Hírességé vált, az Egyesült Államokban kitüntették, de a hazájában, Afganisztánban életveszélyes fenyegetéseket kap, és még a családja is bujkálásra kényszerül. A még mindig csak 23 éves Niloofar Rahmani az első női pilóta volt az afgán légierőnél. Most feladta: nem tud így élni tovább.
Miközben az apja álmát beteljesítve lányok százezreinek válhatott a példaképévé szerte a világon, a normális élet Afganisztánban teljesen lehetetlenné vált Niloofar Rahmani, de még a családja számára is. A Wall Street Journal írt cikket arról, mi történt azzal a lánnyal, aki 21 évesen Afganisztánban először lett nőként merevszárnyú katonai gépek pilótája.
Niloofar Rahmani 2011-ben, 18 éves korában a családja támogatásával jelentkezett a légierőhöz, amikor elkezdtek nőket is toborozni. Az apja fiatal emberként a nyolcvanas években maga is szeretett volna csatlakozni a légierőhöz.
A gyerekek tudták, hogy az apjuk álma nem vált valóra
– mondta az apa a lapnak arról, mi motiválhatta a lányát. Persze nem ez volt az egyetlen ok. 2012-ben, a kiképzése alatt Niloofar Rahmani azt nyilatkozta: azért állt pilótának, hogy példa legyen mások előtt, és biztatta a többi nőt, hogy kövessék őt. Ez sikerült is: az afgán légierőnél most már összesen három női pilóta is van.
Turbólégcsavaros Cessnával repült, katonákat vitt az összecsapások helyszíneire, ahonnan néha már csak a földi maradványaikat hozta haza. Egy évvel ezelőtt aztán a gép parancsnoka lett. 2013-ban pedig már közismert ember volt Afganisztánban. Az amerikaiak vezette nemzetközi szövetség nyilvánosságra hozta, amit Rahmani elért:
A pilótalány fotóit felkapta a közösségi média: nem egyszerűen híres lett, hanem a nők helyzetében beállt forradalmi változás szimbóluma.
Ekkoriban kezdődtek a fenyegető telefonok. Eleinte nem is értette, pontosan mit üvöltenek az ismeretlen férfiak a telefonba: nem az ő nyelvét beszélték. Az üzetenet azonban világos volt:
Aztán egy éjjel, 2013. augusztus 3-án levelet tett valaki a küszöbére. Az állt benne, hogy nem vette komolyan a fenyegetéseket, pedig az iszlám megtiltja a nőknek, hogy azok az amerikaiknak vagy a briteknek dolgozzanak.
Ha folytatod a munkádat, felelős leszel a saját és a családod pusztulásáért
- olvasta. A levelet egy pakisztáni tálib csoport küldte. Azt tanácsolták Niloofar Rahmaninak, hogy tanuljon Malala Juszafzai esetéből. A most alig 18 éves Nobel-békedíjjal kitüntetett diáklány majdnem az életével fizetett azért, hogy a lányok tanuláshoz való jogáért küzdött.
Rahmani családja ekkor átmenetileg Indiába repült.
Soha nem képzeltem, hogy a pilótává válás után ilyen problémákkal fogunk szembesülni, és ennyire fogunk szenvedni
– mondta a lány apja. Az idegenek fenyegetőzéseinél is ijesztőbbek voltak Rahmani szerint azok a fenyegetések, amelyek a távolabbi rokonságból jöttek, és azzal vádolták őt, hogy szégyent hoz a családra. Néhányan a férfi rokonok közül, nagybácsik, unokatestvérek arra jutottak, hogy az egyetlen út a család becsületének helyreállítására, ha megbüntetik őt.
Miután az egyik őrnek éppen sikerült meghiúsítani egy betörési kísérletet a szűk család kabuli otthonánál, eladták a házat. Azóta néhány havonta költöznek. A nyolctagú család állandó bujkálásra kényszerül, a kényelmes, középosztálybeli életük oda lett. Tavaly a lány bátyját, Omárt kétszer is megtámadták. Egyszer rálőttek az egyeteme közelében, a második eset cserbenhagyásos gázolás volt, ekkor eltört a karja.
A család fő kenyérkeresője, a mérnökként dolgozó apa a kollégák zaklatása miatt elveszítette a munkáját. Niloofar Rahmani nővérét, Afsunt eltaszíttotta a férje családja. Most elvált asszony, ami ritka és szégyenteljes állapotnak számít Afganisztánban. 4 éves kisfiát több mint egy éve nem láthatta.
Ha tudtam volna, hogy ez lesz, soha nem teszem ki ennek a családomat
- mondta Rahmani. A családja mindennek ellenére továbbra is támogatja. Amikor hazament Indiából, az afgán légierőtől először el akarták küldeni, mondván elhanyagolta a kötelességét. Az amerikaiak nyomására tarthatta meg a munkáját.
Márciusban az USA Bátor Nők Nemzetközi Díjjal tüntette ki Rahmanit, aki elutazott San Diegóba, ahol a haditengerészet Kék Angyalaival is repült. Az afgán felettesei ugyanakkor vonakodtak engedélyt adni neki, hogy Amerikába utazzon, sőt nem ismerték el a kitüntetését, amikor visszatért. Az afgán légierő szóvivője azt mondta: nem Niloofar Rahmani az egyetlen, akit fenyegetnek, az ellenség nem tesz különbséget férfi és nő között, és Rahmaninak állnia kellene a fenyegetéseket és szolgálnia a hazáját.
Afganisztánban hiány van a jó pilótákból, de Niloofar Rahmani július eleje óta nem repült a biztonsági kockázat miatt. Felajánlották neki, hogy menjen az Egyesült Államokba, vegyen részt egy képzésen, tanuljon meg c-130-as teherszállító repülőgépet vezetni. A lehetőség vonzza is. Afganisztánon kívül beiratkozhatna pilótaiskolába, hogy megszerezze a képesítést utasszállító gép vezetésére, de ez pénzkérdés: a családja egyedül nem tudja előteremteni az ehhez szükséges összeget.
Rahmani azt mondta a Wall Street Journalnak: tényleg nagyon akart a hadseregben, a légierőnél lenni, de ezt nem tudja így tovább folytatni.