Az EU-s intézmények vezetői és 11 külügyminiszter is írt terveket arról, hogyan nézzen ki az európai föderáció. Merész, néha önellentmondásos és sokszor elkent tervek ezek, de az irány egyértelmű: ahol eurót használnak, ott le kell mondani a nemzeti szuverenitás egy jó részéről.
„Nincs más megoldás, összekovácsolás!” Ez lehetne most a mottója a brüsszeli EU-s intézmények vezetőinek, és a német kormánynak. Az előremenekülést tekintik ugyanis egyetlen megoldásnak a mostani válságból. A cél a föderalizmus, végső soron az Európai Egyesült Államok megteremtése.
Arról, hogyan jutottak a nagy közös európai állam akarásáig az EU vezetői már többször írtunk.(Egy kormánya marad Európának?, Akkor lesz európai birodalom?, Barroso kimondta az f betűs szót) Most a formálódó terveket vesszük sorba. Ezekben vannak átfedések és különbségek, az azonban tisztán látszik már most, hogy a formálódó új európai rendszerből Magyarország egyelőre ki fog maradni.
A nagy közös elképzelések ugyanis elsősorban az eurózónára vonatkoznak, és még a zónában sem feltétlenül mindenkire. A fokozott integráció támogatói azt mondják, hogy véget kell vetni annak, hogy a leglassabbak diktálják a tempót, és mindig olyan kompromisszumokat keressenek, amely mindenkinek megfelel. Ehelyett most az lenne a terv, hogy ki lehet maradni, legfeljebb még az eddigieknél is nyilvánvalóbb lesz, hogy az EU nem egy valami, hanem legalább kettő. Erről beszélt a múlt héten a belga miniszterelnök is, amikor kimondta, hogy "manapság politikai értelemben a 27-ek Európájáról beszélni puszta illúzió".
A föderációs terven már dolgozik a tagállamok felkérésére egy munkacsoport, végső javaslatukat decemberre kell az állam- és kormányfők elé letenniük. A munkát négyen vezetik: Herman Van Rompuy tanácsi elnök, José Manuel Barroso bizottsági elnöki, Mario Draghi az Európai Központi Bank elnöke és Jean-Claude Juncker, az Eurogroup (az eurót használó országok pénzügyminisztereinek tanácsa) elnöke (és egyben luxemburgi miniszterelnök).
Októberben előjönnek majd egy vitaanyaggal arról, hogy hol tartanak, és részben ez lesz a jövő hónap közepére tervezett EU-s csúcs témája is. A másik téma a legutóbbi európai szemeszter megvitatása lesz, ami összefügg a nagy föderációs tervvel is. Hiszen ha egymás költségvetéseinek átvilágítását eredményesnek érzik a tagállamok vezetői, az kedvet adhat a további integrációhoz. Ha sokan panaszkodnak majd, hogy miért így vagy úgy szólt bele Brüsszel és a többi tagállam a saját költségvetésükbe, akkor az a még keményebb közös fegyelmezés ellen hathat.
Magyarország például a szemeszter alapjául szolgáló bizottsági országjelentés több javaslatát is határozottan elutasítja (ingatlanadó vagy más vagyonadó, többkulcsos szja). Az is igaz azonban, hogy az eurózónán kívüli országok most nem annyira fontosak föderációs a szempontból. Mivel e terveket az euró válsága kényszerítette ki, ezért a közös pénzt használók vannak minden terv középpontjában.
A négy EU-s vezető eddig elég vázlatos terveket hozott nyilvánosságra (pdf). Nyilván óvatosságra inti őket, hogy ne jöjjenek elő olyannal, amit majd a tagállamok vezetői kerek perec visszautasítanak. A négylépcsős tervükben az utolsó szól csak a politikai unióról, de az egész végkicsengése az, hogy előbb-utóbb egy új alapszerződésre lesz szükség, ami a tagállamok számos jogkörét a közösbe adja, hogy cserébe együttesen sokkal erősebb legyen a kontinens.
