Több mint száz embert késeltek meg, szúrtak le, dobtak meg kővel vagy lőttek meg az év eleje óta Izraelben. A védelmi erők egy újabb palesztin intifádától tartanak, az emberek egyszerűen csak félnek a támadásoktól. Izraelben élő magyarokat kérdeztünk az elmúlt időszak késes támadásairól.
Ez csak néhány hír az év elején kezdődött izraeli–palesztin összetűzésekről. Az idei első támadást a tizenöt éves Mohamed Héni Szubi Matok követte el január 8-án: a palesztin fiú egy ultraortodox izraeli férfit szúrt le csavarhúzóval Jeruzsálemben, a Damaszkuszi kapuhoz közel.
A 28 hónapos börtönbüntetésre ítélt tinédzser azzal indokolta tettét, hogy izraeli telepesek 580 olaj- és mandulafát vágtak ki Ciszjordániában. Az ENSZ jelentése szerint január és április között 8139 fát irtottak ki. Ezek az itt élők fő bevételi forrásai voltak.
Tíz hónap alatt több mint száz alkalommal követtek el támadásokat izraeli célpontok ellen késsel vagy más szúróeszközzel. Nagyjából százhetvenszer dobtak Molotov-koktélokat és gránátokat civilekre, katonákra, határőrökre vagy rendőrökre. Az izraeli hatóságok 550 palesztint tartóztattak le szeptemberig, közülük 225 embert elítéltek az akciók miatt.
De vajon milyenek lehetnek most az izraeli hétköznapok? Hogyan lehet az új típusú fenyegetés ellen védekezni? Kint élő magyarokat kértünk meg, meséljék el a tapasztalataikat.
„Ez nem intifáda” – mondja József, aki több éve él Izraelben. Szerinte most tényleg érezhető a feszültség és az óvatosság: „A támadások egész Izraelben bárhol megtörténhetnek, a legváratlanabb helyeken.” Emiatt József is óvatosabb, amikor felszáll a buszra, de különösebben nem fél, mert a közbiztonság ezzel együtt jó.
A férfi amiatt nem tartja intifádának a jelenlegi helyzetet, mert nincsen semmilyen rendszer a támadásokban. „Eleinte napi öt-hat volt, mostanra ez kezd lecsendesedni” – mondta. Az is különbség szerinte, hogy a támadókat ártalmatlanítják, nem lövik agyon. Vagyis az izraeli hatóságok próbálják elkerülni a további feszültségkeltést.
A Tel-Avivban élő Anna is jobban fél, mint korábban. Pedig a lány közelről látott felrobbanni egy autós pokolgépet tavaly.
Ha nem szállsz buszra, akkor nem robbansz fel egy buszon. De ha csak sétálsz az utcán, akkor simán megkéselhetnek
– mondta a huszonegy éves lány, aki szerint éppen ez a kiszámíthatatlanság okozza most a legnagyobb félelmet: nem lehet felkészülni a támadásokra.
Van olyan kollégám, akihez hozzávágtak egy követ egy autóból. Eltört egy bordája. A vicc az, hogy ő palesztin, nem is izraeli
– folytatta Anna, aki szintén egyetért azzal, hogy most nincs intifáda. Hiába vannak az egész országban támadások, a palesztinok nagy része nem támogatja a konfliktust. Annak ellenére sem, hogy a felmérések szerint 42 százalékuk az önálló államiság elérésének eszközét egy fegyveres ellenállásban látja.
Az elővigyázatosságról beszélt egy két éve kint dolgozó magyar családapa is. „Racionálisan nézve nincs veszélyben az életünk” – mondta. Ennek ellenére több szülővel közösen felfogadtak egy fegyveres biztonsági őrt a lánya óvodájához, mert az a hír terjedt el, hogy egy ismeretlen be akart jutni az épületbe, ahol a gyerekek voltak. Ebben egyébként nincs újdonság: a legtöbb izraeli oktatási intézménynél eleve vannak biztonsági őrök.
„Most kerüljük a forgalmas helyeket, nem járunk piacra, nem megyünk Jeruzsálem óvárosába, ha tehetjük, nem szállunk buszra” – mondta a férfi, aki szerint a konfliktus nemsokára megoldódik.
