Az Európai Unióval tervezett társulási szerződés elutasítása után ellenzéki tüntetések kezdődtek Ukrajnában, amiken a szerződés aláírásának követelése helyett már a kormány és Viktor Janukovics elnök lemondását követelték vasárnap több százezren, miután előző nap erőszakkal verték szét a tiltakozásokat Kijevben. Azóta a kormány próbál valamilyen kiutat találni, az ellenzék bizalmatlansági indítványa kedden elbukott, viszont még mindig ezrek vannak az utcákon. Megszólalt már a volt elnök Juscsenko, Vitalij Klicsko a megmozdulások élére állt – áttekintés arról, ki, kicsoda, mi volt a narancsos forradalom előtt és után Ukrajnában.
Napokkal a moszkvai puccs után az ukrán legfelsőbb tanács nyilatkozatot fogad el a teljes állami függetlenségről, a decemberi népszavazáson a résztvevők 90 százaléka támogatja az elszakadást.
Az elnökválasztást Leonyid Kucsma nyeri, Leonyid Kravcsuk után Ukrajna második elnöke lesz.
Új demokratikus alkotmány lép életbe, bevezetik a hrivnyát.
Eltörlik a halálbüntetést. Kucsmát újraválasztják, a választás előtt az ellenzék vezéregyénisége, Vjacseszlav Csornovil autóbalesetben meghal.
Az Európai Unió felszólítja Ukrajnát, hogy vizsgálja ki Georgij Gongadze oknyomozó újságíró 2000-es halálának körülményeit. Ellenzéki tüntetők Kucsmát teszik felelőssé, ő viszont tagadja, hogy köze lett volna az ügyhöz.
A választások után az ellenzék csalással vádolja Kucsmát. Miközben az ország a NATO-hoz csatlakozna, az USA által hitelesnek tartott felvételek kerülnek elő, amelyeken Kucsma jóváhagyja radarok eladását Iraknak, illetve elrendeli, hogy egy tisztségviselő „intézze el” Georgij Gongadze újságírót.
Kucsma Viktor Janukovicsot nevezi ki miniszterelnöknek, aki szegénység elleni harcot és EU-integrációt ígér.
Viktor Janukovics orosz-fehérorosz-lengyel származású ukrán politikus, eredeti foglalkozásai villanyszerelő, majd gépészmérnök voltak. Nagy szegénységben nőtt fel, fiatalkorában rablás és bántalmazás miatt is elítélték, ezeket utólag „fiatalkori hibáknak” nevezte. 1997 és 2002 között a Donecki terület közigazgatási hivatalának elnöke volt. 2002 és 2004 között miniszterelnök volt, a 2004-es elnökválasztáson Viktor Juscsenko legyőzte. 2006 és 2007 között egy évig újra miniszterelnök volt, ezúttal Juscsenko elnöksége alatt. 2010. március 3-án Janukovics átadta a párt vezetését Mikloa Lazarovnak. Janukovics a 2010-es elnökválasztás második fordulójában Julija Timosenkót győzte le a szavazatok 48,95 százalékával.
Nő az elégedetlenség. Tízezrek vonulnak az utcára, hogy Kucsma lemondását követeljék.
A 2004-es ukrán elnökválasztás eredményére több mint három hónapig kellett várni. A két főszereplő az oroszbarát miniszterelnök, Viktor Janukovics, és az EU-párti ellenzéki vezető, Viktor Juscsenko volt, hosszas huzavona után végül utóbbi lett Ukrajna elnöke.
Juscsenko a választás első fordulóját mindössze fél százalékkal nyeri Janukovics előtt. Nyugati megfigyelők szerint a szavazást súlyos hiányosságok árnyékolták be. A kampányt megfélemlítés, elfogult média és gyilkossági kísérletek jellemezték.
A választási bizottság Janukovicsot kiáltja ki győztesnek. Juscsenko támogatói elutasítják az eredményt, a kijevi tüntetések napról-napra szélesednek a hideg idő ellenére.
