csődbe vinnék a céget, és romjain újat alapítanának, ezt a forgatókönyvet azonban valószínűleg az oroszok kemény elutasítása miatt vetette el a visszaállamosításról tárgyaló magyar delegáció. Az oroszok jelezték, hogy Moszkva a Malév-csődöt olyan barátságtalan gesztusként értékelné, aminek "fájdalmas hatásai lennének a magyar-orosz gazdasági kapcsolatok más területein".
A gáz, a Mol és a Malév esetében is közös, hogy arról kell megegyezni az oroszokkal, hogy mennyit fizessünk nekik, illetve mennyire engedjük be cégeiket (a Gazpromot és érdekeltségeit, illetve a Szurgutot) stratégiai fontosságú iparágakba. A hárításon kívül valamit nyilvánvalóan ajánlani is kell az oroszoknak.
Ilyen ajánlat lehet a paksi atomerőmű bővítése. 2012 és 2025 között épülnének az újabb blokkok Pakson, miközben a meglévők szavatossága lejár. Elvi döntés már született a bővítés szükségességéről, bár az egyáltalán nem világos, hogy honnan lesz meg az ehhez szükséges 2000 milliárd forint. Az orosz részvétel a beruházásban mindenesetre szerepel az MVM forgatókönyvei között.
Szóba kerülhet egy Szlovákiában meghiúsult beruházás Magyarországra telepítése is. A nyugatra menő orosz áruk logisztikai központja épülhetne ki egy terv szerint Magyarországon. Ehhez Záhonytól Dunaújvárosig a volt Szovjetunió területén használatos széles nyomtávú vasútvonalat kellene kiépíteni, és a végállomáson egy logisztikai központot húznának fel.
A vízi, közúti, vasúti közlekedést összefogó új közlekedési rendszer egy légi csomóponttal egészülne ki, ennek helyszíne Mezőkövesd egykori szovjet katonai bázisa, amelynek fejlesztésében a hírek szerint Demján Sándor, illetve a mögötte álló cégek is részt vállalnának. A becslések szerint négymilliárd dolláros fejlesztésbe egyes értesülések szerint az orosz államvasutat is bevonnák, mivel az a beruházás tekintélyes részét is ész finanszírozni. A megvalósítás előkészítése egy-másfél évet vesz igénybe, és viszonylag gyorsan, két-három év alatt be lehetne fejezni. A Gyurcsány-kormány idején már felmerült egy hasonló terv, de aztán az oroszok Szlovákiával előbbre haladtak a tárgyalásokban, ám az új szlovák kormány leállította a beruházás előkészítését.