Szudán és a világ legfiatalabb állama, Dél-Szudán napok óta nyíltan harcban áll egymással: a déli haderő április 11-én bevette a Higlig nevű, kőolajban gazdag határmenti várost, Szudán viszont azt megelőzően és azóta is bombáz déli területeket. Ez az ENSZ-től kezdve az Afrikai Unión át az EU-ig mindenkinél kiverte a biztosítékot, hiszen a háború továbbterjedése katasztrófához vezetne.
Szudán és Dél-Szudán, a két ország, amely tavaly júliusig még egy volt, veszélyesen közel került egy újabb háborúhoz. Miután Dél-Szudán egy hete bevette, és azóta is megszállva tartja Higliget, szombaton az északi hadsereg legalább öt áldozatot követelve egy hidat bombázott a déli Unity tagállam fővárosában, Bentiuban. Higligből és a környékéről több mint tízezren menekültek el a hétvégéig a harcok elől.
Vasárnap pedig a dél-szudáni kormány szóvivője szerint az északi hadsereg a Higlig környéki kőolaj-kitermelő létesítményekre dobott le bombákat, bár ezt Kartúm tagadja. Újabb légibombázás ért több Unity-beli falut is, amelyben legalább kilenc ember meghalt. Az ENSZ megerősítette, hogy bomba hullott a békefenntartó missziójuk egyik táborára, de senki sem sérült meg.
A New York Times kérdésére, miszerint elképzelhetőnek tart-e egy újabb háborút, a déli hadsereg szóvivője, Philip Aguer visszakérdezett: „Mi az, hogy háború? Több mint fél éve harcolunk." Ugyanakkor a konfliktus egy hónapja harapózott el és fajult odáig, hogy a déli Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (SPLA) április 11-én bevette a vitatott hovatartozású Abyeitől keletre fekvő, olajtermelő Higliget. Ez volt a válaszuk arra, hogy Szudán napok óta bombázta a déli Unity tagállamot.
A nemzetközi közösség egyelőre diplomáciai nyomással próbálja elejét venni a konfliktus elharapózásának, az ENSZ Biztonsági Tanácsa a harcok teljes és feltétlen beszüntetésére szólított fel, egyben azt akarja, hogy az SPLA vonuljon ki Higligből. Szudán hadseregét (SAF) pedig arra figyelmeztette, hogy hagyjon fel a hónapok óta tartó légitámadásokkal, amelyek főként határmenti városokat és déli menekülttáborokat érintettek. Ban Kimun ENSZ-főtitkár hétfőn egyben aggodalmának adott hangot az Abyei térségében egyre több fegyveresről érkező hírek miatt.
Szudán északi szomszédja és régi szövetségese, Egyiptom vasárnap felajánlotta, hogy közvetít a két ország között a konfliktus mielőbbi megoldásában, de a szudáni elnök, Omar el-Besír csak akkor hajlandó tárgyalni déllel, ha az kivonul Higligből. Besír napokkal korábban teljes mozgósítást hirdetett, hogy visszaszerezze a várost. Higlig adja ugyanis Szudán olajtermelésének több, mint felét. Hétfőn a szudáni parlamentben határozatot fogadtak el arról, hogy a dél-szudáni kormánypárt az állam ellensége, és a harcok nemcsak Higlig visszafoglalásával, hanem a délről érkező veszély megszüntetésével érnek véget.
A tavaly júliusban függetlenedett Dél-Szudán Higlig elfoglalása után leállította annak kőolaj-kitermelését is, ami csaknem a felét adja Szudán napi 115 ezer hordónyi teljesítményének. Tehát úgy tűnik, ismét a legerősebb aduval játszanak, miként Juba tavaly decembeben teljes kőolaj-kitermelését leállította, így tiltakozva a Szudán által elvárt, rendkívül magas olajvezeték-használati díj ellen.
„Kartúmnak az a célja, hogy megszerezze a Unity állambeli olajmezőket" – nyilatkozta csütörtökön Jubában a dél-szudáni elnök, Salva Kiir, aki szerint Higlig Dél-Szudánhoz tartozik. Hozzátette, hogy északi szomszédja már szemet is vetett az olajmezőkre azzal, hogy olajvezetéket kezdett építeni Higligtől a Unity-beli kutakig. Kiir azt mondta, nem fogja kivonni csapatait a városból, hozzátéve, hogy az ENSZ-főtitkár neki nem főnöke, ezért nem is utasíthatja.
Egy dél-szudáni újságíró a „teve és a gazdája" példázattal írja le Higlig évtizedek óta kérdéses hovatartozását. Eszerint a teve a borzongató sivatagi éjszakában megkérte a tevehajcsárt, hogy hadd dugja be az orrát a meleget adó sátorba. Majd később a fülét is bedugta, aztán jöttek a mellső lábai és végül a teve kiszorította a gazdáját a sátorból.
Nem kell magyarázni, hogy a teve a kartúmi kormányt jelképezi, amely az 1970-es években a higligi olaj felfedezése után a várost egy déli tagállamból egy északiba, Dél-Kordofánhoz sorolta át. A gond az, hogy a dél-szudáni politikusok ezt nem kérdőjelezték meg 2009-ben, amikor lehetett volna: ekkor elfogadták a hágai döntőbíróság határozatát, amely szerint Higlig a vitatott Abyeitől keletre található – és ez Kartúm értelmezésében északot jelent.
