A Líbiai Nemzeti Olajtársaság a héten elővigyázatosságból kiürítette a Rász Lanúf-i olajkikötőt, miután az ország egyik kormánya sem képes garantálni a biztonságos forgalmat. A Dryad hajózásbiztonsági cég pedig szerdán „magas kockázatúnak” minősítette Rász Lanúfon kívül esz-Szidr és Zueitina térségét is, ahonnan eltanácsolta a kereskedelmi hajókat. 

Ezzel gyakorlatilag az egész Bengázi-öböl partvidéke veszélyessé vált az Iszlám Állam kalózai miatt, akik a múlt héten szurti bázisukról kelet és nyugat felé is kisebb hajókkal intéztek támadást az olajkikötők ellen. A támadásokban összesen húsz, a létesítményeket védő őr halt meg, és számos tartályt lángba borítottak, melyeket napokkal később sikerült csak eloltani. Becslések szerint olyan 420-460 ezer hordó olaj éghetett el. Az iszlamisták a hétvégén a Bengázi-öböl keleti oldalán található Zueitina kikötőjénél is bepróbálkoztak, de a helyi biztonsági őröknek sikerült elűzniük a tenger felől érkező támadókat, akik egyik hajójukat is elveszítették.

Az Európai Unió egyébként egy egész flottával járőrözik a líbiai partok közelében ,de a hadihajók megbízatása a menekültekkel túlzsúfolt csempészbárkák feltartóztatására és az esetleges katasztrófák megelőzésére terjed ki.

Líbiában a helyzet nem egyszerű: Kadhafi megbuktatását követően 2012 után két kormányzat alakult meg: az európai hatalmak által el nem ismert, de Katar és Törökország által támogatott mérsékelt iszlamista Líbia Hajnala foglalta el Tripolit, a Nyugat által legitimnek tekintett Méltóság frakció Tobrukba szorult. Viszont a Méltóság ellenőrzése alá került szinte az egész olajipar. Az olasz ENI és a francia Total által folytatott kitermelés és szállítás 2015 végégig olajozottan zajlott, mondjuk a Kadhafi-éra 1,6 millió hordó/napos teljesítményének továbbra is csak a töredékét sikerült elérni.

Ekkor jött az Iszlám Állam, mely szokásához híven a rivalizáló frakciók által teremtett hatalmi vákuumba férkőzött be, és a régóta aktív iszlamista szervezetek bázisára alapozta hatalmát. Sőt, tavaly a menekültcsempészekre vadászó uniós flottától alig egy rakétaindításnyira egy kétszáz kilométeres partszakaszon kikiáltotta a kalifátus újabb tartományát (pontosabban mindjárt hármat is, melyet azonban egy emír fog össze). Ezzel azonnal be is zavart az olajbizniszbe, mivel a vilajetek pont az ország olajtermelésének 70 százalékát adó Szurti-medence – az olajfélhold – keleti szárán  helyezkednek el.

Az IS tavaly ősszel kezdődött rajtaütései miatt a Bengázi-öböl olajkikötőinek többségét hónapok óta zárva tartják, a napi több százezer hordós export akadozása komoly veszteségeket okoz az amúgy is krónikus pénzügyi nehézségekkel küzdő tobruki kormánynak. Ami különösen aggasztó, hogy

erre utal az is, hogy gőzerővel olajipari mérnökök toborzásába kezdett. Bár a szervezet líbiai ágának gazdasági szinten nincs sok köze a kalifátus törzsterületeihez, abban mégis lenne ráció, hogy Líbiából pótolják a bombázások miatt kieső iraki–szíriai olajbevételeket. Más kérdés, hogy míg a moszuli mezőkről kitermelt olajnak megvan a bejáratott szállítási útvonala Törökországba és az Aszad-rezsim területeire, addig azt nehéz elképzelni, ki venne olajat a líbiai Iszlám Államtól, és hogyan lehetne megoldani az illegális exportot. 

Az Iszlám Állam fenyegetése mindenesetre némiképp előremozdította a 2012 óta vergődő líbiai békefolyamatot, a két ellenséges kormány az ENSZ bábáskodása mellett tavaly decemberben Marokkóban aláírt egy „történelmi" megállapodást is. Ezzel csak az a baj, hogy a mai napig nem lépett életbe. Pedig az IS nem csak a tobruki kormányt fenyegeti, a múlt héten a nyugati országrészben fekvő Zlitan rendőrségi kiképzőközpontját döntötte romba egy autóbomba, 65 ember halálát okozva.