Első körben a bankunió megteremtését akarják – kötelezően ezt is csak az eurózónára vonatkozóan, a többiek csatlakozhatnak, ha akarnak. A bankok közös felügyeletét az Európai Központi Bank látná el. Ha Magyarország csatlakozni akarna ehhez, akkor lényegében a PSZÁF fontos funkcióit kellene a frankfurti intézménynek átadnia. A közös felügyelet mellé pedig egy közös betétbiztosítási rendszer is kellene a javaslat szerint. És ezzel meg lehetne csinálni kicsiben azt, amit előbb-utóbb nagyban kellene, és amiről az egész szól: a közös felügyeletért cserébe a kockázatok szétterítését. Ha a bankok tekintetében ez működhet, akkor a tagállami költségvetések tekintetében is működni fog, gondolhatják Brüsszelben.
Ráadásul a bankok konszolidálása egyébként is a zóna egyik egyik kulcsproblémája, erről már korábbanírtunk. Nagy kérdés persze, hogy milyen eszközökkel és döntéshozó rendszerben lehet életre hívni az új felügyeletet, és milyen formában álljon rendelkezésre a betétek közös biztosítása.
Eddig is számos intézkedést hozott az EU, hogy az eurózóna tagállamainak költségvetéseit közösen felügyeljék. Ezt a vonalat vinnék tovább, mert az eddigieket kevésnek tartják. A négyek javaslata ezen túl jobban behozná a képbe a kockázatok és adósságok szétterítésének lehetőségét.
Az eléggé általánosan fogalmazó tervet a Spiegel című német hetilap bontotta ki, amikor a tervezésre rálátó brüsszeli szakértőkre hivatkozva megírta, hogy mit jelent ez majd a gyakorlatban.
Az elképzelés szerint a jövőben nem vehetnének fel hitelt (vagyis nem bocsáthatnának ki államkötvényt) a tagállamok brüsszeli engedély nélkül. Az engedélyt az eurózóna pénzügyminisztereiből álló tanácsnak kellene jóváhagynia, aminek egy állandó főállású vezetője volna, ő volna az úgynevezett európai pénzügyminiszter. Cserébe, hogy a tagállamok lemondanak arról, hogy saját belátásuk szerint jussanak külső forrásokhoz, a hiteleket közösen vennék fel. Vagyis közös eurókötvény formában történne minden kibocsájtás, nem volna külön spanyol, olasz vagy német államkötvény. A javaslat állítólag felveti, hogy az erről döntő tanácsot felügyelhetné egy új EU-s szerv, amibe delegálhatna tagokat az Európai Parlament is.
Van a tervnek egy puhább változata is. E szerint csak akkor kellene ezt a módszert bevetni, ha egy tagállam olyan esetben akar hitelhez jutni, ha az államháztartási hiánya a kibocsájtás hatására túllépne a 3 százalékon a GDP-hez képest. Ez persze azért bonyolult helyzet, mert ilyen elvben elő sem fordulhatna, hiszen ezt az euró bevezetésekor hozott szabályok is tiltják, és a tavaly elfogadott hatos csomag is keményen bünteti. Ráadásul a most ratifikációs szakaszban lévő fiskális paktum már a GDP 0,5 százalékában maximalizálja a hiány lehetséges mértékét. Persze az is igaz, hogy több tagállamban is jóval e határ felett van a hiány.
E terveket létét hivatalosan soha nem ismerték el, de nem tűnik abszurdnak, hogy ilyenekre gondoljanak Brüsszelben, amikor azt ismételgetik, hogy fiskális unió kellene.
