Az igazán nagyon elképesztően gazdag emberek életét még elképzelni is nehéz, olyannyira egy párhuzamos univerzumban élnek egy átlagemberhez képest, és a filmekből ismert külsőségek – szuper autók, óriási házak, gyönyörű ékszerek – nem mondanak el sokat arról, hogy min aggódnak, mire vágynak és mire költenek ezek az emberek. Magyarországról pedig talán még nehezebb ezt elképzelni, mivel nálunk, globális léptékben számolva - a nemzetköz kutatások szerint - egyetlen szupergazdag sem él, a környező országokban pedig összesen 2364 szupergazdaggal van esélyünk összefutni, ha szeretjük a dollármilliós gyémántok aukcióját vagy gyakran járunk személyre szabott vintage luxusautókat vásárolni. Szerencsére a brit Knight Frank ingatlanfejlesztő cég, és több erre szakasodott kutatóintézet minden évben tüzetesen megvizsgálja és nyilvánosságra hozza a szupergazdagok életmódját és attitűdjeit, így egy kicsit táthatjuk a szánkat a globális elit legelitebbjének titkai fürkészve.
A szupergazdagok – hivatalos terminussal ultravagyonos személyek, avagy ultra-high-net- worth indviduals, röviden UHNWI-k – azok az emberek, akiknek a vagyona meghaladja a 30 millió dollárt, tehát a 8,5 milliárd forintot. Nics sok belőlük a világon, a Knight Frank szerint 2014-ben összesen 173 ezer ilyen személy élt a Földön, ami a teljes népesség 0,002 százaléka (más intézetek számítása szerint ennél egy kicsivel többen, körülbelül 211 ezren vannak). A globális gazdaság rossz teljesítménye ellenére folyamatosan és meredeken nő a számuk, a következő 10 évben körülbelül 60 ezer új szupergazdag lesz.
A Kinght Frank szupergazdagok attitűdjeit is befektetési szokásait vizsgáló kutatása 500 befektetési tanácsadó és magánbankár válaszán alapszik. Bár a kutatás kritikusai szerint az, hogy nem közvetlenül a nagyon vagyonos embereket kérdezik meg torzíthat az eredményeken és pozitívabb színben tünteti fel a globális elitet, a Knight Frank kutatása mindenképpen különleges bepillantást enged a legvagyonosabbak világába.
A legfontosabb tudnivalók a szupergazdagokkal kapcsolatban:
A világ szupergazdagjai nagyon jó évet zártak 2014-ben: 82 százalékuknak nőtt a vagyona és csak 3 százalékuknak csökkent, ami feltehetően hozzájárul ahhoz, hogy a legtöbb szupergazdag jövőre még jobb évre számít. A legrosszabbul a rettentő gazdag oroszok teljesítettek, az 1303 orosz szupergazdag harmadának nőtt a vagyona tavaly.
A remek fejlődési kilátások miatt a legvagyonosabbak 25 százaléka tervezi, hogy idén vesz egy új házat valahol. Nem kizárólag befektetési céllal, hanem azért is, hogy az átlagosan három lakásként használt ingatlanja mellett legyen még egy. Az ázsiai szupergazdagok jelentős része egy borbirtok megvételét tervezi, az európaiak és az észak-amerikaik síüdülőkről álmodnak, az afrikai elit elitje pedig lovasfarmot venni leginkább.
Az pedig, hogy a milliárdosok hol vásárolják meg legújabb otthonukat, az átlagemberek szempontjából sem mindegy, vásárlásaikkal ugyanis jelentősen befolyásolják az ingatlanpiaci árakat. Belső-Londonban és Manhattanben például szinte egész városrészeket vesznek meg a külföldi szupergazdagok, amivel feljebb tolják a már így is elképesztően magas ingatlanárakat.
A folyamat a dzsentrifikációhoz – ahhoz a jelenséghez, amikor középosztály kiszorítja a városközpontból a szegényeket és az alsóbb osztályokat – hasonló, de egészen más lesz eredménye. “Amit most tapasztalunk, az a plutokratizáció: a középosztály, illetve a kis-és középvállalkozások esnek áldozatul ennek az osztálytisztogatásnak. A globális városok hatalmas őrzött lakóparkká változnak, ahol az elit reprodukálja önmagát. Az elit tagjai nem a munkájuk miatt költöznek egy-egy városba, azt egyébként is egy virtuális térben végzik, hanem azért, hogy kapcsolatokat építsenek és keresztülnyomják a gyerekeiket a legjobb iskolákon” – elemezte a helyzetet a brit Simon Kuper a Financial Times-nak.