A mostani konfliktus szinte borítékolható volt: Kartúm és Juba évek óta erősen fegyverkezett az északi és déli tartományok határán, különösen Higlig és Abyei környékén. Az utóbbit tavaly májusban meg is szállta az északi hadsereg, százezer déli, dinka származású embert elüldözve a területről, valójában csak idő kérdése volt, hogy az erőszak továbbterjedjen.
A déli függetlenedés sokaknak nem tetszett északon, ráadásul a déliek elszakadásáról szóló népszavazása után a két ország közötti pontos határszakaszokat sem sikerült –- elsősorban az olajban gazdag részeken – pontosan meghúzni. Szudánban régóta húzódott az ellentét a nagyrészt keresztény és animista feketék lakta déli országrész és az északon élő muzulmán arabok között, de valójában nemcsak vallási, etnikai és kulturális, hanem földrajzi szempontból is elkülönül az északon sivatagos, délen dzsungelekkel tarkított két terület.
Északon sokan szinte sértve érezték magukat amiatt, hogy Afrika legnagyobb országát kettéosztják, de a gazdasági háttér sem elhagyagolható: a friss köztársaság magával vitte ugyanis azokat a területeket, amelyek a leggazdagabbak olajban, és ezzel Szudán elesett olajtermelése mintegy 75 százalékától. Az egymásra utaltságra jellemző, hogy a déli nyersolaj exportálásához szükséges olajfinomítók és csővezetékek északon vannak, éppen ezért délen mindent megtesznek, hogy saját csővezetéket építsenek.
Jubai politikusok szerint Kartúm az új ország egységét akarja meggyengíteni azzal, hogy Dél-Szudán területén tevékenykedő milíciákat támogat pénzzel és fegyverrel. A média arról is beszámolt hónapokkal ezelőtt, hogy Kartúm kényszersorozást végez, állítólag északon élő déli fiatalok tucatjait kényszeríti arra, hogy bérmilíciákban ragadjanak fegyvert a jubai kormány ellen.
Kartúm viszont azzal vádolja déli szomszédját, hogy támogatja Dél-Kordofán és Kék-Nílus tagállamokban tavaly június illetve szeptember óta zajló harcokat. Igaz, hogy ezt dél kategorikusan elutasítja, ám a Small Arms Survey nevű szervezet szerint katonai, pénzbeli és logisztikai segítséget nyújtanak a két tagállamban harcoló SPLA-North erőinek.
Álnaivságnak tűnhet, hogy az Európai Unió és az Afrikai Unió most arra szólította fel a két országot, hogy térjenek vissza a februárban aláírt meg nem támadási szerződéshez, hozzanak létre egy határfigyelő szervet és segítsék a határmenti Abyei katonai felügyeletével megbízott ENSZ misszió munkáját.
Nem meglepő, hogy mostanra pattanásig feszült a két ország közötti, sosem túl baráti viszony. Szudán 1956-ban, több mint ötvenévnyi brit és egyiptomi uralom után nyerte el függetlenségét, azonban az ellentétek miatt szinte azonnal véres polgárháború robbant ki az északi kormányzat és a déli területek között. Több mint negyven évig háborúzott egymással Szudán északi vezetése és a déli, elszakadni vágyó lázadók. A legutóbbi háborút, amelynek mintegy kétmillió dél-szudáni áldozata volt és további négymillió ember vált menekültté, a 2005-ös békeszerződés zárta.
Csakhogy ez a szerződés számos, létfontosságú kérdésre nem adott választ: az Abyei hovatartozását érintő népszavazás, az olajbevételek és egyéb erőforrások elosztásának kérdése, a 2000 kilométer hosszú országhatár vitatott, 500 kilométeres szakaszának és a fegyveres seregek státuszának rendezése a mai napig hátravan. Úgy volt, hogy el-Besír április elején Jubába utazik a tárgyalások folytatásához, de ezt a látogatást a héten lemondta.
Sokan attól tartanak, hogy a tárgyalások megszakadása, és a harcok elfajulása katasztrofális következményekkel járhat. „Ha kitör egy újabb háború, az minden háborúk közül a legpusztítóbb lesz" – mondta a két ország egységét támogató déli politikus, John Garang még 2003-ban egy tűzszünet idején.
A Szudán-elemző Eric Reeves szerint most nem egy állami hadsereg és bérelt míliciák fognak összecsapni egy hiányosan felszerelt lázadóbandával, hanem két, erőteljes hadsereg feszülhet egymásnak a Small Arms Survey 2012 áprilisi tanulmánya szerint főként az Egyesült Államokból, Oroszországból és Kínából beszerzett hadászati eszközök segítségével.
„Ismerve a brutális és válogatott módszereket, amelyeket Kartúm alkalmazott a déli népek – és Darfúr, Kék-Nílus, Dél-Kordofán népei – ellen, töménytelen civil áldozatra, masszív menekültáradatra és az északon élő, déli származású civilek elleni, tolerálhatatlan támadásokra kell számítanunk" - írja friss cikkében Reeves.