29 év eltelte után sem hajlandó belenyugodni egy idősödő brit férfi, Alastair Morgan abba, hogy sose kerüljön napvilágra, ki állított baltát a bátyja, Daniel Morgan fejébe 1987. március 10-én. A magánnyomozó brutális meggyilkolása London egyik legmakacsabb megoldatlan bűnténye. A rejtély az áldozat családja szerint eddig nem kapta meg a neki kijáró médiafigyelmet, és nem véletlenül: a háttérben húzódó korrupciós ügy szövevényes szálai Rupert Murdoch médiaérdekeltségeiig éppúgy elérnek, mint a Scotland Yard felső szintjeiig vagy a Downing Streetig. Most egy független újságíróval szövetkezve tízrészes webes rádiósorozatot indítottak Daniel Morgan történetéről.
Ha nem hallottad ezt a történetet, kérdezd meg magadtól, miért nem!
– szólítják meg a hallgatókat a britek aktuális kedvenc podcastjének a beharangozójában. Az Untold: The Daniel Morgan Murder című webrádiós sorozat egy olyan rejtélybe ígér bevezetést, amelynél a talánynak legalább olyan fontos része, hogy miért maradt rejtély a rejtély, és miért nem lett sokkal-sokkal hírhedtebb az ügy, mint az, hogy ki és miért követte el a gyilkosságot.
Daniel Morgan walesi származú, 37 éves, kétgyerekes magánnyomozó volt. 1987. március 10-én találták holtan Dél-Londonban egy olcsó sört mérő kocsma, a Golden Lion parkolójában. A gyilkosa négy baltacsapással végzett vele: háromszor sújtott le rá hátulról, a negyedik csapást szemből mérte a hátán fekvő áldozatra. A balta benne maradt Daniel Morgan arcában, a gyilkosa direkt úgy hagyta.
Az azóta eltelt 29 évben öt rendőrségi nyomozás indult, amikre több mint 50 millió fontot (körülbelül 20 milliárd forintot) költöttek, mégsem sikerült senkit sem felelősségre vonni a gyilkosságért. Legutóbb 2011-ben omlott össze a vád.
A család sohasem volt hajlandó belenyugodni abba, hogy a bűnügy felderítetlen, a gyilkos büntetlen maradjon. Daniel öccse, Alastair Morgan találta ki, hogy ha már se az igazságszolgáltatás, se a fősodorbeli média nem kezelte úgy az ügyet, ahogy szerinte elvárható lett volna, készüljön egy podcast, vagyis egy tízrészes sorozat, amelyben a szövevényes esetet a maga teljességében és bonyolultságában megismerhetik az emberek, és ki tudja, talán előáll valaki olyan bizonyítékkal, ami új lökést ad a zátonyra futott nyomozásnak is.
A sorozatot egy oknyomozó újságíró, Peter Jukes írta. Jukes négy évvel ezelőtt botlott bele a sztoriba, amikor a Rupert Murdoch médiabirodalmát megrengető és a News of the World bukását elhozó brit lehallgatási botrány ügyében kutakodott. Azóta, hogy beleásta magát a Morgan-gyilkosságba, most már azt gondolja:
Szerinte ez a történet felülír mindent, amit eddig a britek a szabad sajtójukról, az elszámoltatható kormányukról és a korrupció nélküli rendőrségükről gondoltak.
A sztori olyan szövevényes, hogy úgy gondolták, egyetlen újságírói produktumban nem is lehetne tisztességesen bemutatni, így esett a választásuk végül a tízrészes sorozatra, és persze lebegett előttünk példaként az utóbbi évek valódi bűncselekményeket feldolgozó sorozatainak az elképesztő sikere, a netflixes Making a Murdereré, az OJ: Made in America-é vagy a Serial podcasté.
A pénzt a podcasthoz közösségi finanszírozással teremtették elő, nagyjából 10 ezer fontot (4 millió forint) kalapoztak össze. Beleadott pénzt Hugh Grant, a News of the World-féle lehallgatások egyik kárvallottja is. A sorozat első része június 2-án jelent meg, most az ötödik epizódnál tartunk, mindig szerdánként jönnek az új részek. A harmadik rész után a webrádiós sorozat az iTunes letöltési toplistájának az élére került, 200 ezer letöltés felett járt, írta a hétvégén az Independent.
