Okunisi Maszaru 89 évesen halt meg vasárnap a hachioji orvosi börtönben. Végig kitartott ártatlansága mellett és el akarta érni, hogy ügyét újratárgyalják. Az újratárgyalásra benyújtott nyolc korábbi kérvényét elutasították. 2012-ben szállították át a Nagoya büntetés-végrehajtási központból az orvosi börtönbe, miután egészségi állapota megromlott.
„Bár Okunisi Maszarut végül nem akasztották fel, mégis a japán igazságszolgáltatás tökéletesen elbukott az ügyében. Egyszerűen felháborító, hogy megtagadták tőle ügye újratárgyalását, ami pedig kétségtelenül járt volna neki; helyette 46 éven át hagyták őt sorvadni a halálsoron” – jelentette ki Hiroka Sodzsi, az Amnesty International Kelet-Ázsia-kutatója. „Okunisi Maszaru számára már késő, de vannak mások is a halálsoron, akiket elsősorban erőszakkal kikényszerített vallomások alapján ítéltek el. A japán hatóságoknak azonnal felül kell vizsgálniuk az ügyeiket annak érdekében, hogy még időben kiderülhessen az igazság.”
Okunisi Maszaru 1969 óta várt a kivégzésre, miután öt nő meggyilkolásáért elítélték. A bűncselekményeket öt napon át tartó, napi többórás kihallgatás után vallotta be, amelynek során ügyvédje sem lehetett jelen.
Első tárgyalásakor visszavonta vallomását, és bizonyíték hiányában fel is mentették a vádak alól. Azonban a fellebbviteli bíróság ellenkező ítéletet hozott, és halálbüntetést szabott ki rá. Legutóbb akkor írtunk róla, amikor 87 éves korában hetedszer is halálra ítélték.
Japánban még mindig érvényben van a halálbüntetés, a felmérések szerint a lakosság nyolcvan százaléka támogatja is. Bár volt olyan év, hogy nem volt kivégzés, valójában nem tendenciáról, inkább csak véletlenről volt szó. Ha nem lenne elég önmagában, hogy az országban még mindig van halálsor és kivégzés, az itteni módszer bizonyos szempontból különösen kegyetlen. Nem a kivégzés módja miatt, ami általában akasztás, hanem azért, mert az elítéltek egyszerűen nem tudják, mikor lesz a kivégzésük.
Nem mondják meg nekik a pontos időpontot, csak néhány órával azelőtt, hogy megtörténne. A rokonoknak és az ügyvédnek pedig csak azután szólnak, hogy az elítélt már meghalt.
Az egyik legsürgetőbb ügy, amit újra kellene tárgyalni, a 79 éves Hakamada Iwaoé, aki szintén több mint négy évtizedet töltött már el a halálsoron. 2014 márciusában egy bíróság elrendelte azonnali szabadon engedését, valamint ügyének újratárgyalását. Azonban az ügyészség rögtön fellebbezett az újratárgyalás ellen, az erről szóló döntés pedig jelenleg is függőben van.
„Az ügyészségnek hagynia kellene, hogy Hakamada ügyét újratárgyalják, még mielőtt késő lenne. Az igazságért folytatott küzdelme elnyújtásával csak a több évtizedes pszichológiai kínzást hosszabbítják meg, amit Hakamada és családja elszenvedett” – hangsúlyozta azAmnesty International szerint Hiroka Sodzsi.
Hakamadát egy tisztességtelen eljárás végén ítélték el főnöke, annak felesége, és két gyerekük meggyilkolásáért. Hakamada húsz napos rendőrségi kihallgatás után vallott. A tárgyalás során visszavonta a vallomást és elmondta a bíróságnak, hogy a rendőrök megverték és megfenyegették őt.
Hakamada ügyvédei szerint a legújabb törvényszéki vizsgálatok eredményei szerint nincs egyezés Hakamada DNS-e és az ügyészég feltételezése szerint a gyilkos által viselt ruháról vett minták között. A Hakamadát 1966-ban elítélő három bíró közül az egyik nyilvánosan kijelentette, hogy meglátása szerint a férfi ártatlan.
Az Amnesty International szerint a japán igazságszolgáltatás továbbra is nagyban támaszkodik olyan vallomásokra, melyeket kínzás vagy más kényszer alatt tettek.
A kihallgatásoknak nincs világosan megszabott időbeli kerete, illetve nem rögzítik őket teljes mértékben, az ügyvédek pedig nem is vehetnek részt ezeken, emlékeztet a jogvédő szervezet, mely minden esetben ellenzi a halálbüntetést a bűncselekmény természetére vagy körülményeire, az egyes emberek bűnösségére, ártatlanságára vagy más tulajdonságaira, valamit az állam által a kivégzéshez használt módszerekre való tekintet nélkül.