Akik tavaly nyáron, mielőtt Dél-Szudán függetlenedett volna Szudántól, azt jósolták, hogy a világ legújabb állama rövid úton belebukik a nagy szabadságba, most talán megjegyzik: na ugye, ők megmondták. A világ legfiatalabb országának a demokrácia alapintézményeinek kiépítésével kell megküzdenie, miközben a belső etnikai ellentétek egyre erősödnek, a korrupciós ráta magas, és az állásokat forrásaink szerint nem rátermettség, hanem apa-fia kapcsolatok alapján osztják. Hab a tortán, hogy Szudánnal számos kérdésben patthelyzet áll fenn, amire Juba január végén az olajtermelése teljes leállításával tromfolt – az elkövetkező hónapok nemcsak ezért, de az idei rossz termés miatt is vélhetően ínségesek lesznek, különösen az északról beáramló menekülteknek.
Nem tévedtek hatalmasat azok a vészmadarak, akik már tavaly július 9., azaz a Dél-Szudáni Köztársaság hivatalos megalakulása előtt azt vetítették előre, hogy a közép-kelet-afrikai ország erős hendikeppel indul majd. Noha a Szudántól való elszakadás – amiért az 1950-es évektől fogva küzdöttek – hónapokig éltette az eufóriát, ez mára kissé lecsengeni látszik.
Ahogy a dél-szudáni Wauból származó Hassan Wondi az Indexnek elmondta, az ország első fél évében a korrupció virágzott, a törzsi konfliktusok is felerősödtek, közben pedig megy az ujjal mutogatás a nagy északi szomszédra. Wondi barátja szerint pedig olyan a helyzet, „mintha még mindig a függetlenséget ünnepelnénk és nem ismertük volna fel a tényt, hogy autonóm állam vagyunk, amelynek képesnek kellene lenni a saját jövőjét igazgatni".
A Dél-Szudán fővárosában, Jubában az ENSZ békefenntartó missziójának dolgozó Wondi talán azért is látja józanabbul a helyzetet, mert közel 13 évig északon, Kartúmban élt, ahol jobb élet- és munkakörülményekhez szokott hozzá. Visszatérése után feleségét és a gyerekeit a szomszédos Ugandába volt kénytelen költöztetni a minőségi oktatás és álláslehetőség hiányában, és bár nem bánta meg a hazatérést, keserűen nyilatkozik az átlátható kormányzás hiányáról. Nehezményezi, hogy bemutatkozáskor azonnal rákérdeznek a törzsi származására, illetve fejéhez vágják, hogy „Hol voltál akkor, amikor a szabadságharcot vívtuk?".
Anyeith D'Awol, egy jubai non-profit szervezet vezetője, aki Angliában szerzett jogi diplomát és a világ számos országában élt diplomata apjának köszönhetően, szintén borúsan látja a helyzetet. A jól menő szervezetének jövője veszélyben van, mondja, mert összerúgták a port a földtulajdonossal, akitől a mintegy hatvan nőnek munkát biztosító központ telkét bérlik. Dél-Szudánban a földtulajdonlás alapja leginkább a szokásjog, és D'Awol szerint a bíróság manapság földvitáktól hangos.
„A kormány nagyon keveset tesz egy olyan légkör kialakításáért, amely kedvezne a befektetéseknek, fejlesztésnek, és hogy az emberek garanciákat kapjanak egy szerződés aláírásakor," – mondta. Emellett pedig a nepotizmust kifogásolta és a közszféra reformját sürgette, hogy végre azok kapjanak munkát, akik valóban értenek hozzá, és ne a családi vagy törzsi hovatartozás legyen a fokmérő.
A fiatal országot leginkább a törzsi alapú ellentétek nyomorítják. A mintegy nyolcmilliós ország több tucat törzsre oszlik, melyek két legnagyobbja a dinka és a nuer, és sokak szemét szúrja, hogy jórészt az ő soraikból kerül ki a politikai elit (például a cowboy-kalapjától soha meg nem váló Salva Kiir miniszterelnök az előbbihez, Riek Machar miniszterelnök-helyettes az utóbbihoz tartozik). Amíg Kartúm (fekete) arab kormánya ellen harcoltak, a közös ellenség egyesítette a törzseket, de amint megszűnt az ellenségkép, úgy az egység is, mondja Wondi.
Az olyan nemzetépítő lépések, mint a közös történelem oktatása, a vallások vagy a kultúra egyéb elemeinek erősítése még nem jöttek el. Ellenkezőleg, az ország Jonglei tagállamában tavaly óta felerősödtek a véres konfliktusok a lou nuer és a tehénpásztor murle közösség között. A kormány mindezidáig nem vont felelősségre senkit, és az sem derült ki, hogy ki fegyverezett fel mintegy 6000 lou nuer fiatalt, akik decemberben megtámadtak egy murle települést. A konfliktus következtében több százan meghaltak és kb. 140 000 ember szorul az államban fedélre, ivóvízre, ételre és egészségügyi segélyre az ENSZ szerint.
A támadás válaszcsapás volt a tavaly augusztusi murle támadásra, amelyben 700 lou nuert öltek meg és 38 000 marhát kötöttek el. Az összecsapások alapja általában az évtizedekre visszamenő marhatolvajlás, ami gyakran emberéletet is követel. A dél-szudáni kultúrában a marhának rettentő nagy szerepe van, gazdagságot jelent, és ezzel fizetnek például a menyasszonyért és egyenlítik az ellenséges népcsoport megölt tagjaiért járó vérdíjat is. A kormánynak be kell avatkoznia, mondták a legutóbbi összecsapásban megsérült lou nuer fiatalok az Enough Project amerikai emberi jogi szervezetnek.
