David Cameron dél-afrikai útját megszakítva válaszolt szerdán a brit parlament rendkívüli ülésén a képviselők kérdéseire. Kijelentette: nem mond le. Azt állította, nem tudott róla, hogy egykori sajtófőnöke, Andy Coulson érintett a News of the World botrányában. Akik pedig tudhattak – a rendőrség, az ügyészség és végső soron a munkáspárti kormány – nem szóltak neki. A közvélemény bizalmát ezzel aligha nyerte vissza, de a Munkáspártot is érdektelenné tette a kormánybuktatásban.
David Cameront senki sem figyelmeztette. Ha tudta volna, hogy 2007 előtt Andy Coulson tudtával, netán ösztönzésére telefonokat hallgattak le az újságírók a News of the Worldnél, nem alkalmazta volna 2007-től kommunikációs igazgatóként, 2010-ben miniszterelnöki tanácsadóként.
De senki sem szólt, legalábbis ezt mondta a parlament rendkívüli ülésén a miniszterelnök. Nem szólt a rendőrség, amely már 2006-ban nyomozott az ügyben, és nem szólt az ügyészség, amely 2007-ben vádat emelt Coulson két beosztottja, Clive Goodman királyi tudósító és Glenn Mulcaire magándetektív ellen, akiket 2007. január 27-én el is ítéltek. Coulson az ítélet után lemondott a főszerkesztőségről, Cameron pár hónappal később alkalmazta spin doctornak.
Cameron szerdai, rendkívüli parlamenti meghallgatásán – melyre dél-afrikai útját megszakítva tért haza – azzal védekezett, hogy a botrány a munkáspárti kormány idején történt. Akkor akadt el a nyomozás gyanús körülmények között Mulcairnél és Goodmannél, amely ügyben Cameron független vizsgálatot rendelt el.
Cameron tehát a következő üzletet ajánlotta: vagy elhiszik, hogy nem tudott semmit, vagy az "összeeskűvés-elméleteknek" hisznek, akkor viszont abban mindenki benne van.
Ezzel logikailag kivédte az ellenzéki támadásokat, de nem javított a helyzeten. A közvélemény bizalma amúgy is megingott a politikusokban. Ezen aligha segít, ha joggal idézi fel a Munkáspárt kalandjait Rupert Murdoch birodalmával, a News Internationallel. Végül is, a médiamogul maga állította, hogy Gordon Brownnal volt a legjobb viszonyban, és Tony Blair alkalmazta spin doctoraként Alister Campbellt, a Sun korábbi főszerkesztőjét. Cameron nem felejtette el megemlíteni, hogy míg ő teljesen nyilvánosan vállalta kapcsolatát Murdochkal, a munkáspárti kormány és a News International kapcsolatáról legfeljebb Campbell memoárkötetéből értesülhetett a közvélemény.
Abban, hogy David Cameron 2010-ben Nagy-Britannia miniszterelnöke lett, a Munkáspárt népszerűségének végleges erodálódása mellett nagy szerepe volt Murdoch legfőbb peltykalapja, a Sun átállásának is. A brit pletykalapok közül a Sun hagyományosan a Munkáspártot támogatta, de a 2010-es kampányban a konzervatívok mellé állt. Cameron eleve azért alkalmazta Coulsont, hogy kapcsolatot teremtsen a birodalommal.
Cameron arra is utalt, hogy jelenleg "egyetlen vezető van, aki a News International egy volt munkatársát alkalmazza". Tom Baldwinra célzott, aki Ed Milibandnek, a Munkáspárt elnökének tanácsadója. Baldwin a Times újságírója volt, aki Lord Ashcroftnak, a Konzervatív Párt volt főtitkárhelyettesének a vádja szerint szintén magándetektív segítségével szerzett információkat.
Miliband két hete azzal vette védelmébe beosztottját, hogy a News International tájékoztatása szerint Baldwin nem is alkalmazhatott magándetektívet. Ashcroft amúgy főtitkárhelyettessége előtt a konzervatívok fő anyagi támogatója volt, a választási bizottság 2010. márciusi döntése szerint "legális és megengedhető" módon offshore-számlákról pumpálta a milliókat a pártba. A történet felemlegetése vakmerő húzás.
Majd eldől
Cameron valamiért bízik a közvélemény ítéletében. Coulsont letartóztatásakor védelmébe vette, egy nyilatkozaton belül pedig háromszor is barátjának nevezte. A kérdésre, hogy "nem kúrta-e el", azt felelte, hogy ezt "majd az emberek eldöntik".
Az emberek reakciója kiszámíthatatlan. Amíg a lehallgatási botrány csak hírességeket és politikusokat érintett, nem hatotta meg a közvéleményt. Az ügyben 2009. szeptemberében már parlamenti vizsgálat folyt – Les Hinton, a News of the Worldot kiadó News International ügyvezető igazgatója ezeken a meghallgatásokon semmiről sem tudott és semmire sem emlékezett. A vizsgálóbizottság vezetője szerint "egyszerűen mesteri volt, mind le voltunk nyűgözve".
Egy évvel később Andy Coulson sem sejtett semmit, amikor a Guardian az ő felelősségét is felvetette. A New York Timesnak szeptemberben több volt beosztottja is állította, hogy egyenesen ösztönözte a lehallgatásokat. Még ebbe sem bukott bele, bár idén január 21-én végül mégis lemondott. "Fenntartom, amit korábban mondtam. De ha egy szóvivőnek szóvivőre van szüksége, akkor ideje távoznia" – indokolta döntését.
Botrány ebből sem lett, a közvélemény erkölcsi érzéke csak akkor támadt fel, amikor a történetet folyamatosan felszínen tartó Guardian elő nem állt a halott lány lehallgatott telefonjáról szóló fejezettel. Azóta hullanak a fejek, kedden pedig már egy torta is repült, Rupert Murdoch arcába.
A rendőrség előbb Andy Coulsont, majd David Cameron lovaglópartnerét, Rebekah Brookst is letartóztatta. A halott lány, a 13 éves Milly Dowler telefonját Brooks főszerkesztősége idején hallgatták le, ahogy később a Sunnál is voltak lehallgatások az ő idejében.
Gyanúba keveredett Rupert Murdoch fia is – aki természetesen nem tudott a lehallgatásokról. Fontossá vált, Murdoch megszerezheti-e a legnagyobb brit kereskedelmi tévéadót, a BSkyB-t. És az is érdekes lett, hogy a Times beszámolója szerint a News of the Worlddel szinte szimbiotikus kapcsolatokat ápoló rendőrség miért tusolta el 2006-ban az ügyet.
"Nem mondok le" – jelentette ki szerdán David Cameron. Politikai értelemben erre nincs is oka. A liberális demokraták a botrányból ugyan kimaradtak, de a megszorítások miatt az ő népszerűségük csökkent – a konzervatívok végül is csak azt tették, amit a kampányban ígértek –, így nem érdekeltek a választás előre hozatalában. Cameron most arról is tett, hogy a Munkáspárt se legyen érdekelt benne.
A közvélemény nyomását ki lehet bírni, Tony Blair az irakihazugság-botrány után két évvel választást itudott nyerni. Cameronnak még 2-4 éve van kiírni a következő választást. A brit közvélemény addig eldöntheti, hisz-e a politikusoknak, vagy sem.