Emberemlékezet óta nem volt olyan a szoros a választás Dániában, mint csütörtökön. Az egymással küzdő öt piros (baloldali) és öt kék (jobboldali) párt összesített eredménye között mindössze néhány százalék különbséget várnak az elemzők. A szoros verseny egyik oka, hogy a pártok szinte teljesen ugyanazt ígérgették a mindössze 23 napos kampányban: a segélyeken élő dánok munkára szorítását és a bevándorlás visszaszorítását. Kilenc érdekességet szedtünk össze a dán választásokról.
A februári koppenhágai terrortámadás után a Dániában évek óta politikai kulcskérdés bevándorlásügy még több teret kapott a médiában és a kampányban is. A pártok oldaltól függetlenül a bevándorlási törvények szigorítását ígérték, és azt, hogy nem jöhet be az országba csak úgy akárki. Az igazán rászoruló, háborús menekültek, illetve a képzett munkaerőt persze szívesen látják, de az itthon is sokat emlegetett „gazdasági bevándorlókból” nem kérnek.
A bevándorlókérdés egy nagyon kényes probléma Dániában, mert az 5,7 milliós ország 10 százaléka valamilyen etnikai kisebbséghez tartozik, a többségük nem nyugati országokból érkezett menekült vagy bevándorló. Mivel sokan közülük már dán állampolgárok, akár szavazhatnának is, és a 2 százalékos parlamenti küszöb mellett akár egy pártot is bejuttathatnának a törvényhozásba.
A dolog azonban nem ilyen egyszerű, mert a nagyvárosok bevándorlók laktak területeiben a radikális muszlimok fenyegetéssel próbálják távol tartani az embereket a szavazástól, és a kampányban nem egyszer a standoló politikusokat is elkergettek. „Azt mondták, azonnal takarodjak el a területükről, mert a muszlimoknak tilos szavazni. Azt mondták, hogy ha valaki részt vesz egy demokráciában, nem kerülhet a mennybe” – mesélte a Guardiannek a szociáldemokraták egyik, egyébként félig török származású jelöltje.
A 2011 óta hatalmon lévő baloldali szociáldemokraták pont az ellentétes végéről fogják meg a bevándorlókérdést, mint például itthon a Fidesz–KDNP-kormány. Nem csak azért, mert a Helle Thorning-Schmidt vezette kabinet minden korábbi kormánynál többet költött a menekültekre, hanem tavasszal például meghirdették a „Mindenkinek közre kell működnie” kampányt, amellyel 30 ezer bevándorlónak és menekültnek szeretnének munkát adni.
A kormány 44 millió koronát (1,8 milliárd forint) szánt a munkaügyi központoknak, hogy munkaközpontú integrációs programot biztosítsanak a menekülteknek és bevándorlóknak, mert egy kutatás szerint csak a menekültek negyedének sikerül 10 év alatt munkát szereznie. Az intézkedések népszerűsítésére egy plakátkampányt is szerveztek, de ezeken a plakátokon a mosolygós Helle-Thorning Schmidt buzdítja munkára a bevándorlókat.
Ez persze nem mindenkinek tetszik. A jobboldal tipikus szavazói – az idősebb, munkásosztálybeli dánok – például úgy vélik, ezt a pénzt inkább a rászoruló dánokra és gyerekekre kellene költeni. Ezt az érzületet a legnagyobb jobboldali párt, a liberálisok vezetője például előrángatott valahonnan egy olyan tanulmányt, amely szerint a magánszektorban a 2011 óta megteremtett 40 ezer munkahely 75 százaléka külföldieké, főként lengyeleké, románoké és a balti államokból érkezőké lett. A baloldal szerint mindez csak azt bizonyítja, hogy a dánok inkább segélyen élnek, mint hogy dolgozzanak.
A bevándorlásellenes közhangulat legnagyobb nyertese természetesen a jobboldali populista, euroszkeptikus Dán Néppárt (DPP) lesz a csütörtöki választáson. Ők aztán tényleg nem szeretik a bevándorlókat, és ennek elég komikus módokon adnak hangot. Az egyik kampányvideójukban például, miközben a párt egyik képviselőjelöltjét, Alex Ahrendtsent egy álbevándorló kérdezgeti, a háttérben azt látjuk, hogy egy sötét bőrű férfi megtámad egy idősebb nőt. A videó címe egyébként „Egy nap a gettóban”.
A pofátlanul populista kampány mindenesetre sikeres volt, mert felmérések szerint a liberálisok és a szociáldemokraták után a DPP lesz a harmadik legnagyobb erő a parlamentben. Az európai parlamenti választásokon tavaly a DPP a két legnagyobb pártot megelőzve 20 százalékot ért el, és a csütörtöki eredményük sem fog nagyon elmaradni ettől.
Egyelőre nem lehet megjósolni, milyen változásokat hozhat az EU–dán viszonyban, ha a dán politika egyik főszereplője egy euroszkeptikus párt lesz, és a többi jobboldali párt is azt ígérte, az EU-s kérdésekben szorosan együttműködnek majd a tagságról népszavazást tervező brit kormánnyal. Az mondjuk nem sok jót vetít előre, hogy 2011-ben a DPP-nek már sikerült meggyőznie az akkori jobboldali kormányt, hogy vezessék be újra a határellenőrzést a német–dán határon. Erre az EU persze rögtön ugrott, és a schengeni szabályokkal ellentétesnek ítélte meg a lépést, így végül a dán kormány visszalépett.
