„Nincs most fogadóórája a képviselő úrnak, elment blokkolni a parlament munkáját” – Kijevben ez egy teljesen értelmes mondatnak számít, és abban nincsen semmi meglepő, hogy mindezt a honatya titkárnője egy katonai sátor tövében füstölgő kályha mellől mondja a város közepén.
A képviselő úr minden bizonnyal eredményes volt: a parlament néhány perc próbálkozás után határozatképtelennek nyilvánította magát, így péntekre halasztotta újabb ülését, ami valószínűleg hasonló forgatókönyv szerint fog lefutni.
Eközben a Függetlenség téren – a Majdanon – zajlik a szokásos téliesített Woodstock. Koncert, tábori konyha, fiatalok, malacfejjel vonuló próféták, a színpadon két zene között politikai nyilatkozatok arról, hogy Ukrajna Európa része, Viktor Janukovics elnöknek mennie kell.
A Majdanon lévő miniköztársaságnak már rutinos védelmi rendszere is van: olykor minden látható ok nélkül rohan néhány fiatal a tér valamelyik végébe, hogy gyorsan falanxba állva sorakozzon fel a barikád előtt. Gyakorlatoznak, láthatóan növekvő rutinnal.
A téren így várják „Európát”, ami a kétszáz méterre álló kijevi városházára már meg is érkezett – csütörtökön legalábbis felvonták az épületre az EU zászlaját. Erről a döntést a városházát tíz napja elfoglalt ellenzékiek gyűlése hozta meg.
Ám ezzel még semmivel sem került közelebb a tiltakozás eredeti céljához: Viktor Janukovics elnök aligha mond le pénteken, és a kormányt sem meneszti, ahogyan azt az ellenzék a pénteken lejáró ultimátumában követelte. Helyette viszont csütörtökön az ellenzék kapott ultimátumot a bíróságtól: öt napjuk van rá, hogy felszámolják barikádjaikat a kormány székháza és az elnöki adminisztráció épületénél.
A parlament csak azért nincs blokád alatt, mert az oda vezető utakat buszokból állított torlaszok mögött sorakozó rohamrendőrök állják el több helyen is. A kép itt kevésbé vidám, mint a Majdanon. A rendfenntartók 30-50 fős csoportokban vonulnak, vagy épp csendben falatoznak a falnak dőlve. A parlament mellett futó kerítésnél néhány méterenként áll egy rendőr, de a közelben lévő több tucat busz jól jelzi, hogy szükség esetén még nagyobb erők állnak rendelkezésre.
Ám bevetésüket a kormány több nyilatkozatában is elvetette, elvégre a tüntetéseknek is az adott a múlt héten újabb lendületet, hogy a rohamrendőrök összecsaptak a tüntetőkkel. Több tiltakozó előzetes letartóztatásban is van. Ők lettek a Majdan mártírjai: csütörtökön csaknem ezer ember vonult ki az ügyészség elé, követelve, hogy a gyanúsítottakat engedjék szabadon. Az ügyészség mintha meghallotta volna a nép szavát, éseljárást indított több rohamrendőrrel szemben is, a túlkapások miatt.
A parlament melletti tér viszont nem az ellenzéktől, hanem a kormánypárttól volt hangos. Itt is sátrak sorakoznak, tábori konyha gőze lepi el a teret. A több száz tüntető a pódium kivetítőjén nézte a felvételeket, amelyek szerint mindenre elszánt ellenzéki tüntetők rontanak a pajzsokkal, gumibotokkal felszerelt rendőrökre.
„Ezek ellen a bűnözők ellen, akik pénzért vonulnak ki és teszik tönkre a várost, erőszakkal kell fellépni” – mondta egy idős asszony. Tamara szerint az ellenzéknek tudomásul kell vennie: nem lesznek rendkívüli választások, és Janukovics nem írja alá a társulási szerződést sem. „Majd, ha már fellendült a gazdaság, nőtt az életszínvonal, magasabbak lesznek a fizetések, akkor majd lehet róla szó” – mondta, jelezve, hogy a PR-ben sem mindenki EU-ellenes. „Ha most csatlakoznánk, csak tönkremenne az iparunk, felszöknének az árak, és semmivé lenne a 4200 hirvnyás (kb. 116 ezer forint) nyugdíjam, amiből most meg lehet élni. Egyébként is, nevetséges, hogy a Majdanon lévők EU-tagságról beszélnek. A társulási szerződésben erről egy szó nincs. Viszont a piacaink megszerzéséről annál inkább” – mondta az egykori matematika szakos tanárnő.
A hagyományosan oroszpártinak mondott kormánypárt tüntetésén meglepően sokan nem csak, hogy hosszú távon az EU integráció hívei, de egyenesen ellenzik az orosz közeledést. „Oroszországban is megvan mindenkinek a maga klánja, nekünk a magunké, nem kellünk mi oda” – vont mérleget Natalija. A Luganszkban dolgozó szakácsnő sajnálja, hogy a Szovjetuniót már nem lehet visszahozni, de ideje tudomásul venni. Szerinte azonban ettől még felesleges az EU-ról álmodozni. „Miért, én például szeretnék” – vallotta meg a jóval fiatalabb Jevgenyija. A Csap-Kijev vonalon dolgozó vasúti utaskísérő szerint az integrációra szükség van, csak nem olyan gyorsan, mint ahogyan a Majdanon követelik.
„Nálunk családi vita is van: apám az Oroszországhoz való közeledést, anyám az EU-t választaná – igaz, ő spanyol, én is Spanyolországban születtem” – mondta a Kijevben kereskedelmi szakon tanuló Maria. Kettős állampolgárként persze neki nincs szüksége EU-s vízumra, és egyelőre ukrán papírjaival Oroszországba is könnyen utazhat, ami az ukrán-EU közeledéssel minden bizonnyal nehezebbé válna. „Nem ezért ellenzem az EU-tagságot, egyszerűen Ukrajna és Oroszország egy kulturális térben van.”
„Azért vagyok itt, mert veszélyben a haza” – Andrej szerint persze ez így is lesz, amíg a politikusok meg nem egyeznek. Hogy mi lenne a kompromisszum, azt ő sem tudja, szerinte az előre hozott választásoknak nincs értelmük. (Igaz, a kormánypárt csütörtökön jelezte, kész tárgyalni az ellenzékkel, amennyiben felszámolják a blokádokat. A kormányfő helyettese szerint természetes, hogy a tárgyaláson felmerül az előrehozott választás kérdése, így azt is készek megvitatni.) Azt a PR tüntetői közül senki sem tudta megmondani, hogy mi is lehetne a jelenlegi helyzetet feloldó kompromisszumos megoldás.
„Nekem az a nagy vágyam, hogy Nyugat-Ukrajnát vigyék el a lengyelek, meg a románok, meg akikhez egykor tartozott” – kinált radikális megoldást Szveta. A nyugdíjas asszony szerint mindig baj volt az országrész lakóival, a „szovjet érában is csak sajnáltatták magukat”. „Nagyon jól meglennénk a maradék saját országunkban”.