A négyek ajánlásainak következő lépése a közös gazdasági kormányzás megteremtése volna, amely felé már mutattak vállalásokat azok a tagállamok, amelyek aláírták az európlusz paktumot. Itt jön ugyanis a képbe az adó-, a munkajogi- és a nyugdíjrendszerek összehangolása. A négyek kérdése az októberi csúcson a tagállamok vezetői felé többek között az lesz, hogy milyen szabályokkal lehetne arra kényszeríteni mindenkit, hogy a paktumban vállaltakat be is tartsák.
És ha ez is megvan, akkor jöhet a négyek szerint a politikai unió. Vagyis ha kiszervezik nemzeti hatáskör alól e fontos dolgok eldöntését, akkor hogyan és milyen intézményrendszer biztosítsa azt, hogy Európa nem lesz kevésbé demokratikus a változások után. Erről lehet a legkevesebb konkrétumot tudni, valami olyan bizonytalan elv látszik körvonalazódni, hogy az Európai Parlament szerepét kell növelni, és valahogy erősíteni a kapcsolatot az EP és a nemzeti parlamentek között.
Ezt az EP és nemzeti parlamentek közti lehetséges új viszonyt részletesebben taglalja az a jelentés (pdf), ami szeptember 17-én készült el, és az úgynevezett Future of Europe Group (Európa Jövője Csoport) készített.
A csoport az osztrák, a belga, a dán, a francia, a holland, a lengyel, a luxemburgi, a német, az olasz, a portugál és a spanyol külügyminiszterekből áll. A kezdeményezője Guido Westerwelle német külügyminiszter volt, és a jelentés hangsúlyozottan a résztvevők magánvéleményét, és nem a kormányaik hivatalos álláspontját foglalja össze.
A szöveg éppen ezért sokszor részletesebb mint a négyektől eddig kiszivárgott tervek, de számos bizonytalanság van benne, ahol jelzik, hogy vannak véleménykülönbségek a csoporton belül is.
Mindenesetre a demokratikus kontroll erősítéséről szóló részben azt az ötletet vetik fel, hogy az EP-választásokon összeurópai pártok induljanak (vagyis például Magyarországon ne a Fidesz meg az MSZP, hanem az Európai Néppárt és az Európai Szocialisták listáira lehessen szavazni), viszont a nemzeti parlamentek képviseleteiből legyen esetleg egy felsőháza az EP-nek, vagy valami erősebb egyeztetési fóruma a parlamenteknek. Az így megerősített EP-nek legyen joga törvényeket kezdeményezni (ez most az Európai Bizottság támogatása nélkül nem megy).
Az is a tervben szerepel, hogy az európai pártoknak legyenek jelöltjei az Európai Bizottság elnöki posztjára, és a győztes frakció, ne pedig a tagállamok kormányait tömörítő Európai Tanács jelölje a következő elnököt. Így az EP-választás amolyan európai elnökválasztás is lehetne, amitől izgalmasabb és átélhetőbb lenne az egész a választóknak. Valami ilyesmiről beszélt egyébként Barroso bizottsági elnök is másfél hete Strasbourgban, az EP őszi ülésszakának nyitónapján.
A csoport egy másik javaslata szerint az európaiak közvetlenül válassszanak bizottsági elnököt, aki saját belátása szerint választhatná ki a biztosokat. Esetleg legyenek igazi és junior biztosok (amolyan európai miniszterek és államtitkárok), hogy a munkamegosztás ésszerűbb legyen. (Jelenleg a tagállamok vezetői jelölik a bizottsági elnököt, és minden ország jelölhet egy-egy biztost. Az elnökjelölt döntheti el, hogy melyik biztos-jelöltnek melyik területet adja, majd az egész stábot meg kell szavaznia az Európai Parlamentnek is.)
A csoport (amiben két eurót nem használó ország, Dánia és Lengyelország vett csak részt, és csak a lengyelek képviseltetik magukat az 1995 óta csatlakozott országok közül) azt mondja, hogy jobb lenne mindent a lisszaboni szerződés alapján intézni, de nem tartják kizártnak, hogy új alapszerződésre lesz szükség. Ezt egyébként a legtöbb német politikus is így gondolja, sőt egyre népszerűbb elképzelés Berlinben, hogy az új EU-s alapszerződés mellé egy azzal összhangban lévő új német alkotmányra is szükség lenne.