A dán választáson összesen 10 párt küzd a képviselői székekért, de az igazán fontos küzdelem a két nagy bárt, a jobboldali liberálisok (Venstre) és a jelenleg hatalmon lévő szociáldemokraták kormányfőjelöltjei között lesz.
A szociáldemokraták a jelenlegi miniszterelnököt – Dánia első női kormányfőjét – Helle Thorning-Schmidtet indították, akiről sokan azt tartják, hogy „kék a szíve”, tehát valójában a jobboldali értékeket képviseli. „Thorning-Schmidt a közemberek pártját vezeti és a gazdagok megadóztatása az egyik legfontosabb irányelvük. Ehhez képest Helle, avagy Gucci-Helle ez elit tagjaként él az emberek fejében. Férje egy dúsgazdag brit parlamenti képviselő, Stephen Kinnock, és óriási botrány volt abból, amikor kiderült, hogy a bevételeinek egy részét Svájcban adózza le. Miközben a privatizáció ellen érvel a gyerekeit magániskolákban járatja” – írták Thorning-Schmidtről egy elemzésben a koppenhágai egyetem lapjában.
Bár Dánia a világ egyik legkevésbé korrupt országa, és elképesztően magas az emberek bizalma a politikusokban, azért a kampányban ott is művelnek arcpirító dolgokat a politikusok. A Venstre miniszterelnök-jelöltje, Lars Lökke Rasmussen, Throning-Schmidt legnagyobb ellenfele például azzal bukott óriásit a kampány elején, hogy egy teljesen kamu sztorival próbált a segélyek csökkentése mellett érvelni. Rasmussen azt mondta, hogy ismer egy kisvállalkozót, akinek az egyik dolgozója felmondott, mert rájött, hogy a segélyekkel jobban kereshet. Az újságírók persze rögtön rárepültek a sztorira, próbálták megkeresni a kisvállalkozót és a dolgozót is, de ez nem sikerült. Amikor kezdett nagyon kínos lenni a dolog, Rasmussent előrángatta a „kisvállalkozás vezetőjét”, akiről kiderült, hogy valójában a Venstre fizetett aktivistája. A jobboldal addigi fölénye a botrány miatt pár nap alatt semmivé lett, és újra a szociáldemokraták vették át a vezetést.
Az idei választásokat eredetileg szeptemberben kellett volna megtartani, de Helle Thorning-Schmidtnek május végén az jutott eszébe, hogy egy kvázi népszavazásként az elképzeléseiről előrehozott parlamenti választásokat ír ki június 18-ra. Thorning-Schmidtet egyébként éppen a bevándorlókat a munkaerőpiacra segítő intézkedései miatt támadták, ehhez is kérte megerősítést a választáson.
A hirtelen bejelentés miatt viszont a kampányra mindössze 23 nap maradt. Ez nem teljesen szokatlan Dániában, ahol átlagosan 26,5 nap hosszú egy kampány. A rutint jól mutatja, hogy a kampányidőszak kezdetén egyetlen éjszaka alatt teleplakátolták az országot a pártok, nemcsak a nagyvárosokat, de az utak melletti hirdetőtáblák is tele lettek politikusarcokkal, az utcán pedig másnap reggel nem lehetett úgy végigmenni, hogy ne gyűjtsön be az ember legalább hatféle promóciós ajándékot (például almát a zöld párttól).
1903 óta nem is fordult elő, hogy egy párt egyedül kormányt tudjon alakítani Dániában. Azonban a kisebbségi kormány sem ritka jelenség, miután mindössze 2 százalékos a parlamenti küszöb, viszont a bal- és a jobboldal nagyjából kiegyenlített helyzetben van a parlamentben. Dániában erre külön szabály is van: az nem probléma, ha kormánynak nincs támogató többsége a parlamentben, de az nem fordulhat elő, hogy a parlament többsége a kormány ellen van.
2011-ben így fordulhatott elő, hogy bár a liberálisok szerezték a legtöbb szavazatot, végül a baloldali pártok alakítottak kormányt, mert egy koalícióvá összeállva már ők voltak többségben. Ez most megfordulhat, és a legtöbb szociáldemokratákra adott szavazat mellett valószínűleg mégis jobboldali kormánya lesz Dániának, amelyet a DPP kívülről támogat majd.
Az előrehozott választás azt is jelenti, hogy 95 éve először mennek nyáron szavazni a dánok. Kérdés, hogy ez mennyiben befolyásolja majd a hagyományosan magas, legutóbb, 2011-ben például 87,7 százalékos részvételi arányt. Bár a dánok nagyon fontosnak tartják, hogy részt vegyenek a választáson, ez alól éppen a királyi család a kivétel, akik a hagyományok szerint nem szavaznak, de királynőnek jóvá kell hagynia a kormányfő személyét.