„Lehetőséget ad számomra, hogy a saját szavaimmal mondjam el a történetet, úgy, ahogy én láttam kibomlani" – magyarázta a választott műfaj előnyét Alastair Morgan az Independentnek. Teljes feltárást nem ígér, ő sem hiszi, hogy mindenre van válasza.
Hazudnék, ha azt mondanám, tudom, mit ki csinált, de nincs kétségem afelől, hogy kik voltak benne. A kérdés, hogy hogyan úszták meg
– mondta.
Alastairt 1987. március 11-én hajnalban ébresztette a végzetes telefonhívás, de a sorozat egészen messziről, Szingapúrból indul, ahol a Morgan gyerekek születtek, és ahol az apjuk újságíróként dolgozott. A szüleik az '50-es években jöttek vissza Európába, Walesbe költöztek. Daniel magának való gyerek volt, kitűnő memóriával, azzal szórakoztatta magát, hogy fejből megtanulta a Guinness-rekordok könyvét.
Felnőttként a mostohaapja vezette be a magánnyomozók világába, 1983-ban megalapította első saját irodáját. Az utolsó időszakban Southern Investigationsnek hívták a cégét, amelyben üzlettársával, Jonathan Reeszel együtt dolgozott. Rees volt az utolsó ember, aki élve látta.
Állítása szerint a bárpultnál üldögélt, és írt valamit egy papírdarabra.
Amikor a Golden Lion elhagyatott parkolójában rátaláltak, drága Rolex órájának hűlt helye volt, az egyik nadrágzsebét felszakították. A másik zsebében viszont bankkártyák voltak, és érintetlenül ott volt még 1000 font készpénzben. Jegyzetet nem találtak sehol.
Hogy mit keresett aznap Daniel Morgan a Golden Lionban, nem tudni. Nem ez a kocsma volt a törzshelye, nem járt sűrűn oda, sőt, korábban csak egyetlen alkalommal járt biztosan ott: épp egy nappal a halála előtt, az üzlettársa, Rees és egy rendőrnyomozó, Sid Fillery társaságában.
Több tanú vallja egybehangzóan, hogy a halála előtti időszakban Morgant megszállottan foglalkoztatta valami: a rendőri korrupció. Öt nappal a halála előtt idős szomszédasszonyának, Dorisnak azt mondta: rájött, hogy minden rendőr gazfickó. Állítólag többeknek is arról beszélt, hogy leleplezni készül egy nagy horderejű, kokaincsempészettel kapcsolatos korrupciós ügyet a Scotland Yardnál. Több tanú van arra is, hogy arra készült, kitálal a médiának, sőt, egy konkrét újságírónak akarta eladni a sztorit. Az illető a News of the Worldnek dolgozott.
Hogy a sztori mekkora lehetett, azt sejteti, hogy Daniel abban reménykedett: 250 ezer fontot (100 millió forintot) kaphat érte.
A gyilkosság után a Morgan család kezdetben megbízott a nyomozáson dolgozó rendőrökben, de nem sok idő kellett hozzá, hogy ez a bizalom elillanjon. Alistairnek először csak az tűnt kicsit különösnek, hogy a gyilkosság helyszínén nem látott rendőrségi kordont, se más különösebb erőfeszítést a helyszín biztosítására.
A holttest azonosítására Reest kérték fel azzal, hogy ha nem muszáj, ne tegyék ki ilyen traumának Daniel Morgan családtagjait. Reeszel kapcsolatban több oka is lett volna a rendőrségnek, hogy óvatosan bánjanak vele: a tény, hogy ő látta utoljára életben az áldozatot, és hogy az üzlettársa volt, potenciális gyanúsítottá tette, ennek ellenére semmi akadályt nem gördítettek az elé, hogy Rees bemenjen a magánnyomozói irodába a gyilkosság utáni reggelen, és elvigyen onnan egy köteg iratot.