A hivatalos eredmények szerint Janukovics 49,46, Juscsenko 46,61 százalékot ért el.
Viktor Juscsenko tanárok gyerekeként született Horuzsivkában. 1999 és 2001 között volt miniszterelnök, 2005 és 2010 között Ukrajna elnöke. Korábban a központi banknál dolgozott, fontos szerepe volt a hrivnya bevezetésében és a kereskedelmi bankrendszer megteremtésében. A 2004-es elnökválasztás első fordulóját megnyerte, a második fordulóban alulmaradt Viktor Janukovics mögött. A narancsos forradalom nyomására a legfelsőbb bíróság megismételtette a szavazás harmadik fordulóját, Juscsenko ezt megnyerte. A kampány közben dioxinnal megmérgezték, ezért arca eltorzult, de életben maradt. 2010-ben már az első fordulóban kiesett. 2005. szeptember 8-án egy korrupciós botrány kapcsán Juscsenko menesztette Julija Timosenko kormányfőt. Szeptember 9-én Jurij Jehanurov próbált meg kormányt alakítani, 2006 augusztusában végül egykori ellenfelét, Viktor Janukovicsot nevezte ki miniszterelnökké.
A legfelsőbb bíróság felfüggeszti az eredmény kihirdetését arra az időre, amíg az ügy kivizsgálása tart.
Janukovics és Juscsenko megegyeznek, hogy békés megoldást keresnek. Juscsenko új választást követel, támogatói állami épületeket vesznek ostrom alá.
A keleti régiók kiválással fenyegetnek, ha Juscsenkót megválasztják.
Folytatódnak a tárgyalások, miközben a felek a legfelsőbb bíróság ítéletére várnak.
A legfelsőbb bíróság megsemmisíti a második forduló eredményét.
A parlament előkészíti a december 26-i megismételt választást.
A két rivális választási csalással vádolja egymást az élő tévévitában.
Majdnem minden adat összesítése után Juscsenko győzelme megkérdőjelezhetetlen. Janukovics bejelenti, hogy mivel választási csalások történtek, sosem fogja elismerni a vereséget.
Janukovics lemond, mert „nem tud együtt dolgozni Juscsenko híveivel”.
Julija Timosenko a kilencvenes években szerzett hatalmas vagyont, akkoriban gázhercegnőként emlegették. Pártfogója az a Pavlo Lazarenkovolt kormányfővolt, aki több mint 200 millió dollárt sikkasztott az ukrán államtól, amivel belőtte magát a világ 10 legnagyobb sikkasztója közé. Timosenko meggazdagodásában jelentős szerepet játszott a Lazarenkóhoz fűződő viszonya. Férjével, Olekszandr Timosenkóval együtt ők szerezték meg az ukrán energia- és nyersanyag-gazdálkodás kulcspozícióit. A narancsos forradalom után került be a hatalomba, 2005. január 24 és szeptember 8 között, majd 2007 és 2010 között miniszterelnök volt. 2005-ben a Forbes listáján a világ harmadik legbefolyásosabb nőjének kiáltották ki. 2010-ben indult az elnöki székért, de Viktor Janukovics három százalékot ráverve legyőzte. Politikusként EU-párti, ellenzi Ukrajna tagságát az orosz-kazah-fehérorosz vámunióban. 2010 májusa után visszaélésekkel és sikkasztásokkal vádolták meg, 2011-ben hét év börtönre ítélték. Nemzetközi szervezetek az ítéletet politikai indíttatásúnak tartják, Timosenkót jelenleg kórházban ápolják rendőri felügyelet mellett.
Juscsenko bejelenti, hogy Georgij Gongadze feltételezett gyilkosait elkapták. Jurij Kravcsenko volt belügyminiszter a beidézése előtt gyanús körülmények között öngyilkosságot követ el. Szeptemberben Juscsenko meneszti Timosenko kormányát, utódja Jurij Jehanurov.
Kijev szerint politikai okokból emeli Oroszország a földgáz árát és csökkenti az Ukrajnába szállított gáz mennyiségét.
