Miközben a reflektorfény a kacskaringós úton éppen Ecuador felé tartó Edward Snowdenre, az amerikai megfigyelési botrány kiszivárogtatójára irányul, a férfi volt munkaadója, a világ legnagyobb magánkézben lévő kémszervezete, a Booz Allen szépen csendben kikerült a hírekből. A vállalat hallgatásba burkolózott, ami akár jó stratégia is lehet. A pletykák szerint a Booz Allen az amerikai hírszerzés világában egyfajta nyugdíjbiztosítással egybekötött forgóajtó, ahol jó pénzért dolgozhatnak a korábbi befolyásos hírszerzők.
Bár az összes érintett cég tagad és az egész ügyben egyre nehezebb tisztán látni, az biztos, hogy a Prism nevű kémprojekt, valamint az amerikai hírszerzés, az NSA állítólagos telefonos és online lehallgatási botránya az év, ha nem az évtized legsúlyosabb nyilvánosságra került kémkedési és adatbiztonsági ügye. A súlyos vádak és ellenérvek közepette elsikkadni látszik az a tény, hogy a szivárogtató Edward Snowden nem valamelyik amerikai kormányszervnek dolgozott, hanem egy rejtélyes kormányzati tanácsadó cégnek, a Booz Allen Hamiltonnak, és itt jutott hozzá a titkosügynökök kiképzéséi anyagához, amit aztán átadott a sajtónak.
Ugyan a Prism-botrány előtt a Booz Allen nevét aligha hallhatta az ember a hírekben, a cég elképesztően gazdag és befolyásos, és mint a Bloomberg Businessweek cikkéből kiderül, leginkább olyan, mintha egy James Bond-film forgatókönyvírója találta volna ki.
Az amerikai megfigyelési botrány legnagyobb kérdése most az, eljut-e a vasárnap Hongkongból Moszkvába érkezett Edward Snowden Ecuadorba, ahol menekültstátuszt kérvényezett. Ecuador azért is merülhetett fel úticélként, mert Julian Assange, a Wikileaks alapítója Londonban az ecuadori nagykövetségen talált menedéket. A Wikileaks állítása szerint ők segítettek kijutni Snowdennek Hongkongból, és „politikai menedékjogot kapni egy demokratikus országban″. Ők szereztek neki jogi védelmet és megfelelő papírokat is.
A moszkvai repülőtéren felsereglett újságírók és riporterek hada mellett a a CIA és a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt alkalmazottjának kiadatási eljárását intéző amerikai igazságügyi minisztérium is aktivizálta magát a hajszában, és jelezte, hogy együtt akar működni a férfi lehetséges célországaival. Emellett azt kérik, hogy azok az országok, amelyeken Snowden átutazna, csak hazatérni engedjék a kiszivárogtatót.
A Booz Allen a botrány kirobbanása után csak egy rövid közleményt adott ki, amelyben megerősítette, hogy Snowden náluk dolgozott, de június 11-én elbocsátották, amiért megsértette a cég etikai szabályzatát. „Szorosan együttműködünk ügyfeleinkkel és a hatóságokkal az ügyben folyó vizsgálatban" – írták. A szóvivőjük nem volt hajlandó elárulni, hogy vajon felmondtak-e velük kötött szerződéseket.
Ezen kívül ugyanakkor a cég lényegében hallgatásba burkolózott. A Washington Postnak Gene Grabowski válságkommunikációs szakértő azt mondta, szerinte a cégnek nyilvánosan be kellene jelentenie új biztonsági intézkedéseket, amikkel megakadályozzák, hogy hasonló információk kiszivároghassanak.
Scott Sobel, egy másik válságkezelő cég munkatársa szerint viszont különbséget kell tenni egy olyan eset között, mint a BP olajkatasztrófája a Mexikói-öbölben, vagy a mostani botrány, amit valójában nehezen tudnak kézzel foghatóvá tenni az emberek. „Valószínűleg azért is óvatosak, hogy ne öntsenek olajat a tűzre″ – mondta, szerinte ugyanis nemzetbiztonsági kérdésekben minden szónak súlya lehet.
A cég ugyan csendben maradt, de a neve előző héten is bekerült a hírekbe. Bill Nelson floridai demokrata szenátor csütörtökön nekikment, amiért korábban titkosított dokumentumokhoz is hozzáférő elemzőként alkalmaztak 2011-ben egy olyan férfit, akit három év felfüggesztett börtönre ítéltek 2008-ban. Nelson a szenátus hírszerzési bizottságához fordult.
A Booz Allent Edwin G. Booz alapította 1914-ben. Gyakorlatilag ő találta ki a tanácsadó cég fogalmát, miután az egyetemen közgazdaságtant és pszichológiát tanult, és előállt azzal az elmélettel, hogy a nagy szervezetek, cégek sikeresebbek lehetnek, ha kívülálló, objektív szakértőre és elemzőkre bízzák a fontos döntések előkészítését. A cég évtizedeken át szolid sikerrel működött és bizonyította a teória igazát (legnagyobb ügyfele a Goodyear gumigyár volt), miközben Amerika legjobb egyetemi végzőseit szerződtette le. A szerencse 1940-ben mosolygott rá a cégre, amikor – egy évvel Pearl Harbor előtt – az amerikai kormány a második világháborúba való belépést fontolgatta.
