Várhatóan csak az alacsony részvétel akadályozza meg, hogy Dél-Szudán elnyerje függetlenségét az országrészben tartott népszavazáson, amelyen Afrika 55. állama születhet meg. Úgy tűnik, az északi vezetés az előzetes aggodalmakkal szemben mégis közvetlen harcok nélkül engedheti el az olajban gazdag déli területet, de még hosszú tárgyalások várnak a két félre. Konfliktusforrás bőven akad, ráadásul még az új országban kirobbanó polgárháborút sem lehet kizárni.
Hamarosan újabb ország kerülhet fel a világtérképre, ha a Dél-Szudánban vasárnap kezdődő, egy hétig tartó népszavazáson a regisztrált négymillió választó többsége a függetlenségre szavaz. Afrika legnagyobb országának kettészakadásával a kontinens 55. állama születhet meg, hivatalosan júliusban.
Hetekkel ezelőtt is veszélyesnek tűnt a helyzet, a közvetlen polgárháborút sem lehetett kizárni a szavazás után. Ha a harcokat mégis sikerül elkerülni, a két országrész vezetői akkor sem lesznek túl a nehezén, hiszen az elsősorban az olajbevételek miatt továbbra is egymástól függő két területnek számos kritikus kérdésben kell megegyeznie.
Szudánban régóta húzódik az ellentét a nagyrészt keresztény és animista feketék lakta déli országrész és az északon élő muzulmán arabok között, de valójában nemcsak vallási és etnikai, földrajzi szempontból is elkülönül az északon sivatagos, délen dzsungelekkel tarkított két terület.
Szudán nagyobb térképen való megjelenítése
A nem sokkal korábban a gyarmatosító hatalmak által kulturális szempontok figyelmen kívül hagyásával egyesített Szudán 1956-ban, több mint ötvenévnyi brit és egyiptomi uralom után nyerte el függetlenségét. Az ellentétek miatt szinte azonnal véres polgárháború robbant ki az északi kormány és a déli területek között, a több évtizeden át tartó harcokban és bombázásokban összesen kétmillió ember vesztette életét, a déli országrész teljesen elszegényedett.
A két oldal végül nemzetközi nyomásra 2005-ben kötött békemegállapodást, amelyben garantálták: a déli országrész népszavazáson dönthet a függetlenségéről. A megállapodásban a bevételek megosztását is rögzítették a két terület között, azonban az északi, kartúmi vezetés az olajbevételeket és a külföldi tőkét is elsősorban északi fejlesztésekre használta fel.
A Wikileaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai táviratok szerint a referendumhoz közeledve mindkét fél erőteljes fegyverkezésbe kezdett 2009-ben, és sokan attól féltek, hogy az északi vezetés nem fogja békésen elengedni főként az olajban gazdag határvidéket.
Az elmúlt évben az Egyesült Államok komolyan lobbizott Kartúmban: belengették, hogy leveszik Szudánt a terrorizmust támogató országok listájáról, enyhítik a büntetőszankciókat, elengedik az ország 40 milliárd dolláros adósságának egy részét, ha gond nélkül lebonyolítják a népszavazást, és az utána következő időszakban sem robban ki polgárháború.
Az elmúlt hetekben végül az északi vezetés békülékeny hangot ütött meg, habár ez nem zárja ki az esetleges összecsapásokat. A korábban éveken át a déli vezetés gyengítése érdekében fegyveres csoportok finanszírozásával vádolt Omar el-Besír szudáni elnök január 4-én azt mondta Jubában, a déliek fővárosában, hogy ha az elszakadás mellett döntenek, akkor támogatják őket, és gratulálnak hozzá.
A függetlenségi referendumhoz közeledve egyelőre nem szaporodtak meg a szokásosnál jobban az erőszakos merényletek, vagy a fegyveres összecsapások, és a szavazást sem kellett elhalasztani. Nagyrészt az Európai Unió megfigyelői is elégedettek voltak az előkészületekkel.
Hivatalos végeredmény hetekig nem várható, de feltehetően bőven 90 százalék felett lesz az elszakadás mellett szavazók aránya. Egyedül a részvételi arány lehet kérdéses, márpedig a regisztrált választók 60 százalékának el kell mennie, hogy érvényes legyen a referendum, különben hatvan napon belül újabbat kell kiírni.
