Magánrepülőgépek, ötcsillagos szállodák, rendőri kíséret – a világ legfontosabb vezetőit megilleti mindez, de vajon akkor is használhatják az adófizetők pénzét, ha hivatalos útjaikon magánbizniszt is folytatnak? A Telegraph újabb dokumentumokból szivárogtatott, melyek Tony Blair nagy vihart kavart tanácsadói karrierjéről rántják le a vizes lepedőt. Blair egyszerre tevékenykedett közel-keleti különmegbízottként és illiberális államok vezetőinek tanácsadójaként. A Telegraph most azt állítja: magánmegbízásait előszeretettel kötötte össze béketeremtő munkásságával, miközben heti hatmilló forintnak megfelelő közpénzt költött csak a biztonságára világszerte.
Tony Blair volt brit miniszterelnök nemrég jelentette be: lemond a közel-keleti békét elősegíteni hívatott különmegbízotti pozíciójáról. Ebben a tisztségében a közel-keleti kvartettet (az ENSZ-t, az EU-t, Oroszországot és az USA-t) képviselte 2007, vagyis miniszterelnöksége vége óta. Egyben nyilvánosságra hozták: egy antiszemitizmus ellen küzdő páneurópai szervezet, a Tolerancia és Megbékélés Európai Tanácsa (European Council on Tolerance and Reconciliation) elnöke lett. Céljaik közt szerepel a holokauszttagadás elleni jogi fellépés, a gyűlöletbeszéd büntetésének szigorítása, a rasszizmus és antiszemitizmus világos definiálása és a tolerancia oktatása.
Kritikusai szerint nem sok jó vár az antiszemitizmus áldozataira, ha olyan őrangyalt kapnak, mint a Közel-Keleten nem sokra jutó, kritikusai szerint saját zsebre játszó Blair.
A volt miniszterelnököt a kezdetektől számtalan kritika érte a megbízotti szerepvállalása miatt, és nem is csak azért, mert a kezdetektől támogatta az iraki háborút George Bush szövetségeseként. Azt vetették a legtöbbször a szemére, hogy a közel-keleti béke élharcosaként sem zavartatta magát, amikor korrupt, féldiktatórikus rendszerek vezetői kérték ki tanácsát. E célra alapított cégein keresztül ahol tudott, segített.
Ugyan elég tragikus, hogy meghalt 14 ember, de azért ennek nem lenne szabad elfeledtetnie, mekkora haladást ért el az ország.
– írta a volt miniszterelnök 2012-ben Nurszultan Nazarbajev kazah elnöknek, majd azt javasolta neki, nyugodtan álljon ki a fegyvertelen tüntetők lemészárlása mellett a következő cambridge-i beszédében. Akkor is a Telegraph által megszerzett iratokból derültek ki részletek.
A fenti tanácsot a 2011 végi kazah zavargások után adta Blair. Akkor az ország délnyugati, olajban gazdag részében tüntettek emberek az országban dúló korrupció és diktatúra ellen, mire a rendőrök legalább 14 embert megöltek. Emberi jogi szervezetek kínzásokról is beszámoltak.
Blair kézírással írt levélben konkrét bekezdéseket írt a kazah elnök szájába, melyek később beszésébe is bekerültek: ezek szerint „figyelnek a nyugati kritikákra”, „törekednek a haladásra az emberi jogok terén” és hasonlók. Korábbi cikkünkben kigyűjtöttük, milyen vitatható helyeken adott még Blair tanácsot, néhány példa:
A brit lap most azt állítja: Blair kényelmesen összehozta a kellemest a hasznossal, amikor kombinálta különmegbízotti útjait magántanácsadói munkájával. Az újság birtokába jutott dokumentumok szerint a heti 14-16 ezer font közpénzt (körülbelül hatmillió forintot) elutazó egykori miniszterelnök volt, hogy heti öt országot keresett fel, magángépeken utazott, a pénzből rendőri kíséretet és szállásköltséget is finanszírozott – ötcsillagos hotelekben.
Blairt útjain hivatásos londoni rendőrök kísérték, akiknek a fizetését, költségtérítését, túlóráit és étkeztetését is közpénzből fizetik. A legkényesebb utakon nyolc különböző rangú rendőr kísérte Blairt, míg legalább négyen vigyáztak a házaira Nagy-Britanniában. A lap becslése szerint a brit állam által biztosított rendőri kíséret összköltsége tette ki a heti hatmillió forintot.
A Telegraph szerint utazásai alatt Blair olyan kapcsolati tőkét épített fel, mellyel „több tízmillió fontokat fizető ügyfelek sorát hajszolta fel a világ legbefolyásosabb politikusai és üzletemberei közül”.
Díjazással nem járó különmegbízotti munkája, melyet hivatalosan e hónap végéig még betölt, a kezdetektől felvetette az összeférhetetlenség gyanúját. Egy brit nagykövet, aki Blair több tárgyalásán részt vett, egyenesen arról beszélt:
Kimondottan ízléstelen volt, ahogy Blair a különmegbízottsága apropóján üzleti céllal is megkörnyékezett kormányokat.