A globális gazdagcentrum egyébként egyértelműen London: itt él a nagyon nagyon gazdagok 2,5 százaléka, 4364 ember. A brit főváros New Yorkot ütötte ki az első helyről, amely most csak a negyedik, San Francisco pedig még az első 20-ból is kiesett az elmúlt két év alatt. Miközben az amerikai városok egyre lejjebb csúsznak a listán, az ázsiai városok előretörnek, ami a globális elit erőviszonyainak átrendeződését is mutatja.
| A szupergazdagok 10 kedvenc városa | ||
| Város | Szupergazdagok száma | |
| 1 | London | 4364 |
| 2 | Tokió | 3575 |
| 3 | Szingapúr | 3277 |
| 4 | New York | 3008 |
| 5 | Hongkong | 2690 |
| 6 | Frankfurt | 1909 |
| 7 | Párizs | 1521 |
| 8 | Oszaka | 1471 |
| 9 | Peking | 1408 |
| 10 | Zürich | 1362 |
Ha azonban valaki szeretne belebotlani egy szupergazdagba, amint a városban sétál, érdemesebb inkább Monacóban, Genfben vagy Zürichben próbálkoznia, itt ugyanis a legmagasabb az egy főre jutó milliárdosok száma. Kínában pedig hiába van nagyon sok nagyon gazdag, a népességhez képest elenyésző a számuk (100 ezer emberre 0.6 szupergazdag jut).
| A 100 ezer főre jutó szupergazdagok száma | ||
| 1 | Monaco | 547 |
| 2 | Genf | 143,7 |
| 3 | Zürich | 70,8 |
| 4 | Szingapúr | 60 |
| 5 | Frankfurt | 42,9 |
| 6 | Hongkong | 37 |
| 7 | Auckland | 35,7 |
| 8 | Oslo | 34,4 |
| 9 | London | 29,9 |
| 10 | München | 29,1 |
Monaco a szupergazdagok szempontjából a remek kapcsolatépítési lehetőségek ellenére sem a legjobb a választás: a városban 1 millió dollárból 17 négyzetméternyi luxuslakást tudnak venni, Moszkvában ennyi pénzből már egy tisztességes, 79 négyzetméteres luxuskérót, Cape Townban pedig egy 284 négyzetméteres kisebb palotát is kapnak.
Mivel a legvagyonosabbak átlagosan három lakása sokszor különböző kontinenseken, de legalábbis különböző országokban van, egyre többen közlekednek magánrepülőgépekkel, de azért ez az utazási mód korántsem annyira elterjedt, ahogy azt elsőre feltételeznénk. A Knight Frank felmérése szerint a tipikus magángéppel utazók 80 százaléka férfi, foglalkozását tekintve magánvállalkozó, és minden valószínűség szerint az olaj- vagy gázbizniszből, illetve pénzügyi területről származik a vagyona.
A magángépek útvonalainak részletes nyilvántartása van, és szakértők szerint ezekből az adatokból a globális gazdaság alakulásáról is sokat megtudhatunk. Megfigyelhető például London kiemelkedő fontossága – az utak 30 százaléka innen indul vagy ide érkezik a régióban – és az Európában befektető brazilok folyamatosan emelkedő száma is, amit az mutat, hogy egy ideje évente 20 százalékkal nő a magángépek forgalma Európa és Brazília között.
A legnépszerűbb magángép-útvonal egyébként a Moszkvát és a franciaországi Cote d'Azure-t köti össze, de nagyon gyorsan növekszik a New York és a francia Riviéra, illetve a London és Dubaj közti útvonal is. A magánrepülőgépek forgalmának 60 százaléka az Egyesült Államokon belül zajlik, az európai piac ennek mindössze 25 százaléka.
A magánrepülőgép piac egyik 2015-ben várt szenzációja, hogy hosszú évtizedek után kalapács alá kerül Elvis Presley két magángépe, a Lisa Marie és a Hound Dog II. A lányáról elnevezett Lisa Marie belsejét maga Elvis tervezte, és van benne minden, ami egy rocksztárnak kellhet: plüssel bélelt hálószobák, egy egyedi tervezésű óriási franciaágy, fürdőszoba színarany csapokkal és színarany mosdókagylóval, és egy konferencia szoba is. A gépet utoljára Elvis felesége és egy jóbarátja használta, amikor Elvis temetésére utaztak. A sztár összesen 600 ezer dollárt költött gépre, de ennek valószínűleg sokszorosáért fog elkelni, még annak ellenére is, hogy repülni már sem ezzel, sem a Hound Dog II-vel nem lehet.
