Hiába a győzelmi jelentések, Kijev messze a katonai sikertől. A néhány napos harcot ígérő Porosenko már Putyinnal tárgyalna, szakértők szerint megegyezés híján évekig húzódhatnak a fegyveres harcok Kelet-Ukrajnában. Moszkva szívesen elválasztaná a kérdést a Krím ügyétől, ám ehhez a félsziget elcsatolásának tudomásul vételére volna szükség Kijev részéről, amit persze az ukrán vezetés nem adhat meg.
Körbevették az ukrán erők Donyecket, a harcok a milliós városhoz közeli Jaszinuvatában és Ilovajszkban folynak, utóbbi központjában már fel is húzták kedden az ukrán zászlót. A szeparatisták másik fellegvárának, Luganszknak pedig már néhány kerületét is bevették az ukrán erők. A 17 napja áram és vízellátás nélkül élő, egykor félmilliós településen állítólag nem sokáig tartják magukat az oroszbarát szakadárok.
Kedden az Ukrán Biztonsági és Védelmi Tanácsának (RNBO) szóvivője jelentette be, hogy az ukrán fegyveres erők támadásba lendültek Donyeck, Luhanszk, Horlivka és Pervomajszk településeknél – írta az MTI. Andrij Liszenko hozzátette, a fegyveres erők napok óta sikerrel verik vissza a szakadárok ellentámadásait az említett településeknél.
Hasonló jelentések azonban már három hete is megjelentek, nem is beszélve Petro Porosenko nyilatkozatáról. Az elnökké választott milliárdos beiktatásakor azt mondta, a szeparatisták legyőzéséhez néhány napra lesz szükség.
Az elnököt etetik a katonák a győzelmi hírekkel, valódi eredménye a harcoknak nem látszik, persze ellenőrizni a beszámolókat lehetetlen.
– mondta Mihail Pogrebinszkij. A kijevi politológus – aki évekkel korábban Julija Timosenkóval szemben is kritikus volt és inkább a Viktor Janukovics-féle Régiók Pártja és a narancsos forradalommal 2004-ben hatalomra jutott Viktor Juscsenko kiegyezését szorgalmazta – úgy vélte, Kijev tévedésben van azzal, hogy katonai kérdésként tekint a kelet-ukrajnai konfliktusra.
A hírek ellenőrizhetetlenek a harci eseményekről, hol a donyecki szeparatisták, hol a kijevi terrorelhárító művelet képviselőinek beszámolóira kell hagyatkozni. Nem világosak a hétfői tragédia részletei sem, amikor állítólag civileket szállító ukrán katonai konvojt ért lövés.
A beszámolók szerint az áldozatok között nők és gyermekek is voltak, pontos adatokat nem tudni, az RNBO szóvivője kedden legalább 15 halottról beszélt. Az RNBO keddi jelentése szerint a szakadárok igyekeznek megsemmisíteni a rájuk utaló bizonyítékokat a tragédia helyszínén. Tüzet nyitnak az oda érkező újságírókra, katonai szakértőkre, orvosokra, utászokra és katasztrófavédelmi szakemberekre.
Az ENSZ és Washington is elítélte a támadást, bár nem nevezték meg, hogy szerintük ki követte el az akciót a konvoj ellen a szakadárok és a hadsereg között folyó harcok helyszínén. „Valami biztosan történt, könnyen lehet, hogy a szakadárok lőttek” – mondta Pogrebinszkij, bár szerinte mindenképp felvethető az ukrán hadsereg felelőssége: egy ilyen akcióhoz
nem elég fehér zászlót kitenni a katonai járművekre, és nem lehet az ellenséggel való tárgyalás nélkül útnak indítani a civileket.
Hacsak nem abból indultak ki, hogy a kudarc is jól jöhet a szeparatisták elleni harchoz szükséges társadalmi támogatás biztosítására.
A politológus szerint az elnök nehéz helyzetben van, miután a felmérések alapján a Kelet-Ukrajnán kívüli lakosság nagyobb része támogatja az ukrán hadsereg terrorelhárító akcióját. „Végső soron tehát azt, hogy a vezetés saját polgárai ellen folytasson háborút. Persze, nincs kétségem afelől, hogy
Oroszország támogatást nyújt és önkéntesei is harcolnak a szeparatisták között, de a harc végül mégis a helyi lakosságot érinti.”
– mondta a politológus, aki szerint a katonai győzelemtől messze van Kijev, de ha vissza is szerezné az ellenőrzést Luganszk és Donyeck városok felett, akkor is fel-fel lobbannának más gócpontokon a harcok, a lakosság jelentős része nem lenne lojális Kijevhez a történtek után.
