A családon belüli terror áldozatai gyakran igen leleményes módját választják annak, hogy értesítsék a külvilágot szenvedéseikről. A floridai Tampában élő Cheryl Treadway például tavaly egy pizzarendelő applikáción keresztül jelezte, hogy barátja erőszakkal tartja fogva és azonnal hívják a rendőrséget; néhány hete pedig egy brit-uruguayi kettős állampolgárságú nő
A nőt férje a szó szoros értelemben házi rabságban tartotta a spanyolországi Costa del Sol-on. Benalmádena nevű városkában található otthonukból ugyanis a kétgyerekes anya nem léphetett ki, nem használhatta sem a mobilját, sem a netet férje engedélye nélkül. Pedig a nő tudott volna miről mesélni: élete fizikai és pszichés szempontból is valóságos tortúra volt; mindennapjai a zsarolások, fenyítések és fenyegetések háromszögében zajlottak. Ahogy a hivatalos vizsgálat megállapította:
Extrém megfigyelés alatt kellett élnie, és senkivel nem volt szabad kapcsolatba lépnie.
Segélykiáltását végül egy olyan levélben juttatta el a külvilágba, melyet fia házi feladatába rejtett. Amikor a tanár elolvasta a levelet, azonnal értesítette a rendőrséget, majd pedig egy fogadóóra ürügyével behívta az anyát az iskolába. A gyanakvó férj elkísérte feleségét, de odakint várakozott, így a nőnek volt alkalma elmesélni szörnyű sorsát a tanáriban várakozó különleges, családon belüli erőszakra specializálódott rendőri egységnek, és még sebhelyeit is megmutatta nekik.
A rendőröknek több se kellett, ott helyben letartóztatták a rabszolgatartó férjet. De mivel ő is uruguayi-brit állampolgár, ezért óvadék fejében szabadlábon védekezhet, viszont minden lépését jeladóval figyelik, családja pedig rendőri védelmet kapott.