Az ENSZ Biztonsági Tanácsa engedélyezte a katonai beavatkozást az anarchiába süllyedő Közép-afrikai Köztársaságban, ahol egyre mélyül a konfliktus a muzulmán és keresztény fegyveres csoportok között, miközben a lakosság fele elmenekült otthonából. A franciák nem a puccsal hatalomra került elnököt megbuktatni érkeznek, hosszú távon az Afrikai Unió békefenntartóinak kellene szavatolniuk a rendet.
Elszabadult az erőszak az elmúlt időszakban a Közép-afrikai Köztársaságban, ahol Magyarország területének majdnem hétszeresén mindössze 4,5 millió ember él. Sokan attól tartanak, hogy népirtás következhet az egyre inkább megosztott országban, ahol több százan meghaltak, 460 ezer embernek kellett elhagynia otthonát, és több mint egymillióan külföldi segélyekre szorulnak. A korábban is instabil országban a humanitárius válság mellett az egyre mélyülő vallási megosztottság miatt is aggódnak, miközben a földrajzilag hat másik országgal is határos Közép-afrikai Köztársaság belső konfliktusa a szomszédaira is kihathat.
Csütörtök reggel több mint száz civil meghalt, amikor a korábban puccsal megbuktatott elnökhöz hű keresztény fegyveresek megtámadták Banguit, a lövöldözés pedig átterjedt a belső kerületekre is. Feldúlták a miniszterelnöki hivatalt és az elnöki palotát is, kora délutántól azonban már csak elszórtan lehetett lövéseket hallani, a hatóságok pedig este hattól reggel hatig kijárási tilalmat vezettek be. Ennek ellenére a város érseke szerint éjszaka újabb harminckilenc emberrel végeztek muzulmán fegyveresek. Az északnyugati Bossangoa városában legalább harmincan meghaltak az összecsapásokban.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa este egyhangúlag jóváhagyta, hogy Franciaország és az Afrikai Unió beavatkozzon a káoszba süllyedt országban a rend helyreállítása és a civil lakosság védelme érdekében. Az ENSZ BT azután döntött az egyévesre tervezett válságkezelő misszió támogatásáról, hogy nyugati diplomaták figyelmeztettek: népirtással fenyeget az elharapódzó erőszak a volt francia gyarmaton.
François Hollande francia elnök már szeptemberben is beszélt a közép-afrikai konfliktusról az ENSZ Közgyűlésében, akkor nyújtotta be a most elfogadott határozatot is. Hollande ígéretének megfelelően pénteken már megérkezett a franciák első erősítése Banguiba, a hétvégén pedig az eddigi 650 helyett 1200 fősre duzzasztják az ott állomásozó katonák létszámát. A franciák pénteken már elkezdték a járőrözést a főváros utcáin, elsődleges feladatuk, hogy biztosítsák a civilek védelmét, azóta pedig több fegyveressel végeztek a repülőtérnél. Djotodia elnök a tévében mondott beszédében a francia hadsereget az ország barátjának nevezte.
A francia beavatkozás kezdetén még nem látni, hogyan oldódhat meg a helyzet Fekete-Afrika egyik legszegényebb országában, ami még napjainkban is a gyarmatosítás és a rabszolga-kereskedelem sebeit nyögi. Kontinentális országként hat állammal van közös határa, és az ezekkel való viszony szintén fokozta a bizonytalanságot. Az évezredes problémákról bővebben korábbi cikkünkben olvashat>>>
Az ország 1960. augusztus 13-i függetlenedése óta folyamatos az instabilitás, egymást követték a puccsok, puccskísérletek, felkelések. Rögtön a franciáknak kellett a hatalomba segíteniük David Dackót, aki két éven belül be is vezette az egypártrendszert. 1965-ben aztán egy puccsal megbuktatta a hírhedt Jean-Bédel Bokassa tábornok, aki alatt az ország leginkább vitatott időszaka köszöntött be. Az alkotmány felfüggesztése és a nemzetgyűlés feloszlatása után élethosszig tartó elnöknek nevezte ki magát, majd 1976-ban, Napóleont utánozva kikiáltotta a Közép-afrikai Császárságot. A 20 millió dolláros ceremónia csődbe juttatta az országot.
Miután I. Bokassa 1979-ben kivégeztette az önkényes intézkedései ellen tiltakozó diákokat, és kannibalizmusáról, a krokodiloknak dobott riválisokról kezdtek terjengeni a hírek, a franciák úgy döntöttek, hogy másodszor is hatalomba segítik Dackót. A régi új elnököt 1981-ben André Kolingba döntötte meg, aki egészen a kilencvenes évek elejéig a hatalomban maradhatott. Aztán újra nyugati nyomásra engedni kényszerült, választásokat tartott, amit 1993-ban Ange-Félix Patassé nyert meg. Ellene 2002-ben az elnöki hatalomtól idén megfosztott Bozizé tábornok szervezett sikeres puccsot.
Közép-Afrikában tehát az alapvető probléma a demokratikus tapasztalatok teljes hiánya. A társadalom közös élménye, hogy időről időre fegyveresek döntik meg a regnáló elnököt, beülnek a bársonyszékbe, és a következő puccsig kormányoznak. A nagy erdőségek borította, folyók szabdalta, különböző törzsek által ritkán lakott országot egy erős vezetőnek is nehéz összefogni, ezért időről időre külső beavatkozások következtek.