Attól még nem lesz intifáda, hogy sok embert késelnek meg
– ezt már a tizenöt éve Berseba közelében élő András mondta. Szerinte a jelenlegi helyzet egyrészt rosszabb, másrészt sokkal jobb, mint korábban volt: egy késes támadás ellen nem tehetetlen az ember, míg egy bombával nem lehet mit kezdeni. A helyzet rendeződésére számít, mert senkinek sem érdeke egy újabb véres konfliktus.
Csaba tíz éve él Tel-Avivban, jelenleg egy IT-cégnél dolgozik. Ő nem zárta ki, hogy egy intifáda kezdődhet, de valószínűnek sem tartja.
„A helyzetet jól kezelik az izraeliek, szerintem ennél jobban nem fajul el a konfliktus” – mondta. A férfi mostanában többet jár autóval, de ezt nem tartja túl nagy óvintézkedésnek. Egy izraeli lány mesélte neki, hogy direk mellé ült le a buszon, mert rajta látszott, hogy külföldi.
„A téma többször feljön a környezetemben. Sokan aggódnak. Fura, hogy a korábbi fegyveres harcokkor ugyanezek az emberek unottan húzódtak biztonságosabb helyre, most meg aggódnak” – mondta Csaba.
A mostani támadások ellen azonban a titkosszolgálatok és a hatóságok sokkal tehetetlenebbek: szemben a robbanószeres merényletekkel, a késes, Molotov-koktélos akciók nem igényelnek különösebb előkészületet és tervezést. Leegyszerűsítve azért, mert nem tudni, reggel ki kel fel úgy, hogy aznap megkésel egy embert.
Pedig a terrortámadásokat az előkészületek tehetik sebezhetővé: ilyenkor van elég idejük az elhárítási szerveknek a közbelépésre. Látszódhatnak pénzmozgások, kiderülhetnek részletek a tervekből, tetten érhető, ha valaki robbanószert vesz. Kése, csavarhúzója vagy autója viszont bárkinek lehet. Olcsó és ellenőrizhetetlen módja ez a terrorizmusnak.
A helyzetet feszültebbé teszi, hogy az izraeli rendőrök és katonák gyors döntésekre kényszerülnek: ha valaki gyanúsan viselkedik, vagy támadásra alkalmas eszköz van nála, közbelépnek. Közel húsz esetben lőttek le palesztinokat azért, mert szúróeszközt láttak náluk, és az igazoltatáskor rájuk támadtak.
Az sem segíti a helyzet békés feloldását, hogy az izraeli szélsőségesek is több akciót intéztek a palesztinok ellen. Volt, aki hentesbárddal rontott a palesztinokra, más az autójával hajtott közéjük. Emiatt elindult egy öngerjesztő folyamat: a támadásra adott válaszlépések újabb akciókat szülnek.
Az ellenállást jelentő szót először 1987 decemberében használtak, amikor a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) harcot hirdetett Izrael ellen. Több kisebb csoport kezdett támadásokat azután, hogy egy izraeli teherszállító belehajtott egy palesztin munkásokat szállító buszba az erezi határellenőrző pontnál. Ebből nőtt ki az 1993 végéig összesen kétezer palesztin és 111 izraeli áldozatot követelő konfliktus.
A második intifáda 2000-ben indult, és 2005-ig háromezer palesztin és ezer izraeli halálát okozta. A harmadikat minden szakértő máshova datálja: a Hamász már többször meghirdette (legutóbb a tavalyi, gázai háborút nevezték így). Viszont a szervezet rakétázásait a palesztinok nagy része és az izraeli hatóságok is terror- és katonai akcióknak tekintik.
Kimondatlanul, mert az izraeli hatóságok és politikusok tudatosan kerülik: se Benjamin Netanjahu miniszterelnök nem használja az intifáda szót, se a rendőrség vagy a védelmi erők, ugyanis nem akarják ők kihirdetni a palesztin ellenállást. A helyi és a nemzetközi sajtó, valamint a biztonságpolitikai szakértők viszont látják a párhuzamot a korábbi intifádák és a mostani helyzet között, és mi is így emlegettük a konfliktust október elején.