Aktív intézkedések, dezinformáció, kamu választási megfigyelésből kovácsolt legitimáció – KGBéla ügyéből ismerősek lehetnek az oroszok módszerei, amivel az európai szélsőjobbot behálózzák. Az oroszok protezsáltjai pár hónapja saját frakciót alapítottak az Európai Parlamentben, aggasztó arányban szavaznak le mindent, ami a Kreml érdekeivel szembe megy. Párizstól Vlagyivosztokig: A francia szélsőjobb kapcsolatai a Kremllel a címe a Political Capital elemzésének, melyben utánajártak, hogy kötődik az oroszokhoz az EP legerősebb radikális jobboldali pártja.
A tanulmány felidézi, hogy már 2009-ben felhívták a figyelmet a kelet-európai szélsőjobb nyitására Oroszország felé. 2014-es elemzésükben úgy fogalmaztak,
az orosz érdekek nemzeti színekbe öltöztetett propagálása Európa-szerte terjed.
Arra is rámutattak, hogy egyes szélsőjobb és szélsőbal pártok az EP-ben leadott szavazataikkal Putyin és rendszere érdekeit képviselik. Az orosz doktrína – amit 2011 óta „Eurázsiai Unió” néven emlegetnek – azt a távlati tervet tűzte ki célul, hogy Brüsszeltől visszatereli az orosz érdekszövetségbe a kelet- és közép-európai országokat. Erről itt írtunk bővebben egy korábbi tanulmány kapcsán.
Most pedig arra jutottak, az Európára nehezedő orosz politikai befolyás azóta is növekedett: „Az EU-szkeptikus, antiliberális európai szélsőjobb termékeny táptalaja Oroszország kétszínű (ideológiailag ellenséges, gazdasági értelemben mégis kooperatív) Európa-politikájának.”
A mainstream francia politikai elit az európai és NATO-konszenzus része: segítettek tető alá hozni a 2015-ös minszki jegyzőkönyvet (azaz a tűzszüneti megállapodást Ukrajna és a nemzetközileg el nem ismert Donyecki Népköztársaság és Luhanszki Népköztársaság között), és Párizs az Oroszország által rendelt Mistral-hadihajókat sem szállította le. Az ukrán válságból fakadó diplomáciai ellentétek miatt végül Egyiptom vette meg a két eredetileg Oroszországnak szánt naszádot.
Ezzel szemben a Marine Le Pen-vezette Nemzeti Front nyílt orosz- és puytinpárti álláspontjával kilóg az Oroszországot Amerika mintájára démonizáló francia kánonból. Már 2011-ben kritizálta az akkori elnököt, Nicolas Sarkozyt, amiért „Amerika felbujtására hátat fordít Oroszországnak”. A Political Capital szerint a Nemzeti Front az autoriter orosz rezsim („az erős vezető kultusza”) több, számára pozitív eleme mellett kiáll: ezek az Amerika- és EU-ellenesség, a keresztény értékek védelme, a melegházasság ellenzése és a Nemzetek Európája-koncepció támogatása, amiről a Jobbik saját keleti nyitása kapcsán írtunk korábban.
Alain Soral, Marine Le Pen korábbi tanácsadója egy korábbi esszéjében úgy fogalmazott: a liberalizmusban az egyéneknek nincs történetük, így jövőjük sem, amiért veszélyesek a nemzeti közösségekre. Az ideológia szerint tehát az elnyomó birodalmak (Amerika vagy a NATO) a nemzet egységeit összekötő kapcsokat fenyegetik. Jean-Marie Le Pen egyszer úgy fogalmazott, az ideális Európa erős, független nemzetekből állna, Bresttől (azaz Bretagne nyugati csücskétől, nagyvonalúan lefelejtve a térképről az Ibériai-félszigetet) egészen Vlagyivosztokig, az orosz távol-kelet központjáig, mely a két Koreánál és Kína nagy részénél is keletebbre fekszik a térképen.
Putyin úr hazafi, aki kiáll a népe szuverenitása mellett. Tisztában van vele, hogy közös érdekeket védelmezünk, az európai civilizáció értékeit.
– mondta Marine Le Pen már tavaly, az ukrán válság hevében, szót emelve egy Oroszországgal kötendő „komoly stratégiai szövetség” mellett, a Párizs-Berlin-Moszkva tengely mentén. A Nemzeti Front pedig ennek mentén rendre az ukrán válság orosz interpretációját fogadta el, mindenben támogatva Moszkva álláspontját.
A párt nemcsak a szakadár területeken tartott választások mellett állt ki, de békeközvetítőként is feltűnt Kelet-Ukrajnában. Cserébe Putyin nyilvánosan megdicsérte le Pen választási sikereit, a „konzervatív értékek” és a nemzeti szuverenitás melletti elkötelezettségét a Brüsszelnek való behódolás helyett.
A közeledés kétoldalú volt: nemcsak Oroszország terjesztette ki csápjait az EU-ban csalódott Európa felé, hanem a Nemzeti Front vezetői is aktívan építették orosz kapcsolataikat. Marine Le Pen mellett Marion Maréchal-Le Pen (a pártvezető unokahúga) és Bruno Gollnisch elnökhelyettes is járt Oroszországban többek közt. A pártvezetőt a duma külügyi bizottságának elnöke és a miniszterterelnökhelyettes is fogadta, és 2014-ben közvetlenül az EP-választás előtt is Oroszországban járt. A franciaországi orosz nagykövet is rendszeresen találkozik a Nemzeti Front vezetőivel.
