Index Vakbarát Hírportál

Nem tudtam, hogy a gyűlölet hullámokban terjed

2014. augusztus 14., csütörtök 18:03

Az eddig tisztázatlan körülmények között lelőtt 18 éves fekete fiú, Michael Brown halála újra felkorbácsolta a rendőrségi intézkedések során megnyilvánuló faji előítéletekkel kapcsolatos vitákat az Egyesült Államokban. A Missouri állambeli kisvárosban hosszú múltra tekintenek vissza a hasonló konfliktusok, és a rendőrségi statisztikákból az látszik: a döntően fehér rendőri állomány tagjai ma is szívesen vegzálják a helyi fekete lakosokat.

A kicsivel több mint húszezer lakosú amerikai Fergusonban alaposan felkavarta az évtizedek óta lappangó ellentéteket annak a 18 éves fekete fiúnak a halála, akit egy egyelőre meg nem nevezett rendőr lőtt le múlt szombaton.

Két éve történt hasonló

A mostani eset kísértetiesen hasonlít egy tavalyelőtti ügyre: akkor egy önkéntes rendőr vitatott körülmények között agyonlőtt egy 17 éves fegyvertelen fekete bőrű fiút, Trayvon Martint. A vádlottat, George Zimmermant végül felmentették, ami szintén zavargásokhoz vezetett.

Obama abban az ügyben is megszólalt: azt mondta, hogy „ha lenne fiam, Trayvonra hasonlítana”, ugyanakkor azt is kérte, hogy a tiltakozások is maradjanak a jogállamiság keretein belül.

Az eset körülményei egyelőre tisztázatlanok, azt azonban minden beszámoló megerősíti, hogy az áldozat Michael Brownnál nem volt fegyver. A tragédia kivizsgálásával megbízott St. Louis-i rendőrség vezetője, Jon Belmar szerint a járőr Brownnal és egy társával keveredett összetűzésbe, amelynek során visszanyomták őt a kocsijába. A kocsiban dulakodás alakult ki a járőr fegyveréért, amely egyszer el is sült az autóban. A járőr ezt követően szállt ki az autójából, és több alkalommal rálőtt a fiatalra, aki ekkor körülbelül 10 méterre állhatott tőle – szól a rendőrség verziója.

A helyiek viszont úgy emlékeznek: a konfliktust a járőr generálta azzal, hogy autójával tolatva megpróbálta felnyomni Brownt és társát az úttestről a járdára, kishíján elütve őket. A 22 éves Dorian Johnson, aki állítása szerint ott volt a fiú mellett, amikor lelőtték, az MSNBC-nek azt mondta: a rendőr azt parancsolta nekik, hogy

Húzzatok fel a kurva járdára!

, amit fizikai atrocitás követett. Johnson szerint Brown miközben próbált elfutni, feltartott kezekkel odakiabált a rendőrnek, hogy „Nincs nálam fegyver, ne lőjön!”, de a járőr ennek ellenére is többször rálőtt. A helyiek között az a pletyka kering, hogy a fiút a rendőr fejbe is lőtte, mikor már a járdán feküdt, de ezt a rendőrség nem erősítette meg, ahogy azt sem, hogy a járőr egy fehér férfi volt, mint azt Dorian Johnson állította a CNN-nek. Azt viszont lehet tudni, hogy a rendőrt az eset után kényszerszabadságra küldték (az Anonymus hackercsoport állítólag már a nevét is tudja, de addig nem közlik, amíg nem biztosak benne, hogy ő volt az).

Elszabadult a pokol

Egy a feketék jogaiért küzdő amerikai civil szervezet, a National Association for the Advancement od Colored People (NAACP) helyi csoportja egy hétfő esti gyűlésén még békés ellenállásra buzdította a környékbelieket, de a gyűlés helyszínét elhagyva pár percen belül feszültté vált a helyzet. A rendőrök megpróbálták feloszlatni a tömeget, akik „Fent vannak a kezeim, ne lőjetek!” kiáltásokkal reagáltak, és nem távoztak. A rendőrség erre könnygázt és gumilövedékeket vetett be, egy a Washington Postnak nyilatkozó szemtanú szerint olyanok ellen is, akik a saját házuk előtt álltak.

Barack Obama elnök egy közleményében „reflexióra és megértésre” kérte a Brownra emlékezőket.

Tudom, hogy az elmúlt néhány nap eseményei heves indulatokat korbácsoltak fel, de ameddig a részletek kiderülnek, arra kérek mindenkit a Missouri állambeli Fergusonban és az egész országban, hogy reflexióval és megértéssel emlékezzenek erre a fiatalemberre. Vigasztaljuk meg egymást, és beszéljünk egymással olyan hangon, ami gyógyít, nem pedig bánt. Imáink mellett ez az, amit Michael és a családja, valamint a szélesebb amerikai közösség megérdemel

– fogalmazott az Egyesült Államok elnöke.

A Fergusonban dúló zavargások során a tüntetések mellett a fosztogatás is általánossá vált. A rendőröket szerda hajnalban négy-öt fegyveres által leadott lövések miatt hívták ki. Az akcióban a rendőrök újra lőfegyvert használtak: az egyik gyanúsított állítólag fegyvert fogott egy járőrre, mire tüzet nyitottak rá. A gyanúsítottat a Huffington Post szerint kritikus állapotban vitték kórházba, a járőr nem sebesült meg. A rendőrség szerint ez az eset független volt Brown halálától.

