Délben még úgy volt, hogy az izraeli hadsereg bevonul Gázába, Tel-Avivban buszt robbantottak, de ez sem állította meg az egyiptomi közvetítéssel zajló tárgyalásokat: magyar idő szerint délután hat után Mohamed Kamel Amr egyiptomi külügyminiszter Hillary Clinton amerikai külügyminiszter jelenlétében bejelentette, hogy este nyolctól tűzszünet van érvényben.
Mohamed Kamel Amr egyiptomi külügyminiszter bejelentette, hogy létrejött a tűzszüneti megállapodás Izrael és a Gázai övezetet hatalmában tartó Hamász radikális palesztin mozgalom között. A fegyverek szerda este hallgattak el, a tűzszünet közép-európai idő szerint este nyolc órakor, helyi idő szerint kilenckor lépett életbe.
A BBC jelentése szerint a határidő előtt néhány perccel még mindkét fél lőtte a másik állásait. Az izraeli hadsereg közlése szerint a tűzszünet hatályba lépése után eltelt egy óra alatt is lőttek ki rakétákat Izraelre a Gázai övezetből, de ezek nem okoztak károkat. Később az addig kihalt utcák megéledtek, a helyiek autódudákkal és a levegőbe lövöldözéssel ünnepelték a tűzszünet beálltát.
Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő Barack Obama amerikai elnök ajánlására hozta meg a döntést, hogy elfogadja a tűzszünetet, közölte szerdán Netanjahu irodája.
Az izraeli miniszterelnök „röviddel ezelőtt beszélt Barack Obamával, és elfogadta azt az ajánlását, hogy adjon egy esélyt az egyiptomi tűzszüneti javaslatnak, és így esélyt arra, hogy stabilizálják a helyzetet, még mielőtt nagyobb erő alkalmazása válhatna szükségessé" – áll a jeruzsálemi közleményben.
A Jobbik Budapesten éppen a bejelentés időpontjában kezdett el tüntetni a Palesztin Nagykövetségtől vonulva az Izraeli Nagykövetség épületéig, azonnali tűszszünetet követelve. Az ötszáz fős tömegben palesztin zászlókat is lengettek. Vona Gábor, a Jobbik elnöke öt pontban ítélte el Izraelt.
Szerda délben még küszöbön állt az izraeli bevonulás Gázába. Tel-Avivban felrobbantottak egy buszt, aminek 17 (egyes hírek szerint 21) utasa megsérült, néhány súlyosan, de szerencsére senki se halt meg. A Gázai övezetben örömújongással fogadták a hírt, a Hamász dícsérte a támadást, amit az izraeli hatóságok terrorista tettnek minősítettek. A busz éppen a katonai parancsnokság épülete előtt haladt el a robbanás pillanatában, és az izraelieknek az is megárzó volt, hogy a városban 2006 óta nem volt buszon robbantás.
Az izraeli hadsereg nem adott ki közleményt az esetről, de fokozta támadásait a Gázai övezet ellen. A haditengerészet ágyúzni kezdte Gázát, ezzel egészítve ki a légicsapásokat. A Hamász ellenállását azonban ez nem törte meg, a maguk részéről egész nap rakétákkal lőtték az izraeli területeket.
Sokan féltek tőle, hogy a robbantás miatt megszakadnak a tűzszüneti tárgyalások. Ez végül nem következett be, és az egyiptomi közvetítéssel zajló egyeztetések eredményre vezettek. Azonban Izrael és a Hamász is bizalmatlan volt, és olyan követeléseik voltak, amik részben elfogadhatatlannak bizonyultak.
Izrael szerdán „A védelem tartóoszlopai” néven kezdett hadműveletet, miután megsokasodtak az Izrael ellen kilőtt rakéták a Gázai övezetből. Az akció kezdetén egy légicsapás végzett Ahmed al-Dzsabarival, a Gázai övezetet irányító Hamász katonai szárnyának parancsnokával. A Hamász-vezető elleni támadást további légicsapások követték, ezzel Izrael a szervezet katonai képességeit akarta felszámolni. Szerdán Gázában az izraeli támadások miatt tizenhárman haltak meg.