A haditengerészet különösen aggasztotta a német tengeralattjáró-flotta rémuralma az Atlanti-óceánon, és végül megbízta a Booz Allent, hogy találjon ki valamit. A cég elemzői a haditengerészet specialistáival közösen kifejlesztettek egy speciális szonárt, ami a német U-boatok rádiós kommunikációja alapján bemérte azok helyzetét, és erre építettek fel egy hadi stratégiát. A többi már történelem, a szövetségesek a háború végére elsüllyesztették a német tengeralattjárók nagy részét.
A Booz Allen innentől egyre inkább a kormányzati megrendelésekre állt rá, és a hidegháború, majd a terrorizmus jelentette fenyegetés óriási megrendeléseket hozott a cégnek, mely egyre befolyásosabb és gazdagabb lett. Az egyetlen nagyobb visszhangot kapott nem kormányzati munkájuk az volt, amikor a hatvanas években a profi amerikaifoci-bajnokság, az NFL mai formájának megszervezésében vettek részt.
Mára a cég ott tart, hogy az éves bevétele 5,76 milliárd dollár, ennek 99 százaléka kormánymegrendelésekből származik, nagyjából a negyede pedig hírszerzési ügynökségek szigorúan titkos megbízásaiból. 25 ezer alkalmazottjuk 76 százalékának van engedélye titkosított állami adatokhoz való hozzáféréshez, majdnem a felüknek a szigorúan titkosakhoz is.
A cég látható lobbitevékenységet nem folytat, nem is kell neki, hiszen a vezetői és a mindenkori amerikai kormány magas rangú tisztségviselői köre között meglehetősen nagy az átfedés, illetve átjárás. Csak két példa: James Clapper, Obama elnök legfőbb biztonsági tanácsadója ex-Booze Allen-vezető, a cég alelnöke, Mike McConnell az ifjabb Bush idejében töltötte be ugyanezt a posztot, Clinton alatt pedig az NSA igazgatója volt. Egy 2003-as interjúban Joan Dempsey, volt CIA-igazgatóhelyettes az amerikai hírszerzés árnyékbirodalmának nevezte a céget. Joan Dempsey egyébként jelenleg a Booz Allen alkalmazottja, ahogyan a leköszönt, magas rangú, és ebből fakadóan nagyon értékes bizalmas kapcsolatok és információk birtokában levő kém- és hírszerzési tisztviselők közül nem kevesen.
A pletykák szerint a Booz Allen az amerikai hírszerzés világában egyfajta nyugdíjbiztosítással egybekötött forgóajtó: ha valaki elég jó, és elég befolyást szerez, visszavonulhat jó pénzért a magáncégnek dolgozni, ahonnan aztán még magasabb pozícióban kerül vissza valamelyik kormányhivatalba, ahonnan még több pénzért vissza a céghez, és így tovább.
Ennek a cégnek dolgozott a szivárogtató Snowden mint IT-technikus. Hogy ez pontosan mit jelent, kissé homályos, de valószínűleg többet, mint egyszerű rendszergazda, ami Snowden előéletéből is sejthető: a 29 éves hekker soha nem fejezte be a középiskolát, viszont volt biztonsági őr az NSA alkalmazásában és hálózati biztonsági szakértő a CIA-nél, mielőtt a Booz Allenhez került.
A Booz Allen soha nem adott fel álláshirdetést, fejvadászcégeken keresztül vette fel az alkalmazottait, és híres volt arról, hogy valósággal vadászott a kormányügynökségektől kikerülő exkémekre, specialistákra. A szerződéses alkalmazottait nagyon jól megfizeti, a Bloombergnek nyilatkozó fejvadászcég specialistája szerint egy egyszerű tolmácsnak évi 180-200 ezer dollárt ajánlanak (ez havi négymillió forintnak felel meg), és úgy általában az állami ügynökségeknél kapott pénz dupláját kínálják azonos munkáért.
A rengeteg zsíros és titkos állami megrendelés és a befolyásos vezetőség ellenére a Booz Allen néha belefutott balul elsült, hatalmas pénzeket felemésztő projektekbe is. Ilyen volt például a Trailblazer fedőnevű program, mely tulajdonképpen a Prism elődjének tekinthető. A 2002-ben indított projekt célja egy olyan rendszer felépítése volt, ami az NSA által az online és telefonos lehallgatásokból begyűjtött adatokat elemzi. Az eredeti tervek szerint két év és 280 millió dollár lett volna a projektre, de azt végül 2006-ban, több mint egymilliárd dollár elfüstölése után zárták le, teljes kudarccal.
Az NSA jelentése név nélkül megemlítette, hogy a projektben egyes alvállalkozók extrém módon túlszámlázták a munkadíjukat. A Trailblazer projekt után sok érintett NSA-alkalmazottat és magas rangú tisztségviselőt kirúgtak, egyiküket, aki az egész sztorit kiadta a sajtónak, hazaárulás vádjával állították bíróság elé (később a vádat elejtették). Hasonló eset volt, amikor az amerikai belbiztonsági hivatal, a Homeland Security új számítógépes rendszerének felépítésére szerződött le a Booz Allen. Az eredetileg 2 millió dolláros projekt végül 124 millióba került, és azután, hogy a Washington Post megírta az egészet, a hivatal a Booz Allent bízta meg a hálózat karbantartásával is.