Konkrét példaként felhozzák többek közt, hogy a Világbanktól egymillió fontos (430 milliárd forintos) megbízást kapott Blair cége, a Tony Blair Associates (TBA), miután különmegbízottként is dolgozott a nemzetközi szervezettel. A Világbank egyik munkatársa a lap szerint Blair különmegbízotti irodájában kapott új munkát. Az albániai brit nagykövet 2013-ban úgy fogalmazott, „Blair-közeli csapatok szimatoltak munka után″ a balkáni országban, köztük Cherie Blair Omnia Strategy nevű jogi cége (Cherie Blair a volt miniszterelnök felesége).
Anthony Charles Lynton, azaz Tony Blair 1953-ban született Skóciában, Edinburgh-ban. Lázadó kamaszból lett a Munkáspárt történetének legsikeresebb miniszterelnöke. Kamaszként csövezett, punkzenész volt, obszcén pózokban fényképezkedett. Miniszterelnökként radikálisan átalakította a Munkáspártot, a baloldali ideológiába belekövült politikai alakulatból pragmatikus, ideológiák helyett inkább a pillanatnyi politikai haszonszerzésre figyelő, sikerorientált szervezetet csinált, összegeztünk lemondásakor.
1997 és 2007 közt volt az Egyesült Királyság mniszterelnöke, 1994 és 2007 között a Munkáspárt vezetője. 1997-ben a Munkáspárt történetének legnagyobb győzelmét aratta, majd a következő két országgyűlési választáson is győzött. Belpolitikai kritikusai azt vetették a szemére, hogy feladva a baloldal hagyományos értékeit, elfogadta a kapitalizmust, 2005-ben meghirdette például az egészségügy piaci átalakítását. A nemzetközi kapcsolatokban arról maradt emlékezetes, hogy buzgón támogatta mind Afganisztán, mind Irak megszállását. Népszerűsége tízéves miniszterelnöksége végére megkopott, memoárkötetének megjelenését botrányok kísérték, és máig nem teljesen világos, hogy felelhetett egész eddig a közel-keleti békéért az iraki háborút a kezdetektől nyíltan támogató álláspontja ellenére.
Abu-Dzabival aközben kötött gyümölcsöző üzleteket, hogy az emirátussal éppen a Palesztin Hatóságnak adandó 45 millió dolláros (12 milliárd forintos) támogatásról tárgyalt. Közben Blair és munkatársai brit tisztségviselők segítségét kérték üzleti ügyeihez, például jelentéseket kértek Kanadáról, Albániáról és Macedóniáról. Sokszor pedig egy az egyben ugyanazokkal a vezetőkkel tárgyalt üzletemberként és különmegbízottként egy-egy országban.
Mr. Blair módszeresen összemosta a határt hivatalos és magántevékenysége között, miközben biztonsági kísérete hatalmas költséget rótt az adófizetőkre. Megengedhetetlen, hogy az az ember, aki valaha az ország legmagasabb hivatalát töltötte be, és nemzetünk összes titkának beavatottja volt, idegen hatalmak megbízásából vállaljon el munkákat.
– nyilatkozta Andrew Bridgen konzervatív képviselő.
Blair szóvivője kijelentette: „Nincs összeférhetetlenség Tony Blair különböző munkái között, beleértve különmegbízotti tisztét. Világos szabályzatok és eljárásrendek voltak hivatva megelőzni bármilyen érdekütközést. Minden üzleti szerződésében külön pont mondta ki, hogy a közel-keleti kvartettnek végzett munkájával ütköző megbízást nem vállal el.” A nyilatkozat szerint „az Egyesült Királyság érdeke volt, hogy a Külügyminisztérium alkalmazottjai támogassák Blair külföldi munkáját”, és a volt miniszterelnök „sosem használta fel közel-keleti megbízását üzleti érdekeinek előmozdítására”.
A biztonsági kíséretről szóló kérdésre sem a Scotland Yard, sem Blair szóvivője nem válaszolt.
Új pozícióját hivatalosan egy héttel azután hozták nyilvánosságra, hogy bejelentette: a kvartett megbízásáról lemond. Annak ellenére továbbra is igyekszik majd a közel-keleti békefolyamatot elősegíteni, hogy nem kell véresszájú kritikusnak lenni ahhoz, hogy belássuk:
A szélsőségek elleni harcot viszont azért tartja különösen aktuálisnak, mert mint írta, „2014-ben történt az elmúlt évtizedben a legtöbb antiszemita incidens” a Tel Aviv-i Egyetem kutatása szerint (2013-ban 554, 2014-ben 766 erőszakos antiszemita támadást jegyeztek fel az egyetem Kantor Intézetében).
Moshe Kantor egyébként az Európai Zsidó Kongresszus elnöke, aki Blairrel közös cikkében egy másik érvet is felhozott:
Az elmúlt 100 évben háromszor fordult elő, hogy Európa GDP-növekedése egy százalék alá ment: 1913-ban, közvetlenül az első, majd 1938-ban, a második világháború előtt, majd 2014-ben.
„A romló gazdaság az instabilitás melegágya, és tudjuk, hogy ezeket a problémákat világszerte érzik.”
„A vallásokkal visszaélnek, maszkként használják őket azok, akik valójában gyilkolni és pusztítani akarnak. Érdemes újra elismételni: az előítéletek és a rasszizmus gyakran a leggyengébbeket veszik először célba, legyenek azok zsidók vagy mások, de sosem állnak ott meg. Az antiszemitizmus nem zsidó probléma, az egész társadalmat megfertőzi, és mindannyiunk érdekében foglalkoznunk kell vele” – írta Blair új szerepéről.