Az izraeli légierő elsősorban csempészalagutakat, fegyverraktárakat és rakétaindító állásokat bombázott, de lerombolták a Hamász-kormány székházát, találat érte a belügyminisztériumot, a szervezethez köthető több épületet, rendőrőrsöket, a Gázavárosba vezető hidat, és az Iszlám Nemzeti Bankot is. A Gázai övezetből is folytatódtak a rakétatámadások Izrael ellen. A nagy hatótávolságú – a feltételezések és az Iszlám Dzsihád állítása szerint Irán segítségével szerzett – rakétákkal pedig 1970 óta először Jeruzsálemet is elérték, emellett Tel Avivban is több rakéta becsapódott.
A pontos számokat nem ismerni, de az akció szerdai kezdete óta Izrael nagyjából 1600 célpontot bombázott le, míg a Gázai övezetből 1300 rakétát lőttek ki, ebből nagyjából ötszázat védett ki a Vaskupola rakétaelhárító rendszer (erről itt olvashat bővebben>>>), 700 pedig izraeli területen csapódhatott be. Izraeli becslések szerint a nyolc napja tartó katonai akció 12-15 millió dollárba került naponta az országnak, de ez valószínűleg alábecsüli a költségeket.
Hivatalos adatok nincsenek, de az izraeli légierő által használt bombák darabja 50 ezer dollárba kerülhet. A Vaskupola rakétái szintén azonos árban mozognak. Az elhárító rendszer a hadsereg szerint "csak" 90 százalékban pontos, tehát az 500 elhárított Hamász rakétára 550 izraeli védőrakétát lőttek ki. Ezzel párhuzamosan, ha a légierő minden célpont ellen csak egy bombát használ, akkor az eddig ellőtt muníció értéke így is 107,5 millió dollárt tesz ki. Ennél valószínűbb, hogy egy célpont ellen 3-4 bombát használnak, így a bombák és rakéták ára már 347,5 millió dollár lehet. Ehhez pedig még hozzáadódik a felhasznált üzemanyag, a katonák ellátásának és több ezer tartalékos mozgósításának a költsége is.
Vasárnap és kedden volt a legvéresebb nap a végül több mint 139 palesztin és öt izraeli életét követelő, mindkét oldalon sok sérülttel járó konfliktusban. Civilek, nők és a Reuters összesítése szerint 34 gyerek is meghalt a légicsapásokban. Az egyik esetben például azt gyanították, hogy a Hamász egyik vezetője rejtőzik az egyik lebombázott házban, ahol azonban a tíz tagú Dalou családdal végzett a légicsapás. A Gázai övezetből kilőtt rakéták négy izraeli civilt, és egy katonát öltek meg. Több százezer ember áramellátásában voltak fennakadások az övezetben, harmincnyolc nemzetközi civil szervezet pedig a humanitárius helyzet miatt aggódott.
A 2008-as háborúban Izrael nyolc napig bombázta a Gázai övezetet, mielőtt szárazföldi offenzívába kezdett. Akkor összesen tizenhárom izraeli és 1417 palesztin, köztük sok civil vesztette életét. Az izraeli kormány most is több mint hetvenötezer tartalékos behívására adott engedélyt, több mint harmincezren tankokkal pedig már a hét végén felsorakoztak a Gázai övezet határán, és csak a parancsra vártak.
A Háárec izraeli lap szerint ugyanakkor az izraeliek 84 százaléka ugyan támogatta a légicsapásokat, de már csak 30 százalék értett volna egyet, ha szárazföldi offenzívába kezdtek volna. A konfliktusban megszólaló országok vezetői is óva intettek a súlyos eszkalálódást jelentő szárazföldi támadástól. Többek között a brit külügyminiszter is arról beszélt, Izrael elveszítheti nemzetközi támogatását a konfliktusban, ha szárazföldi inváziót indít.