A csoport alapvető céljai alig különböznek a négyek már említett terveitől. Külön kitérnek viszont arra, hogy sokkal hatékonyabb közös külpolitika kellene, és bizonyos nemzetközi szervezetekbe jó lenne közös, EU-s delegáltat küldeni, ahelyett hogy a tagállamok egyenként képviselnék magukat. Ehhez arra is szükség volna, hogy megszűnjön a mostani rendszer, amelyben külügyekben minden tagállamnak vétójoga van. (A mai napig nincs például megegyezés arról, hogy Koszovót az EU elismeri-e.)
A csoport egyetért abban a négyekkel, hogy a versenyképesség növeléséért számos területen jobb együttműködésre van szükség, és itt is megjelenik a munkajog és a nyugdíjrendszerek összehangolása. Előjön a bankunió igénye itt is, sőt az IMF mintájára egy EMF (European Monetary Fund) létrehozása is, ami az éppen most formálódó ESM-ből nőhetne ki. (Az ESM az az állandó alap, amiből mentőcsomagot kaphatnak a bajban lévő tagállamok és akár az eurózóna bankjai is.)
Gazdasági ügyekben is előkerül az EP megerősítése. Csakhogy itt rögtön felmerül a probléma, hogy mi legyen a zónán kívüli tagállamok képviselőivel. Őket kihagyják? Vagy csak a dán és brit képviselőket hagyják ki, mert ez a két ország mentességet kapott az euró bevezetésének kényszere alól? De ki lehet egyáltalán hagyni az EP egy részét nemzetiségi alapon, amikor éppen az a cél, hogy egységes, politikai alapon szétváló frakciók legyenek? Az ilyen kérdéseket nyitva hagyja a jelentés.
Felmerül a jelentésben egy közös európai hadsereg felállításának lehetősége is, anélkül, hogy részleteznék, hogy akkor mi legyen a NATO-val. A közös határvédelem is előjön, sőt az is, hogy lehetne EU-vízumokat is kiadni. A külügyminiszterek megerősítenék az Általános Ügyek Tanácsát is - ez éppen a külügyminiszterekből álló tanácsi formáció. És előhozták azt is, amire Barroso is utalt Strasbourgban: legyenek erősebb eszközök az EU kezében, hogy hatékonyabban felléphessen Brüsszel az alapjogokat megsértő tagállamokkal szemben. Ez az igény a magyar és a román problémák miatt merülhetett fel.
Viviane Reding alapjogi biztos múlt csütörtökön azt javasolta, hogy az EU-nak legyen egy ügyésze, amely utasíthatja a tagállamok ügyészségeit, ha EU-s pénzek lopását látja. Reding szerint a mezőgazdasági és a kohéziós támogatásokból is sokat lopnak, és ilyen esetekben nem túl hatékonyak a tagállami nyomozások. A javaslat a föderációs tervektől függetlenül fogalmazódott meg, de azokkal teljes összhangban van. A luxemburgi biztos közös büntetési tételeket is javasol EU-s pénzek ellopásának esetére, vagyis már a büntetőrvénykönyvek összehangolása is felmerül Brüsszelben.
Rövid távon e tervek kötül csak a bankunió létrehozása reális, erről még az idén döntenie kell az Európai Tanácsnak, itt a bizottsági javaslat is elkészült már. Az EP-választás esetleges reformja is sürgős lenne, mert 2014 nyarán lesznek a következő választások. A fiskális uniót pedig az a kényszer sürgetheti, hogy fenntarthatatlannak tűnik a déli tagállamok eladósodása. Soros György például június végén három hónapot adott az euró túlélésének. Apokaliptikus víziója ugyan nem jött be, de a problémák nem oldódtak meg.