Az egyik akta, amit magával vitt, a Belmont Car Auctions nevű cégé volt. Ezzel az ügyfelükkel kapcsolatosan történt pár hónappal korábban egy különös eset: Reestől elrabolták a Belmont Car Auctions 18 ezer fontját, amit neki kellett volna biztonságosan egyik helyről a másikra szállítania. A rablás gyanús körülményei miatt Alistair úgy sejti: az egész dolog megrendezett volt.
Rees azóta többször is a Morgan-gyilkosság miatt folyó nyomozások célkeresztjébe került. Sok dolog volt, ami gyanússá tette: kiderült például, hogy Danielnek volt egy szeretője, aki azóta Rees mellett kötött ki. De volt ennél sokkal rosszabb is. A magánnyomozó cég könyvelője azt állította: Rees bizalmasan elárulta neki, hogy ki akarja szorítani partnerét az üzletből, szövetkezett is rendőrökkel, hogy tartóztassák le ittas vezetésért, és amikor ez a terv nem jött be, megkérdezte, nem tud-e valakit, aki megölné Danielt.
A nyomozást kezdetben az a Sid Fillery vezette, aki a halála előtti napon együtt ivott a Golden Lionban Daniel Morgannal és Reeszel. Egy kis idő után éppen emiatt le is vették az ügyről, de addigra – ahogy az utódja, Douglas Campbell fogalmazott a barátainak – kibelezte azt. 1987. április 3-án, amikor a legelső gyanúsítás megtörtént a Morgan-gyilkosság ügyében, a gyanúsítottak hatan voltak: köztük volt Rees és Fillery is.
Végül mind a hatukat vádemelés nélkül elengedték, mondván, nem volt elég bizonyíték ellenük.
A BBC 2012-ben készített összesítése szerint 1987 óta a rendőrség öt nyomozásban összesen
Az utolsó nagy nyomozási nekifutás 2008-ban kezdődött, ekkor újra elővették Reest és Filleryt is három másik emberrel együtt.
A 2008-ban kezdődött eljárás 2011-ben, a gyilkosság 24. évfordulóján omlott össze, még mielőtt a tárgyalási szakig eljutott volna. Az oka: a rendőrök és az ügyészek hibát hibára halmoztak. A Scotland Yard felelős nyomozója ekkor elismerte, hogy a rendőri korrupció bénítólag hatott a korábbi nyomozásra. Elnézést kértek Daniel családjától, és kifizettek 125 ezer fontot a jogi költségeikre.
Alistair eleinte azt gondolta, hogy ha már a rendőrségben csalódott, majd a médiához fordul. De újra csalódnia kellett. A sztori sehogy sem akart akkorát robbanni, mint amekkorára számított.
Reesnek mint információszállítónak kiváló kapcsolata volt a médiával, azon belül is főként a News of the Worlddel. Hogy mennyire jó volt ez a viszony, jól mutatja, hogy Reest 2000-ben hét év börtönre ítélték az igazságszolgáltatás megtévesztéséért, amikor egy gyermekelhelyezési ügyben az ártatlan anyához drogot próbált csempészni, és mégis, rögtön azután, hogy kiszabadult a börtönből, 150 ezer fontos (60 milliós) fizetéssel újra alkalmazta Andy Coulson szerkesztő. Az ilyen döntései miatt kérdőjelezték meg évekkel később David Cameron miniszterelnök ítélőképességét, amikor Coulsont a Downing Street kommunikációs igazgatójának nevezte ki – emlékeztet az Independent.
Az utolsó nyomozás 2011-es összeomlása után a Morgan család független vizsgálatot követelt. Theresa May belügyminiszter rábólintott, és megkezdte a munkát egy bizottság, amelynek az első vezetője végül tavaly személyes okokra hivatkozva lemondott. Utódjának Baroness O'Loant nevezték ki, Észak-Írország első rendőri ombudsmanját nevezték ki. Őszre várható a bizottság jelentése.
Az Untold sorozat eddig megjelent részeit itt is meghallgathatja.