„Ha nem avatkoznak be, akkor majd mi megtesszük" – mondták. Nem sok jóval kecsegtet, hogy egy főként dinka és nuer harcosokból álló hadsereg, a White Army nagyszabású támadást jelzett előre márciusra, hogy távol tartsák a murlékat. Ez egyelőre nem indult el, viszont a Sudan Tribune napilap szerint március első hetében murle fegyveresek megtámadtak egy lou nuer marhatábort, megöltek legalább 30 embert és mintegy 15 ezer marhát elloptak.
A kormány információs minisztere, Barnaba Marial Benjamin az Indexnek elmondta, hogy egy 2000 fős rendőralakulat és egy 8000-es katonai osztag állomásozik Jonglei államban, hogy megakadályozzák a további összetűzéseket. Emellett békéltető konferenciákat és átfogó leszerelési kampányt terveznek, mondta.
Jubában egy civil kezdeményezés is indult az etnikai ellentétek megfékezésére. A Concerned Citizens X az ország minden régiójából tömörít magánembereket, akik felemelik a hangjukat az etnikai villongások, a törzsi ellentétek és a gyűlöletbeszéd ellen. Az alábbi videó a január közepi erőszakellenes felvonuláson készült, ahol az egyik felszólaló emlékeztette a résztvevőket: „Ez a mi országunk, a mi honfitársaink, nekünk kell magunkról gondoskodnunk. Ez a szabadságunk első éve, olyanná kell tennünk az országunkat, amire büszkék lehetünk. Ne gyilkoljuk tovább saját magunkat!"
A törzsi konfliktusokért Juba előszeretettel okolja egyébként Kartúmot, mondván, a csapatokat Szudán látja el fegyverrel. A volt lázadó-, ma pedig nemzeti hadseregből, a Szudáni Népi Felszabadítási Hadseregből (SPLA) kivált dezertőrök lázadásáért is Szudánt teszik felelőssél, aki pedig déli szomszédját vádolja a két északi tagállamban folyó konfliktusokért, azt állítva, hogy Juba pénzeli a határmenti lázadó vezetőket.
A Dél-Kordofán és Kék Nílus államban tavaly június óta folyó véres konfliktus miatt egyébként mintegy 83 000 ember menekült délre, amivel szintén a friss köztársaságnak – és a nemzetközi humanitárius erőknek – kell megküzdenie. Nem javít a szomszédságon, hogy Szudán jelentések szerint az elmúlt hónapokban többször megbombázta a határon fekvő menekülttáborokat.
Dél-Szudán felkészülhet az eddiginél is nagyobb emberáradatra, ugyanis Szudán áprilisig adott haladékot az ott tartózkodó déli származásúaknak, hogy tisztázzák a nemzetiségüket. Ez mintegy félmillió embert érint, akik vagy elhagyják Szudánt vagy hontalanokká válnak. Az állampolgárság mellett a két fél a közös határokról és az olajkérdésről sem egyezett meg.
Szudán az elszakadáskor elesett a jövedelme háromnegyedétől, hiszen a lelőhelyek 75 százaléka délen található. Viszont Dél-Szudánnak nincs exportra használható infrastruktúrája, ezért a Vörös-tenger menti Port Sudan kikötőjét és Szudán kőolajvezetékét veszi igénybe. Csakhogy az Afrikai Unió közvetítése ellenére sem tudnak dűlőre jutni abban, hogy Dél-Szudán mennyivel tartozik: Kartúm hordónként 36 dollárt kér, Juba 1 dollárnál többet sem adna és azt állítja, tavaly december és idén február között Kartúm mintegy hatmillió hordónyi nyersolajat foglalt le, ami, ha igaz, a kintlevőségek fejében történt.
Januárban erre válaszként Dél-Szudán leállította teljes, napi 350 000 hordónyi olajkitermelését. Ez nemcsak Szudánnak okoz bevételkiesést, de otthon is problémákhoz vezethet, hiszen Dél-Szudán devizajövedelmének 98 százalékát az olaj teszi ki. Éppen ezért a kormány február közepén 50 százalékos kiadáscsökkentő intézkedéseket helyezett kilátásba. Az információs miniszter szerint az országnak van elég tartalék nyersolaja és rengeteg egyéb erőforrása, így akár két évig is ki tudja húzni, amíg az etiópiai és kenyai olajvezetékek meg nem épülnek. Emellett pedig nemzetközi kölcsönökért folyamodnak.
A humanitárius helyzetnek viszont betesz a jelenlegi helyzet. Az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) jubai munkatársa szerint a dél-szudáni gyerekek ötöde alultáplált, és ez az arány tovább romolhat, mert 2012-ben kevesebb ennivaló jut majd sokkal több emberre. Szudán Kék-Nílus tagállamából például naponta ezer menekült érkezik ide, míg az idei termés átlagon aluli lesz. A WFP szerint Dél-Szudán mintegy 30 százaléka, kb. 2,7 millió ember szorul majd élelmezési segélyre idén, amibe nem számolták bele az északról idemenekülő több százezer embert.