A külföldi tudósítók beszámolói szerint délen éppen ezért utcai plakátok mellett a templomokban is mindenkit szavazásra buzdítanak, a szavazólapokon pedig az analfabétákra gondolva képileg is láthatóan elkülönül majd a két választási lehetőség, miközben George Clooney is aktivizálta magát (erről bővebben a Habub blogon). Ha a népszavazás sikeres és eredményes lesz, akkor hivatalosan július 9-én mondhatja ki az egyelőre még külön név nélküli déli országrész a függetlenségét.
Azonban még a népszavazás sikere és békés lebonyolítása után sem oldódik meg azonnal a feszült helyzet, a két országrésznek ugyanis még számos fontos kérdésben nem sikerült megegyeznie.
Az olyan praktikus problémák, mint a várhatóan a határokon átívelő nomád legeltetés mellett már önmagában a leendő határvonalat sem tudták minden szakaszon meghúzni. A bizonytalanság elsősorban az olajban gazdag Abyei térségét érinti, amelynek hovatartozásáról a 2005-ös békemegállapodás alapján külön referendumot kellene tartani, ezt azonban egyelőre elnapolták.
Az elszakadással az olajmezők többsége így is a déli részhez kerül, azonban ezt - legalábbis egyelőre - nem tudják az északiak nélkül kiaknázni; a két oldalnak ezért meg kell egyeznie a bevételek megosztásáról. Mindkét régió forrásainak jelentős részét az olaj jelenti, azonban a déli nyersolaj exportálásához szükséges olajfinomítók és csővezetékek északon vannak, egészen Port Sudan kikötőig.
A közvetlen polgárháborút éppen a kölcsönös függés miatt kerülhetik el, hiszen az olajbevételek időleges elmaradása komoly csapást mérne mindkét gazdaságra. Ugyanakkor a jubai vezetés állítólag saját csővezetéket tervez a kenyai Mombasa kikötőjéig, ami később veszélybe sodorhatja a pillanatnyi patthelyzetet.
Másrészt ha fegyveres konfliktus nem is robban ki a két országrész között, sokan attól tartanak, a háttérben a kartúmi vezetés feszültséget szíthat, egymásnak ugraszthatja a különböző déli etnikai és érdekcsoportokat, ezzel is nehezítve a következő hónapokat. Az északi kormány egy déli konfliktus kirobbanásakor így már a rendezés híveként avatkozhatna be.
A Nemzetközi Büntetőbíróság által háborús bűnök és népírtás vádjával keresett Omar el-Besír elnök feltételezett manipulációi nélkül is meglehetősen ingatag a helyzet. A BBC által idézett afrikai lapok elemzői közül többen úgy vélik, az elszakadási vágy eddig ugyan egységbe kovácsolta az egyébként nagyon sokszínű déli népességet, ám a függetlenség kivívása után könnyen egymás ellen fordulhatnak, hamar megindulhat a harc az új állam vezető tisztségeinek betöltéséért.
Az olajkérdés és az etnikai konfliktusok mellett külön problémát jelent, hogy az évtizedekig tartó polgárháború miatt Dél-Szudán a világ egyik legszegényebb országaként születhet meg, ahol a lakosság fele napi egy dollárnál kevesebb jövedelemből tengődik. A népszavazás sikere esetén az új ország területe nagyjából harmada lesz a mostani Szudánénak, de így is nagyobb, mint az Ibériai-félsziget.
Ehhez képest összesen 100 kilométer aszfaltozott úttal rendelkezik – a leendő fővárosban, Jubában is főként földutak vannak –, rendkívül hiányos az intézményrendszer, nincs megfelelő orvosi ellátás és elegendő iskola, és a korrupció is komoly problémát jelenthet. Azt sem lehet felmérni, mennyire tudja majd a vezetés kezelni a korábban északra költözött, vagy akár oda is született, de magukat dél-szudáninak valló emberek érkező áradatát.
Hosszabb távon az is kérdés, mennyire szolgál az esetleges elszakadás jogalapul később más afrikai területek függetlenségi törekvéseihez. Részben a gyarmatosító idők maradványaként több országban is komoly ellentétek vannak egyes népcsoportok között. Az is kérdés , milyen hatással lesz a népszavazás az észak-szudáni Darfúrban kialakult helyzetre.