A tengerparti sziklákra épített ház lakói megnyugtattak, hogy ha érkező menekültekkel akarok találkozni, akkor a legjobb helyen járok. Előző reggel is a verandáról nézték, ahogy befutott egy csónak vagy negyven, Törökországból áthajózó menekülttel.
A helyzet amúgy egyértelmű volt a az útbaigazítás nélkül is: a görög sziget ezen partszakaszán eldobált mentőmellényeket fújt a szél, a vízben pedig úgy lebegtek a kilyukadt fekete gumicsónakok, mintha óriás döglött ráják lennének.
Nem valami különleges eseményre készültem: Kiosz szigetére napi 10-12 gumicsónak is érkezett minden hajnalban, hogy partra kászálódjon belőlük 3-4 száz menekült, és elinduljon a part menti úton a sziget fővárosa felé. A görög sziget érthető okokból volt a menekültek egyik fő érkezési pontja, hiszen alig 8 kilométerre feküdt a török partoktól, az indulási ponttól szabad szemmel is látható volt a túlpart: Európa.
Volt időm alaposan megfigyelni a környéket, mert a következő nap a sötét hajnaltól délelőttig a partot jártam, teljesen feleslegesen. Egyetlen csónak sem kötött ki.
Nagy volt a szél, ilyenkor nem jönnek
– magyarázta később a házban lakó férfi. Valóban, bár nem volt vihar, a hullámok fodrosak voltak, és vélhetően ilyenkor már nem akarnak kockáztatni a csempészek sem. A túlterhelt csónakok könnyen felborulnak, ezt már tudtam a túlélők elbeszéléseiből.
Hogy a szeles idő mennyire hat az embercsempészetre, azt következő hajnalban is megtapasztaltam: az addig szokásos 2-3 kilométeres szeleket felváltó 10-25 kilométeres szélerősség újra hullámokat korbácsolt, és megint csak távol maradtak a menekültek.
„Télen kevesebben jönnek, mert bejönnek a nagy szelek” – magyarázta a spontán menekültmegfigyelő, akinek szavai egybevágtak a Frontex statisztikáival.
A tél csökkenti a migráció erősségét? - tettük fel a kérdést az EU határvédelmi szolgálatának, akik rövid és egyértelmű választ küldtek:
A Frontex statisztikáiból az is kiderül, hogy a tengeri útvonalak kihasználtsága nagy hatással van az Európára nehezedő migrációs trend egészére. Teljes éves statisztikák a 2014-es évről készültek el: ekkor a menekültek kilencven százaléka valamelyik tengeri útvonalon lépett be az Unióba.
A visszaesés oka, hogy az olcsó átkeléshez használt gumicsónakok felfordulnak a télen erősen hullámos tengeren. A civilizáció persze kifejlesztette már a fémből készült, biztonságos hajókat is, de ilyeneket a csempészek nem nagyon használnak. Annyira drágák ugyanis, hogy azokat valakinek vissza is kell hozni, ami jelentős kockázat: ha a csempész lebukik, börtönbe is kerülhet. Ennél is lényegesebb, hogy a hajó túl drága ahhoz, hogy elkobozza a part őrség.
A gumicsónakokat viszont gyakran az egyik menekült vezeti, aki folytatja is az útját Európába. (Bővebben is írtunk az embercsempész-biznisz működéséről, amikor Törökország embercsempész-fővárosában jártunk.)
Az tehát biztos, hogy heteken belül jelentősen visszaesik a menekültek száma az EU határain. Ezt mutatják a Frontex 2015 első negyedévéről szóló statisztikái is.
Annyit viszont még a statisztikákból is nehéz kideríteni, hogy mennyivel jönnek kevesebben. A bizonytalanság oka a 2014-2015-ös télen zajló koszovói menekültválság. Az érkezők száma ugyanis az előző telekhez képest kiugróan magas volt: 2008 óta soha ennyi menekült nem érkezett Európába az év első negyedévében, mint ekkor. A háttérben azonban nem egy új trend, hanem egyszeri jelenség állt: a szeptemberben indult, és márciusra lefutó koszovói menekülthullám. Hasonlóra idén nem kell számítani.
Annyi biztos, hogy két éve folyamatosan emelkedik az Európába tartómenekültek száma. 2014-ben minden egyes negyedévben többen érkeztek, mint ugyanazon időszakban, egy évvel korábban.
Magyarországra a keleti balkán úton, és annak is a Törökországból Görögországba vezető tengeri szakaszán keresztül jönnek a migránsok. A tengeri útvonalat az elkövetkező fél évben sokkal kevesebben használják majd. Az a kérdés, hogy hányan fordulnak az egykor népszerű szárazföldi útvonal felé, amely a görög-török határra épített kerítés miatt ment ki a divatból az utóbbi években.