Oroszország a Krímet megnyerte, de Ukrajnát elvesztette, ez már a vasárnapi ukrán parlamenti választások előtt bizonyos. Az elnök pártja minden bizonnyal nyer, de kérdés, össze tud-e hozni egy olyan koalíciót, amely nem esik szét a pénzügyi, gazdasági, területi, politikai válsággal sújtott ország első hideg téli napján, ha nem lesz elég földgáz, a Moszkvával való megállapodás híján. Vagy nem hátrálnak ki épp azért, mert mégis születik egyezség a gázszállításról az ukrajnai szeparatistákat támogató, a Krímet annektáló Oroszországgal.
Az már biztos, hogy a független Ukrajna 21 éves történetének legkisebb parlamentjét fogják megválasztani vasárnap: a 450 képviselőből csak 420-at, miután az orosz ellenőrzés alá került Krímen és az oroszbarát szeparatisták kezében lévő Donyeck és Luganszk megyei területeken nem fogják tudni megtartani a választásokat. A térségben folyamatosak a kisebb-nagyobb összecsapások, a szeparatisták és a kijevi erők között szeptember 5-én kötött tűzszüneti egyezséget ellenére.
Bár a felmérések rendkívül eltérő eredményeket hoztak – az utóbbi két hónapban a prognózisok a 29 induló párt közül négy és tíz közé lőtték az öt százalékos küszöböt átlépők számát – két dolog szinte borítékolható:
A mérleg nyelvét Oroszország felé billentő területek gyakorlati leszakításával a 46 milliós Ukrajna társadalma látványosan elindult az NATO-tagság támogatása felé.
Az Ukrán Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének felmérése szerint 2012 márciusában az ukránok 13 százaléka volt a nyugati katonai szövetségbe való belépés mellett, míg a múlt hónapban már 43 százalék. Eközben 26-ról 14 százalékra csökkent az oroszokkal való katonai szövetség támogatóinak aránya, és 44-ről 22-re a semlegesség híveinek tábora.
Az EU-pártiak aránya egy év alatt 41-ről 53 százalékra nőtt, míg az orosz gazdasági szövetség hívei 49-ről 21 százalékra estek vissza.
A korábban az orosz ajkú kelet-ukrajnaiakra támaszkodó Régiók Pártja (PR), amely a 2012-es választások után 30 százalékkal a legnagyobb frakciót adta, eltűnt a süllyesztőben, listát nem is indít. Egyéniben ugyan lesznek függetlenként jelöltjei – az egyéniek adják a parlament mandátumainak felét – és a párt több korábbi tagja elindul más pártok színeiben, de most nincs olyan erő, aki mellé Moszkva olyan nyíltan odaállhatna, mint korábban a PR-t vezető Viktor Janukovics elnök mellé.
A lehetőséget maga Moszkva vágta el: a Krím annektálásával és Kelet-Ukrajna destabilizálásával épp az Oroszországgal szorosabb kapcsolatot támogató pártok hátországát vonta ki az ukrán politikai küzdelemből.
„A választások megzavarásának ukrán ellenes tervét megakadályoztuk” – jelentette be épp a kampány végére az Ukrán Biztonsági Tanács (SZBU) vezetője. Valentin Nalivajcsenko szerint Harkovban két terrorista csoportot számoltak fel, Odesszában három hasonló szervezkedést göngyölítettek fel csütörtökre. Köztük azt, amelyik Mariupolban katonai ellenőrzőpontok ellen terrortámadást is végrehajtott.
Porosenko szerint már legkésőbb kedden létrejöhet az alkotmánymódosításhoz elegendő többséget biztosító koalíció. Az ukrán elnök azt azonban nem mondta, hogy a már készülő megállapodás kik között van folyamatban.
Szövetségük stabil: Klicsko májusban második legnépszerűbb elnökjelöltként visszalépett Porosenko javára, cserébe az elnökválasztást így fölényesen megnyerő államfő támogatásával ő győzhetett a kijevi polgármester-választáson.
A földgáz árszabásának átláthatóvá tételén keresztül rezsicsökkentést ígérő elnök minden további szövetsége a választási eredményen múlik. A legkézenfekvőbb partner a jelenlegi kormányfő, Arszenyij Jacenyuk és a házelnök, Olekszandr Turcsinov vezette Népfront (NF) lehetne, amely azután jött létre, hogy a két politikus több társával együtt kivált a Julija Timosenko vezette Batykivscsina (Haza) pártból.
Ha velük együtt meglesz a többség, akkor a szövetség létrejön – persze a posztok elosztásán még könnyen elvitázhatnak –, ám ha gyengén szerepelnek, akkor számtalan bizonytalan koalíció lehetséges, akár a Dmitrij Firtas érdekkörében állónak tekintett Szilna Ukrajina (Erős Ukrajna) párttal is, amelyben fokozottan vannak jelen egykori PR-esek.
akik a különbözö felmérések szerint a biztis szavazók 20-30 százalékát adják.
Ahhoz képest, hogy több mint egy évtizeden át megkerülhetetlen alakja volt az ukrán politikai életnek, és 2012-es bebörtönzésével csak tovább nőtt a tekintélye, meglepő, hogy a kijevi tüntetések hatására februárban elért szabadulása után mennyire háttérbe szorult. Pártja, a
Az 53 éves politikus – aki májusban 12 százalékig jutott az elnökválasztáson Porosenko 54 százalékával szemben – négy hónapja azt mondta: ideológiailag teljesen különböznek, ezért elképzelhetetlen az együttműködés Porosenkóval, akit lényegében azzal is megvádolt, hogy oroszországi üzleti érdekeltségei fontosabbak neki, mint Ukrajna érdekei. Nem kellett hozzá négy hónap és Timosenko közölte: semmiképp sem lesz pártja ellenzékben, készen állnak az ország újratöltésére és részt vesznek a demokratikus koalícióban.