A 2008-ban is közvetítő Egyiptom megint fontos szerepet vállalt a konfliktusban, mivel Izrael közvetlenül nem tárgyal a Hamásszal. A közvetítői szerep ezúttal azonban az új, Muzulmán Testvériség által támogatott elnök, Mohamed Murszi erőpróbájáról is szólt. A rögtön az akció kezdetén megszólaló Murszi elítélte Izrael „otromba agresszióját”, és kijelentette, hogy nem hagyják magára a Gázai övezetet. Előbb az egyiptomi miniszterelnök érkezett a Gázai övezetbe, majd a tunéziai külügyminiszter is, míg kedden az Arab Liga delegációja a török külügyminiszter társaságában kereste fel az övezetet.
Barack Obama amerikai elnök azt mondta, nincs olyan ország, amely eltűrné, hogy idegen hatalmak bombázzák a civil lakosságát. Az elnök szerint a megoldást csak a tűzszünet és a béketárgyalások jelenthetnek. Ban Kimun ENSZ-főtitkár azonnali tűzszünetre szólított fel hétfőn, kedden pedig Kairóba és Izraelbe érkezett, és szerdán is a régió országaiban próbálta elérni a mielőbbi megállapodást.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) is határozatot próbált elfogadni a hét elején, de ez nem járt sikerrel. A megállapodást hátráltatta, hogy az arab nagykövetek által javasolt szöveg mindkét felet tűzszünetre szólítaná fel, míg a nyugati diplomaták utaltak volna a Hamász rakétáira és Izrael önvédelemhez való jogára is.
Az izraeli légicsapások és a Hamász rakétázásai is folytatódtak, de hétfőn már a legtöbben egyetértettek abban, hogy fordulóponthoz érkezett a konfliktus: vagy sikeresek lesznek a tárgyalások, vagy eszkalálódás következik. Izrael hétfőn még kedd estig adott ultimátumot a Hamász rakétatámadásainak befejezésére, de már főként a tűzszünetet célzó tárgyalásoké volt a főszerep a konfliktusban. Az újabb határidő így csütörtök lett, addig adtak időt az egyiptomi közvetítéssel vezetett tűzszüneti megegyezésre. Bejelentették, hogy a tárgyalások lezárultáig biztosan nem indítanak szárazföldi offenzívát.
Mohamed Murszi egyiptomi elnök kedd délután még azzal állt elő, hogy hamarosan pozitív eredménnyel zárulhatnak a tűzszünetről szóló tárgyalások. A Hamász egyik tisztviselője pedig jelezte, hogy magyar idő szerint este tízkor jelentik be az éjféltől életbe lép tűzszünetet. Izraeli tisztviselők ugyanakkor csak annyit erősítettek meg, hogy közel járnak a megállapodáshoz. A Háárec úgy tudja, hogy az izraeli kormányon belül is eltértek az álláspontok. Ehud Barak védelmi miniszter hajlott arra, hogy elfogadják az egyiptomi javaslatot, míg Netanjahu és Avigdor Liberman külügyminiszter ellenezte a lépést.
Nem lett tehát tűzszünet, közben pedig folytatódtak a hadműveletek. Ezen a napon is húsz palesztin, valamint két izraeli halt meg. Az akció kezdete óta először haltak meg izraeliek. Az izraeli hadsereg olyan szórólapokat dobott ki a levegőből már Murszi bejelentésének idején Gázaváros fölött, amelyekben arra figyelmeztetik a lakosokat, hogy azonnal hagyják el az otthonukat, és menjenek a városközpont felé. Ezt többen úgy értelmezték, hogy szárazföldi offenzíva is indulhat, de végül csak újabb bombázások előszele volt.
Mark Regev izraeli szóvivő azt mondta, hogy tartós megoldást akarnak elérni, nem pedig azt, hogy a Hamász egy lélegzetvételnyi szünethez jusson, és aztán megint felfegyverkezzen. Clinton két órán át tárgyalt Benjámin Netanjahu miniszterelnökkel és más izraeli tisztviselőkkel. Az amerikai külügyminiszter aztán találkozott Mahmúd Abbásszal, a Palesztin Hatóság vezetőjével, majd tovább utazott Kairóba. Clinton fellépése mutatja, hogy az Egyesült Államok aktívan figyel a helyzetre, és Washington nagy szerepet játszott a tűzszüneti megállapodás kidolgozásában.