Ezért szerinte mindenképp kompromisszumra van szükség a kelet-ukrajnai és oroszországi mérsékeltekkel. Ez decentralizációt, Donyeck és Luganszk megyének nagyobb önállóságot jelentene, beleértve
Pogrebinszkij szerint azonban politikai öngyilkosság volna, ha a mostani hangulatban Porosenko a szeparatistákkal való kiegyezésről szólna: „Ehhez változnia kellene az ukrán sajtó hozzáállásának is, amihez viszont Porosenkónak az oligarchákkal kellene megállapodnia. Most ugyanis a médiumok hatása alatt támogatja a lakosság a katonai fellépést.”
Egyelőre viszont a katonai akciókon túl folyik a médiaháború. Itt egy gyermakrajz-animáció látható az orosz tévéből:
Itt pedig egy ukrán sláger az orosz pravoszláv fasizmusról:
Könnyebben eladható lenne Kijevben a tárgyalás Putyinnal, amit az EU is szorgalmaz, de egyelőre nincs konkrét időpont. Az orosz külügyminiszter azonban a héten Berlinben találkozott a német, a francia és az ukrán külügyminiszterrel, ami az elnöki találkozó előjele is lehet. Erre utal, hogy a megbeszélés után Szergej Lavrov elmondta: szó esett a politikai rendezés mielőbbi megkezdéséről. Márpedig ez Berlin szerint sem lehetséges a Porosenko és Putyin közötti párbeszéd nélkül.
Kijevben viszont attól tartanak, hogy az autonómia – vagy akár az egy fokozattal enyhébbnek tartott decentralizáció – folyamatának elindításával az ország szétesését indítják el. Pogrebinszkij szerint azonban az egységes állam megvédhető, nem kell autonómia, elég lenne a már idézett garanciákat biztosítani.
„Tudomásul kell venni, hogy a galíciai identitást nem lehet az egész országra ráerőltetni.
Keleten nem lehet Sztyepan Banderából hőst csinálni”
– mondta a politológus, emlékeztetve az ukrán nacionalisták által különösen nagyrabecsült, a II. világháborúban a szovjetekkel szemben egy időben a németekkel is kollaborációra kész Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) vezetőjére.
„A békéhez minél nagyobb önállóságot kell biztosítani, Ukrajnán belül” – adta meg az egyszerűnek tűnő receptet Alekszej Plotnyikov. A Janukovics elnöksége alatt kormányzati pozícióban lévő, kissé leegyszerűsítve Moszkva-barátnak tekintett, korábban Kelet-Ukrajnában erős Régiók Pártjának tagja szerint a föderalizáció szót már jobb nem kimondani, mert azt „elhasználták a fegyveresek”, de a Pogrebinszkij által felvázolt önálló mozgástérre szükség van. Ehhez még a saját ünnepnapok elismerését is hozzátette, ismét utalva Nyugat- és Kelet-Ukrajna eltérő történelmi emlékezetére.
Mindketten úgy látják, hogy Kelet-Ukrajna kérdését el lehet választani a Krímtől. „Sosem fogadhatjuk el a Krím annexióját, de ott hosszútávú politikai megoldásra van szükség, és az is fontos, hogy ott nincs vérontás. A kelet-ukrajnai helyzet sokkal gyorsabban megoldható” – vélte Plotnyikov, aki egyébként inkább a kijevi katonai beszámolóknak hisz, mint a szakadárokénak, már csak azért is, mert szerinte a hivatalos források adatai eddig többnyire egybeestek a Vöröskereszt adataival.
Óriási különbség van a két térség között: az oroszok 90 százaléka támogatja a Krím megszerzését, de csak 30 százalékuk mondja ugyanezt Kelet-Ukrajnáról – hívta fel a figyelmet Pogrebinszkij. Putyinnak tehát „nem kell ez a térség, elég, ha garanciát kap Kelet-Ukrajna identitásának tiszteletben tartására”
Optimizmusuknak azonban ellentmond, hogy Moszkva joggal tarthat attól, hogy amennyiben a kelet-ukrajnai harcok alábbhagynak, ismét a Krím kerül előtérbe, márpedig ott
A Kreml akkor vetné valóban latba minden erejét Donyeck és Luganszk megye helyzetének rendezésére, ha Kijev – és a nemzetközi közösség – hajlandó lenne tudomásul venni a Krím elcsatolását. Ilyen jelzést azonban Moszkva természetesen nem kapott, és nyilvánosan vélhetően nem is kap, hiszen ez a II. világháború óta példátlanul véghezvitt területi gyarapodás legitimálását jelentené.