Teste bebalzsamozva fekszik a mauzóleum kristálykoporsójában, szelleme azonban halhatatlan. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság örökös elnökére, Kim Ir Szenre emlékeznek az ünnepségekkel Észak-Koreában.
A Yeong Seang („Örök Élet") emlékműveknél virágot helyeznek el, talán éppen egy csokor kimilszongiát. Ez a Nagy Vezérről elnevezett orchideafajta mind az öt kontinensen virágzik. Kim Ir Szen unokája, Kim Dzsongun észak-koreai vezető, a Koreai Munkapárt első titkára két hét után újra nyilvánosan mutatkozott, amikor a régi rezidencián, a Kumszuszan Emlékpalotában lerótta kegyeletét. A parlamentben törvényt fogadtak el arról, hogy „ezt a szent templomot, a nemzet méltóságának és büszkeségének jelképét” minden koreai köteles megtekinteni.
Visualtraveling - 'Kim Il-Sung's Birthday Party' from Patrik Wallner on Vimeo.
Ugyan a tavalyi, 100. évfordulós ünnepségek grandiózusságát bizonyára nem érik el az idei megemlékezések, az államalapító emléke nem halványul, ezer formában van jelen a hétköznapokban is. Az otthonokban kifüggesztett arcképe előtt naponta háromszori meghajlással kell tisztelegni, a portré rituális törölgetése is elmaradhatatlan. Ez természetes is, hiszen a nehéz pillanatokban csak ő nyújthat segítséget: a helyi lapok szerint a matrózok a viharos tengeren hozzá énekelnek.
Mint azt az észak-koreai disszidensekkel készült interjúkon alapuló, egyszerűen Kimdzsongilia címet kapó dokumentumfilm is bemutatja, kisiskolások elemi kötelessége beszédeinek memorizálása és recitálása. Házasságkötésük napján az ifjú párok ellátogatnak a a vezető valamelyik szobrához. Nem ok nélkül hirdetik az utcákon mindenfelé elhelyezett feliratok: „Kim Ir Szen mindig velünk van".
A személyi kultusz a hivatalos állami ideológia, a dzsucseizmus meghatározó részét adja. Nem hiába emlékeztet mindez vallási tiszteletre: a dzsucse eszme ugyan a marxizmus-leninizmus koreai válfajaként világi ideológiaként jött létre, a hatvanas évek után egyre inkább vallási formát öltött.
Az eszmerendszer szerint Kim Ir Szen az emberszeretet lehető legtökéletesebb megtestesülése, az atya, akivel haláluk után a koreaiak ismét együtt lesznek. Ezek keresztény áthallások és nem véletlenül: Koreában a háború előtt nagy méretű evangelizáció zajlott, a fiatal Kim Ir Szen a Japán megszállás alatt lévő Koreában keresztény családba született, majd a vallással szembefordulva annak erejét politikai rendszere szolgálatába állította.
Az államalapító feltétlen tiszteletében a konfuciánus őskultusz hatása is megjelenik. Az iskolában tanultak szerint a koreai választott nép, küldetése az emberiség felszabadítása a kapitalista iga, a dekadens kultúra és a morális hanyatlás alól.
A rendszeres rituálékkal kiegészített mitológia tulajdonképpen halhatatlanná nyilvánította Kim Ir Szent. Kvázi isteni státusszal ruházták fel, családját mitikus magasságokba emelték, amivel a dinasztikus öröklést is igyekeztek biztosítani. Az utód Kim Dzsongil az állami mítosz szerint Paektu hegyen született, miközben kettős szivárvány jelent meg az égbolton; ami kétségtelenül jobban hangzik, mint a profán verzióban szereplő szovjet katonai tábor Habarovszk mellett.
A szkeptikus külföldi elemzők szerint az állami ideológia fokozatos mitizálása egyszerűen az utódok személyes karizmájának hiányát kompenzálná. Észak-Korea tavaly hatalomra került új vezetője, az utóbbi hetekben saját fenyegetéseire is sorra rálicitáló Kim Dzsongun vonásait a propaganda most nagyapjáéhoz hasonlítja: „fényes tekintete és arcéle" éppen mint Kim Ir Szené – írják.