Állítólag kevés olyan jó érzés van, mint egy 30 karátos, tökéletes tisztaságú gyémántot az ember tenyerében tartani és tudni, hogy emiatt a pici kis kő miatt a család következő generációinak sem nagyon kell aggódniuk a megélhetésük miatt. Ez az a luxus, amit általában elképzelünk, ha a szupergazdagokról van szó, pedig a gyémántra költött pénzt a Knight Frank például egészen 2014-ig bele sem számolta a “szenvedély-befektetések” közé, amely egy finomkodó megnevezése a globális szupergazdagok hóbortos luxusköltéseinek.
A szenvedély-befektetésekre a kérdőívben megkérdezettek 61 százaléka szerint több pénz jutott 2014-ben, mint előtte. Az új trendek szerint leginkább művészeti alkotásokra, színes gyémántokra, klasszikus autókra és borokra költenek a szupergazdagok. A megkérdezettek 63 százaléka vett tavaly valamilyen művészeti alkotást befektetésnek, és 48 százalékuk fektette a pénzét különleges borokba. A luxuscikkek közül a bélyeg a legkevésbé népszerű, erre a globálisan a milliárdosok 3 százaléka költött pénzt, Kínában viszont ehhez képest a szupergazdagok 17 százaléka vett értékes bélyegeket.
A Knight Frank jelentés szerint ezek voltak a legérdekesebb dolgok 2014-ben a luxuspiacon:
Kínában ha ajándékokra kevesebbet is költenek, azért nem fogták magukat nagyon vissza a szupergazdagok, hiába nézi rossz szemmel és próbálja visszafogni a luxusköltekezést a kormányzat. A globálisan luxusra költött pénzek 29 százalékát a kínaik költötték el, nagyrészt nem Kínában, hanem inkább Londonban és New Yorkban.
A luxuscégek másik kedvenc feltörekvő piaca India, ahol tavaly 19 százalékkal nőtt a francia luxuspezsgők importja, és a hagyományos nászajándékok helyett már inkább nyugati luxuscikkeket ajándékoznak a helyi szupergazdagok. Az esküvő egyébként is fontos alkalma a pénz mutogatásának Indiában, a szupergazdagok szinte versenyt csinálnak abból, ki költ többet a gyerekei esküvőjére. Laksmi Mittal, a fémiparmágnás Mittal család egyik tagja például 2013 év végén 60 millió eurót költött a lánya esküvőjére, részben azért, hogy túlszárnyalja az unokahúga versailles-i esküvőjét. Az eseményre lényegében egész Barcelonát kibérelték, a város két napra megbénult, miközben a násznép Segi Arola Michelin-csillagos séf ételkölteményeit falta.
Amit a szupergazdagokról tudunk, azt leginkább onnan tudjuk, amit a nemzetközi sztármagazinok kilesnek nekünk a rengeteg kereső celebritások életéből. Ők persze a kisebb csoport, akik azért sem csinálnak óriási titkot abból, hogy hogy élnek, mert a pénzük részben abból származik, hogy híresek, miközben a szupergazdagok nagy része mindent megtesz azért, hogy az életét a kíváncsi szemek elől rejtve élje, ezért még a luxusvásárlásait sem maga intézi.
Vannak persze, akik folyamatosan és elég hatásos módon dörgölik a nem nagyon gazdagok orra alá, hogy mennyi pénzük van. Ilyen például a világ legjobban fizetett sportolója, a máig veretlen bokszoló Floyd Mayweather, aki a sportteljesítménye és kemény edzésmunkája mellett arról híres, hogy sem az alsónadrágjait, sem a cipőit nem hordja egynél többször és egészen botrányos módon mutogatja és szórja a pénzét. Ezt könnyedén megteheti, hiszen egy meccséért kap annyi pénzt, amivel már kvalifikálni lehet a szupergazdagok klubjába.
Mayweather egyáltalán nem tipikus szupergazdag, nem igazán érdeklik a hosszú távú befektetések és hasonlók, bár azért biztos ami biztos, van egy "Money Team" nevű ruhamárkája. Ő a készpénz megszállottja, utazásaira például százdolláros kötegekkel megtömött visszazárható nejlonzacskókkal szokott elindulni, majd a pénzt vagy a teljesen őrült bevásárlókörútjain költi el ékszerekre és autókra, vagy szerencsejátékon és sportfogadásokon veri el.