Több hónapos huzavona után megegyeznek a koalíció feltételeiben, végül a megállapodás összeomlik, amikor a szocialisták Viktor Janukoviccsal és a kommunistákkal lépnek szövetségre.
Timosenko újra miniszterelnök.
A válság hatására csökken a kereslet az acél iránt, ezzel Ukrajna egyik fő exportcikkének ára omlik össze. Az IMF 16,5 milliárd dolláros kölcsönt ajánl fel, a Gazprom közvetlenül szolgálja ki az ukrán ipari fogyasztókat.
Oroszország felfüggeszti a gázszállítást Ukrajnába, a hiányt Délkelet-Európa is megérzi. Egy hét múlva Ukrajna és Oroszország tízéves egyezményt ír alá.
Az elnökválasztás második fordulóját Viktor Janukovics nyeri, Timosenko szerint választási csalás történt. Timosenko elveszít egy bizalmi szavazást, ezért lemondásra kényszerül, Janukovics régi szövetségesét, Mikola Azarovot nevezi ki a helyére.
A parlament 25 évre meghosszabbítja az orosz Fekete-tengeri Flotta szevasztopoli bázisának bérletét az olcsóbb gázért cserébe.
A parlament leszavazza a NATO-csatlakozási terveket. Nemzetközi szervezetek tiltakoznak, amikor egy kijevi bíróság megszünteti két magán-tévécsatorna sugárzási jogát. Timosenkót és Lucenkót sikkasztással vádolják, mindketten tagadják bűnösségüket.
Kucsmát azzal vádolják meg, hogy részt vett Georgij Gongadze meggyilkolásában. Olekszij Pukah volt belügyminiszter állítólag bevallotta, hogy megfojtotta és lefejezte Gongadzét. Timosenkót bűnösnek találják, és elítélik hatalommal való visszaélés miatt.
Ukrajna és a Gazprom egymásra mutogat az orosz gáz csökkentése kapcsán. Timosenko éhségsztrájkba kezd.
A képviselők összeverekednek az ukrán parlamentben egy olyan törvényjavaslat miatt, ami a keleti területeken hivatalossá tenné az orosz nyelvet.
Vitalij Klicsko profi bokszoló, a WBC nehézsúlyú címvédője, emellett 2012. december 15-e óta az ukrán parlament tagja, és egyben az első PhD-fokozattal rendelkező profi bokszvilágbajnok(doktori disszertációját a tehetség és szponzoráció témakörében írta Kijevben). Klicsko 87,23 százalékkal a világ egyik legjobb KO per meccs rátáját tudhatja magáénak. Politikusként EU-párti, az uniót „a politikai és gazdasági fejlődés mintájának” tartja, programjának része a korrupció elleni küzdelem, az átláthatóság és az adócsökkentés. Klicsko kiállt az elítéltek emberi jogaiért, és azzal vádolta meg az igazságügyi rendszert, hogy nem független, a bírók pedig elfogultak.
Oroszország csökkenti ukrán importját Kijev EU-s közeledésére válaszul. Janukovics elfordul az EU-tól, ez hatalmas tömegtüntetéseket robbant ki.
Arszenij Jacenjuk ukrán politikus, közgazdász és jogász. 2005 és 2006 között gazdasági miniszter, később külügyminiszter és 2007 és 2008 között házelnök volt, jelenleg Timosenko mozgalmának vezetője. Önálló pártja 2013-ban olvadt a mozgalomba. Ellenzi az orosz második államnyelvvé tételét, EU-párti és ellenzi az állami tulajdon privatizációját.
Oleg Tyahnibok, a Szvoboda vezetője, oroszellenes és antiszemita töltetű megszólalásairól is ismert, 2008-ban a kijevi polgármesterségért is indult. 2010-ben indult az ukrán elnökválasztáson, a szavazatok 1,43 százalékát szerezte meg, de pártja Kelet-Galíciában fontos helyi erővé vált. A 2012-es parlamenti választáson pártja 38 helyet szerzett, a párt frakcióvezetőjének Tyahhnibokot választották.