A Political Capital szerint azért különösen fontos az oroszoknak, hogy Marine Le Pen nemcsak egyike Vlagyimir Putyin kevés politikai barátjának, mert Franciaország geopolitikailag kiemelten fontos európai hatalom, az euroatlanti szövetség alaptagja. A Nemzeti Front pedig az Európai Parlament legerősebb radikális jobboldali pártja, mely erős kapcsolatokat ápol Nyugat-Európa oroszbarát pártjaival, így remek közvetítő e pártok és Oroszország között.
Mi sem bizonyítja jobban a párt hatékonyságát, mint hogy Franciaországban megnyerték a 2014-es EP-választást, néhány napja pedig a regionális választások első fordulóját. Korábban, még nyáron 36 taggal megalakították a Szabadság és Nemzetek Európája (ENF) nevű frakciót az EP-ben. Nem kapott benne helyet a görög Arany Hajnal, és a francia Nemzeti Front korábbi vezetője, a mostani elnök édesapja, Jean-Marie Le Pen sem. Az idősebb Le Pen párttagságát idén májusban felfüggesztették, miután a politikus nyilvánosan megismételte egy korábbi kijelentését, miszerint a náci gázkamrák csak egy részlet voltak a második világháború történetében.
A radikális jobboldali képviselőknek közvetlenül a 2014-es EP-választás után azért nem sikerült frakcióba tömörülniük, mert a brit függetlenségi párt több potenciális tagot a saját táborába csábított. (Eredetileg a Jobbik képviselőit is hírbe hozták az új képviselőcsoporttal, de végül nem lett magyar tagja a francia Nemzeti Front és a holland Szabadságpárt (PVV) vezetésével létrejött összefogásnak, melyhez az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) és az olasz Északi Liga (Lega Nord) is több képviselővel csatlakozott.)
A Political Capital elemzése szerint az oroszpárti ENF-frakció tagjai 91 százalékban a Kreml elleni határozatok ellen szavaztak, már jóval azelőtt, hogy a frakciót sikerült összegründolniuk, ami eurómilliós pénzügyi támogatást, felszólalási lehetőséget, bizottsági helyeket, módosítási indítványok lehetőségét jelenti a pártoknak. Az arány a Nemzeti Front esetében 100 százalék.
Emellett a Nemzeti Front feladata a Kreml politikai legitimációja Európa-szerte, erre a célra országos hálózatot szervez és tart fenn. Az oroszok ehhez a pártszervezésben rendkívül értékes szakértői, szervezeti segítséget, azaz egyfajta kapcsolati hálót adnak, és készek átadni a politikai know-how-t is. Emellett jólszervezett oroszpárti hagyományos és közösségi médiát építettek maguk köré, miközben a párt Kreml-barát álláspontja és politikai aktivitása szolgáltatja a hátteret a Kreml aktív intézkedéseihez (a kifejezést az ötvenes évektől használta a szovjet titkosszolgálat, a KGB-nél később külön részleg foglalkozott a területtel, amiről a KGBéla-ügy kapcsán írtunk részletesen).
Ilyen aktív intézkedés lehetett az az ötlet is, hogy Le Pen orosz hitelt kapjon egy cseh bankon keresztül, hogy segítsen legitimálni a Krím félsziget elfoglalását. „Ez volt a nemzeti Front legutóbbi botránya, mely beleillik a Kreml proaktív politikai stratégiájába, de valószínűleg csak a jéghegy csúcsa” – fogalmaz a tanulmány, mely szerint rengeteg oroszpárti vagy ukránellenes eseményt finanszíroznak és irányítanak Kremlhez kötődő oroszok, különböző szélsőjobboldali pártokon keresztül. (Kétmillió eurót utalt át Jean-Marie Le Pennek, a párt tiszteletbeli elnökének az orosz Juri Kudimov egykori KGB-s hírszerző – derítette ki a francia Mediapart, ugyanaz a lap, amelyik nemrég feltárta, hogy a Front National 9 millió euró hitelt kapott egy Kreml-közeli cseh-orosz banktól.)
A szélsőjobboldali szervezetek fő szerepe tehát a tanulmány szerint:
A Nemzeti Front az elemzés szerint kiválóan alkalmas a hármas szerepkör betöltésére. Keményvonalas EU- és NATO-ellenes álláspontja, Moszkva-barát külpolitikai kampánya (beleértve Aszad támogatását) és aktív belefolyása a Kelet-Ukrajnai válságba az orosz oldalon mind fontos segítséget jelentenek Oroszországnak európai céljai eléréséhez. Moszkva persze több lábon áll, fenntart nem a szélsőjobboldalhoz kötődő hídfőállásokat Európában továbbra is.
Párizstól Vlagyivosztokig: A francia szélsőjobb kapcsolatai a Kremllel. Political Capital, 2015. Szerzők: Marlene Laruelle, Győri Lóránt, Krekó Péter, Haller Dóra és Rudy Reichstadt.