A kisvárosban uralkodó káosz a légi közlekedésre is kihatással volt: a Szövetségi Légügyi Hatóság megtiltotta, hogy a Ferguson felett áthaladó repülők 3 ezer láb (körülbelül 900 méter) alá menjenek, a rendőrség szerint azért, mert vasárnap éjjel több alkalommal rálőttek egy rendőrhelikopterre.

Az uszodai incidens, 1949

Ferguson mindössze pár kilométerre fekszik attól a St. Louistól, amelyik a mai napig az Egyesült Államok egyik leginkább szegregált városa: egy 2010-es tanulmány szerint a legnagyobb arányú afroamerikai lakossággal rendelkező amerikai városok közül a kilencedik ebben a tekintetben.

Egy St. Louisban felnőtt újságíró visszaemlékezései alapján az 50-es években a szegregáció egészen drasztikus mértékű lehetett: a baseball-pálya lelátóján a feketék külön szektorban ültek, a belvárosi üzletekben a feketéket nem szolgálták ki, azokban az éttermekben, ahova beengedték őket, pedig csak állva ehettek. Ezt akkoriban úgy hívták, hogy

„függőleges szegregáció”.

Többek között a híres zongoristát, Bobby Shortot sem szolgálták ki sehol, amikor itt lépett fel, ezért az öltözőjében kellett ennie – meséli Landon Jones az Atlanticben.

A feketéket általában a mozikba sem engedték be, kivéve az év egyik hetét, amit „a testvériség hetének” neveztek. Ezen a helyzeten próbált meg változtatni John O'Toole, aki az 1949-ben megválasztott demokrata polgármester, Joseph Darst kampányfőnökeként került be a városvezetésbe, ahol az uszodákért és a parkokért volt felelős. O'Toole semmi okot nem látott ara, hogy a feketéket kitiltsák az uszodákból, mivel

Ők ugyanolyan állampolgárok, mint bárki más, és minden joguk megvan arra, hogy belépjenek bármely középületbe.

Ennek jegyében O'Toole meghirdette, hogy a szezon első napján, június 21-én a Fairground parki uszoda mindenki számára nyitva lesz. A polgármester, érzékelve az ebből fakadó potenciális feszültségeket, megpróbálta rávenni a helyi lapokat, hogy ne hozzák le a hírt, de a Globe-Democrat mégis megtette.

A nyitás napján körülbelül 30 fekete és 200 fehér úszó jelent meg az uszodában, idegesen méregetve egymást. A medence körül hamarosan megjelent egy nagyobb, fehérekből álló csoport, botokkal és baseball-ütőkkel, majd féltucat rendőr is a helyszínre érkezett, akik kikísérték a feketéket a medencéből, a tömeget viszont nem oszlatták fel.

Távozás közben több fekete úszót megfenyegettek és megvertek, mire egyikük kést rántott, és nekiment egy húszéves fehér cementgyári munkásnak. Estére nagyjából ötezres tömeg gyűlt össze az uszodában, de csodával határos módon a dulakodásokban senki nem halt meg – tíz fekete és két fehér sérültet szállítottak kórházba.

Az egyik fürdőző, Walter Hayes így emlékezett vissza a történtekre:

Nem tudtam, hogy a gyűlölet igazából hullámokban terjed. Éreztem és láttam azokat a hullámokat, amelyek egy forró, napsütéses napon a sivatagban terjedő hőhullámokra hasonlítottak, vagy azokra, amelyek a tömegből jönnek. Hátborzongató érzés volt.

Fekete? Akkor állítsuk meg!

Bár joggal hihetnénk, hogy a 40-es/50-es évek fordulója már messze van, és a faji megkülönböztetés ilyen drasztikus formái mára teljesen megszűntek, de Fergusonban még mindig tetten érhetőek a feketékkel szembeni előítéletek, különösen a rendőri intézkedések során. Ezt némileg megelőlegezi, hogy míg a 21 ezres város lakosságának kétharmada fekete,

az 53 fős rendőri állományban mindössze három afroamerikai szolgál.

De ennél kézzelfoghatóbb jelek is vannak. Múlt évben a közúti ellenőrzések 86 százalékában fekete sofőrőket igazoltattak Fergusonban, ami jelentősen felülmúlja a lakosságban képviselt (67 százalékos) arányukat. Még magasabb az arány, ha a letartóztatással záruló igazoltatásokat nézzük: közülük már 92 százalék fekete volt – áll Chris Koster, Missouri állambeli főügyész tavalyi jelentésében. Ugyanakkor egy helyi lap szerint ezzel Ferguson még mindig az állam átlaga alatt teljesít.

Koster májusi nyilatkozata szerint Missouri államban

66 százalékkal nagyobb valószínűséggel állítják meg a fekete sofőröket az utakon, mint fehér társaikat.

Ez az aránytalanság St. Louis megyében is látszik: míg a közigazgatási egységen belül a fehér lakosság aránya 70 százalék, a közúti ellenőrzések során letartóztatottaknak csak 50 százaléka kerül ki közülük.

A megyei állományból tavaly ki is rúgtak egy hadnagyot, aki arra utasította a járőreit, hogy az üzletek környékén tartózkodó feketékre utazzanak, amivel „nem megfelelő faji utalásokat” tett. Ugyanakkor ennek az ügynek a hatására a megyei rendőrség részt vesz egy egyetemi kutatásban, amely a rendőrség eljárásait tanulmányozza. „Biztosra akarunk menni, hogy nemcsak a bőrszínük miatt állítunk meg embereket” – mondta a rendőrség parancsnoka, Jon Belmar.

Rovatok