Az üzleti érzékükkel vagyont szerzett szupergazdagok közül főként az indiai és az arab mágnások szeretik mutogatni amilyük van. Ez utóbbiak közül az egyik, Al-Valíd Bin Talal szaúdi herceg, a világ 32. leggazdagabb embere tavaly nyáron Magyarországon járt, sőt, állami kitüntetést és díszdoktori címet is kapott. Bin Talal azok közé a gazdagok tartozik, akik sértve kérik számon a Forbes-on, ha alábecsülte a vagyonukat. A herceg a magángépében egy aranytrónon szokott utazni, és övé a világ egyik legnagyobb jachtja, ami egy James Bond filmben is szerepelt.
“A globális szupergazdag befektetők két dologra szoktak odafigyelni: a) azokra dolgokra, amik számítanak b) az olyan dolgokra, amelyek ellen vagy amelyekért lehet valamit tenni. A geopolitikai események sokkal kevésbé számítanak egy befektetés hosszú távú megtérülése szempontjából, mint ahogy azt a befektetők gondolják. Ráadásul ezek az események annyira kiszámíthatatlanok, hogy rövid távon lehetetlen velük bármit is kezdeni” – mondta a Knight Franknek Dr. Greg B. Davies, a Barclays vezető pénzügyi magatartás szakértője.
Ennek fényében nem annyira meglepő, hogy a szupergazdagok nem a közel-keleti vagy az ukrajnai konfliktus, vagy a potenciális kínai növekedési lassulás miatt aggódnak leginkább, hanem az nyomja a lelküket, hogy kinek fogják továbbadni a céget. Ez a probléma 85 százalékukat aggasztja, a gyerekeiket ugyanis hiába járatják a legjobb iskolákba, sokan nem bíznak bennük, részben bizonyára azért, mert – ahogy az a felmérésből is kiderült, - a fiatalok sokkal nagyobb elánnal herdálják el a vagyont luxuscikkekre.
Az aggodalom nem csak ezért nem alaptalan, hanem az elképesztő összegek miatt sem. A Wealth-X nevű, szintén a szupergazdagok kutatásával foglalkozó cég szerint a következő 30 évben a nagyon gazdagok örököseinek a zsebébe összesen 16 trillió dollár vándorol majd, ami az egész világgazdaság szempontjából sem elhanyagolható összeg.
A tékozló fiúk és lányok még egy fontos dologban különböznek a szüleiktől: sokkal többet és sokkal szisztematikusabb költenének jótékonykodásra. Míg a szüleik generációja tulajdonképpen csak újraosztotta a felhalmozott vagyon egy részét, a szupergazdagok gyerekei inkább olyan civil tevékenységekre adnának pénzt, amelyek hosszútávon is fenntartható, mérhető sikereket érnek el. A fiatalabb generációnál egyébként már a befektetések tervezésekor is megjelenik egy értékalapú megközelítés.
A cégük átörökítésének kívül a szupergazdagok nagy részét a várható adóemelések, a szigorodó vagyonvizsgálatok, a kormányok növekvő gazdasági befolyása illetve az aggasztja, hogy az internet miatt sokkal nehezebben tudnak rejtve maradni a többség előtt. Ez utóbbi a gyerekeit nem nagyon aggasztja, sőt, imádják kiposztolni Instagramra, ahogy több ezer dolláros pezsgőt öntenek ki csapba vagy pórázon húzzák maguk után az iPhone-jukat.
Sok szupergazdagot olyannyira aggasztanak az adópolitikai kérdések és az országuk politikai helyzete, hogy emigrálnak az országukból. Ez a legkevésbé az ausztrál szupergazdagokra jellemző, nekik csak négy százalékuk tervezi, hogy a közeljövőben elköltözik az országból, míg az orosz mágnások harmada tervezi otthagyni végleg az országot. Vagy, ha ők nem is mennek, a gyerekeiket a 60 százalékuk külföldön taníttatja, az új trendek szerint már akár 10-11 éves korától. Globálisan a szupergazdag gyerekek 27 százaléka tanul külföldön, és a leggazdagabbak 12 százaléka tervez véglegesen egy másik országba költözni.
A legtöbb szupergazdag Amerikában járatja egyetemre a gyerekét. A legtöbb szupergazdag alumnival - éppen százzal - a Harvard büszkélkedhet, és a lista első húsz helyén kettő kivételével csak amerikai egyetemek szerepelnek, ide járt az egyetemet végzett szupergazdagok 85 százaléka.
(A Knight Frank adatbázisban nem szerepelnek a magyar szupergazdagok, akik azonban a Forbes listája szerint viszont nagyon is léteznek, azonban a két számítás módszertana feltehetően különbözik.)