Hiába rendelkezik rengeteg ásványkinccsel, többek között gyémánttal az ország, az állandó bizonytalanság és a korrupció miatt a gazdasági helyzet katasztrofális, a társadalom nagy része szegénységben él. A helyzetet súlyosbítja, hogy a Közép-afrikai Köztársaság északi felén szinte folyamatos a csádi, szudáni és kameruni illetőségű fegyveres szervezetek, szervezett emberrabló bandák jelenléte, de megvetették itt lábukat az ugandai Úr Ellenállási Hadseregének fundamentalistái is.
Az idén év elején az országot anarchiába taszító újabb konfliktus gyökerei még 2005-ig nyúlnak vissza, amikor a Séléka szövetség vezetője, Michel Djotodie lázadást robbantott ki Bozizé ellen. A Séléka muzulmán lázadói régóta kifogásolják, hogy az egymást váltó keresztény kormányok nem vették figyelembe érdekeiket. Azóta egyszer már aláírtak egy később felrúgott békemegállapodást, de januárban úgy tűnt, hogy nyugvópontra juthat a polgárháború. Bozizé elnök a felkelők bevonásával nemzeti egységkormányt hozott létre, amiben Djotodie a védelmi miniszteri posztot kapta.
Márciusban azonban Djotodia elnökké kiáltotta ki magát a külföldre menekült Bozizé helyett, ezzel együtt feloszlatta a kormányt és a parlamentet. Azt ígérte, hogy választásokat írnak ki, és hivatalosan bejelentette a Séléka feloszlatását is, a lázadó fegyveresek azonban azóta is rettegésben tartják a lakosságot: gyilkolnak, nőket erőszakolnak meg, a segélyszervezetek szállítmányait elrabolják.
A mostani helyzetet külföldi elemzők sokkal veszélyesebbnek tartják a korábbi puccsokkal összevetve, mivel ezúttal először vallási törésvonalak mentén fokozódik a feszültség. A lakosság fele keresztény, 15 százaléka muzulmán, Djotodia személyében pedig először fordult elő, hogy muzulmán vezetője legyen az országnak. A Séléka támadásai miatt a kisebb településeken és a Bozizé politikai hátországának számító Bossangoa környékén a keresztények néhány hónapja elkezdtek saját fegyveres csoportokba, az anti-balakába tömörülni.
Azóta a kormány Bozizé támogatóit okolja az erőszakért, a keresztények azonban a Sélékát vádolják a nem szűnő támadások miatt. „Mi nem akarunk háborút. Azért vagyunk itt, hogy megnyugtassuk a lakosságot" – állította a BBC-nek a Séléka egyik parancsnoka, de emberi jogi szervezetek is felszólaltak a folyamatos visszaélések ellen. A puskákkal, machetékkel felfegyverkezett keresztény falusiak ugyanakkor beszámolók szerint hasonló vérengzéseket követtek el a muzulmán civilek között. A gyerekek többsége már nem jár iskolába, közülük több ezret pedig besorozhattak gyerekkatonának. „Lázadó akarok lenni, és a Séléka embereit gyilkolni. Túl sokat szenvedtünk már. A muzulmánok az ellenségeink" – mondta egy 20 éves fiatal.
A szembenálló fegyveres csoportok falvakat gyújtanak fel, fosztogatnak, ezért sok falut elhagytak a lakosai, és mintegy 400 ezer ember húzódott a bozótosba az ország északi részén. Bossangoában 37 ezren kerestek menedéket a Séléka elől a Katolikus Misszióban. A nem létező közbiztonság mellett az ENSZ és más szervezetek segélyszállítmányai sem tudnak eljutni a fővárostól távolibb településekhez. „Úgy élünk itt, mint az állatok. Nincs tiszta víz. Nincs élelem. Nincs orvosság. Nincs só. Nincs szappan" – nyilatkozta egy tanár.
Ebben a helyzetben indult meg pénteken a francia beavatkozás, ami Hollande szerint nem lesz elhúzódó akció. Ugyanakkor a francia katonák így is várhatóan fél évig az országban maradhatnak, amíg biztosítják majd az első körben egyévesre tervezett, 3500 fős Afrikai Unió-misszió munkáját.
A franciák szükség esetén közbelépnek volt gyarmataikon. Három éve az ENSZ-csapatokkal közösen léptek közbe az elefántcsontparti polgárháborúban, és a segítségükkel sikerült gyorsan elfogni a hatalmához ragaszkodó Laurent Gbagbo volt elnököt. Idén év elején pedig Maliban fogtak nagyszabású műveletbe, négyezer katonát küldtek az afrikai országba. A légicsapások után sikerült elfoglalniuk az iszlamisták által megszállt északi városokat, azonban Mali végleges stabilizációja még hosszú ideig eltarthat.
A BBC szerint a mali beavatkozás kedvező szub-szaharai fogadtatása is segített megágyazni a mostani francia intervenciónak a Közép-afrikai Köztársaságban, Hollande ugyanis fontosnak tartotta, hogy az afrikai vezetők támogatását is megszerezze egy akció előtt. Ezúttal azonban a korábbi közép-afrikai beavatkozásokkal ellentétben Laurent Fabius francia külügyminiszter hangsúlyozta, hogy nem a puccsal hatalomra került Michel Djotodia megbuktatása a céljuk, ez ugyanis csak tovább mélyítené a válságot, az erőszak továbbterjedését kell megakadályozniuk.