Két éve 1,6 százalékot szerzett, most 12-16 százalékkal a második helyre számíthat Oleg Ljasko Radikális Pártja. A 42 éves egykori újságíró remek karriert futott be: kilencvenes évek közepén
és a költségvetési bizottság helyettes vezetője is volt. Sőt, ingatlanokkal való visszaélések ügyében kutakodó bizottságot is vezetett.
Most önjelölt honvédőként, az önkéntesekből álló „Ukrajna zászlóalj” vezetőjeként vált népszerűvé, bár a terrorelhárító akciókban közvetlenül nem vett részt, viszont sokszor láthatták a tévénézők, ahogy elfogott szakadárokat kihallgatja, például a Donyecki Népköztársaság védelmi miniszterét.
Ljasko sikerreceptjének ismeretében
a Majdan tüntetésein tényezővé lett Pravij Szektor pedig szinte biztosan nem kerül be a parlamentbe.
Akár mindegy is lehetne, milyen a parlament összetétele, mert sokan úgy vélik a képviselők közül is, hogy ennek a törvényhozásnak legfeljebb egy éve van, utána elsodorja egy újabb Majdan. Legalábbis, ha nem oldja meg a legégetőbb problémákat, amik a többség számára nem is a donyecki háborúról szólnak.
Sokkal inkább a nyugdíjak kifizetéséről, a hrivnya elértéktelenedéséről és a magas gázárakról. Meg arról,
Szerdán ugyanis hiába ült össze Brüsszelben az orosz és az ukrán energetikai miniszter, valamint Günther Oettinger, aki már csak november 1-jéig marad az EU energiaügyi biztosa, mert utána a digitális gazdaságért és társadalomért felelős biztos székébe ül át.
A találkozón az ukrán Naftogaz ígéretet tett arra, hogy kifizeti az év végéig a fennálló másfélmilliárd eurós tartozását, és arra is, hogy előre fizet a december végéig szükséges négymilliárd köbméter földgáz importjáért, 385 dolláros egységáron.
Moszkva az árral egyetért, azonban az egyezség megkötéséhez az EU és az IMF garanciáját kéri, ha Kijev mégsem tudna fizetni. Oettinger azonban nem tehetett ilyen vállalást, így a felek jövő szerdán ismét találkoznak.
Tíz évvel ezelőtt Ukrajna 75 milliárd köbméter földgázt használt fel, ebből 50 milliárdot importált Oroszországból – vagy Közép-Ázsiából, különböző, nehezen átlátható hátterű közvetítőkön keresztül.
Az importot fokozatosan csaknem a felére csökkentette, ám az orosz kitettség még így is magas. Nem véletlen, hogy Porosenko a kampány végére két hidrogenerátor átadását hagyta. A novodnyisztrovszki rendezvényen Porosenko közölte: a két új áramfejlesztővel évi egymilliárd köbméterrel csökkenthető az orosz gázimport mennyisége
A közelítő tél Moszkvának dolgozik. Ha ugyanis megállapodás híján nem szállít Ukrajnának, akkor az EU joggal tarthat attól, hogy Kijev a nyugatra szánt orosz tranzitgázból pótolná szükségleteit, ahogyan arra már volt példa 2006-2007 fordulóján.
Másrészt pedig sakkban tartja Porosenkót is.
Igaz, az elnöknek amúgy is csak két rossz választása van:
Emiatt aztán mégis számít, hogy milyen stabil lesz a kijevi koalíció, és külön tétje van, hogy a kétharmad is meglegyen. Porosenko ugyanis alkománymódosításában decentralizációt ígér, ami nagyobb önállóságot adna a megyéknek – így Donyecknek és Luganszknak is.
Porosenko az ország egységének megőrzését mutathatja fel – leszámítva persze a Krímet –, Putyin pedig úgy hagyhat fel a kelet-ukrajnai szakadárok támogatásával, hogy többletjogokat csikart ki számukra.
Ettől ugyan nem rendeződne végleg a helyzet keleten, de ezután Brüsszel megfontolhatja a szankciók enyhítését is, amit nem csak Moszkva, vagy a vele bátran flörtölő Budapest, de az EU számos tagja szívesen venne.
„Nem érthetünk egyet azzal, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. Neki talán nem, de
a medve senkitől sem fog engedélyt kérni”
– jelentette ki Putyin, aki azt is elismerte, hogy az elűzött ukrán elnök orosz segítséggel jutott Harkovból a Krímen át Oroszországba.
Viktor Janukovicsot viszont lényegében le is ostobázta és megbízhatatlannak nevezte, mert állítólag Putyin javaslata ellenére jött el Kijevből, nagy mozgásteret hagyva az őt végül elmozdító ellenzéknek. Ráadásul ígérete ellenére a biztonsági erőket is kivonta végül Kijevből. Putyin szerint a vasárnapi választás nem felel meg a minszki megállapodásnak sem, mert azt a donyecki és luganszki szakadárokkal egyetértésben kellene megtartani, nem az ukrán törvények szerint, hanem csak annak bizonyos mértékű figyelembe vételével, de a felkelők képviselőinek szempontjait szem előtt tartva.