Nagyszabású népesítési programot hirdetett meg Vlagyimir Putyin az orosz távolkeleten: ezután minden egyes orosz állampolgár jogosult lesz egy hektár ingyen kapott földterületre Szibéria messzi vidékein, cserébe csak annyit kell ígérnie, hogy azt megműveli. Ha betartja, öt év múlva teljesen az övé lesz a birtokocska.
Van mondjuk miből adni: a Kamcsatkától az Amurig, Szahalintól a birobidzsáni zsidó autonóm területig húzódó több ezer kilométernyi területen mindösszesen hatmillióan élnek, a végeérhetetlen tajga- és tundravidéken akad még hely. Éppen az alacsony népsűrűséget szeretnék megdobni a földosztással, és ambícióban nincs hiány: a hivatalos tervek szerint egyenesen meghatszoroznák, vagyis 36 milliósra duzzasztanák a népességet.
A terv persze nem új, amióta Oroszország 1860 körül megszerezte a Moszkvától beláthatatlan távolságra lévő vidéket, azóta szeretnének kezdeni valamit a problémával, hogy amíg az emberek zöme Oroszország európai részén, a nyersanyagok nagyja Szibériában található. Az ország nagy részét kitevő térséget, mely inkább csak abban tér el a klasszikus gyarmati övezetektől, hogy itt azt nem az óceán, hanem a végtelen erdőségek választják el a centrumtól, azóta sem sikerült igazán benépesíteni, sőt, a kilencvenes évek óra meglehetősen negatív a vándorlási egyenleg, perspektíva híján inkább menekül a lakosság. Ezen többek között kiemelt beruházásokkal is próbálnak változtatni, éppen múlt héten volt az első sikeres rakétaindítás az Amur régióban öt éve épített Vosztocsnij űrrepülőtérről.
Az oroszok félelme leginkább az, hogy Kína egyre nagyobb – egyelőre csak gazdasági, de ki látja ugye a jövőt – befolyást szerez Szibériában. Putyin legutóbb Vlagyivosztokban arról beszélt, hogy mindenféle beruházót örömmel látnak a térségben, éljen az együttműködés, de azért van attól rettegés, hogy a demográfiai és helyi gazdasági egyenetlenségeknek előbb-utóbb politikai következményei is lehetnek. Állandó toposz, hogy a 6 millió távolkeleti orosz alattvalóval szemben az Amur folyó másik oldalán bő 100 millió kínai és mandzsu él Északkelet-Kínában. Ezt nem fogja kiegyenlíteni a mostani földprogram sem, de a meghirdetett állami telepítési akciótól azt remélik, hogy indukálhat legalább egy kisebbszabású aranylázat az orosz vadkeleten, vagy legalább ad egy kis konjunktúrát a nyilvánosságban a „fogy az orosz” szövegeknek.