Még jóval azelőtt, hogy egyértelművé vált volna a péntek esti törökországi katonai puccskísérlet bukása, már megindult egy összeesküvés-elmélet, miszerint valójában Recep Tayyip Erdogan elnök rendezhette meg az egészet, hogy hatalmát erősítse. 

Bár nagyon sok jel mutat arra, hogy nem így történt, arra pedig semmilyen bizonyíték nincs, hogy Erdogan állna a dolog mögött, a pletyka pont azért kaphatott szárnyra, mert a végkövetkezetetés mégis igaz: 

Erdogan ugyanis az utóbbi években azzal volt elfoglalva, hogy kicsináljon mindenkit, aki kicsit is veszélyes lehet uralmára, és ezt követően minden eddiginél jobban a saját kezében összpontosítsa a hatalmat. Nekiment a kormánykritikus médiának, a rendőrségnek és az ügyészségnek, és egyszer már megpróbálta lefejezni a hadsereget is, arra hivatkozva, hogy 2003-ban, egy évvel hatalomra jutása után meg akarták dönteni.

A hadsereg elleni bírósági ügy tavaly összeomlott, de az ellentétek megmaradtak. Az alkotmány szerint az ország szekuláris berendezkedését védő katonaság egyes körei ugyanis úgy vélik, Erdogan egyre inkább iszlamista irányba mozdítja el Törökországot, amit nem hagyhatnak.

Legény a gáton

Erdogan az utóbbi hónapokban azt is elég nyíltan hangoztatta, hogy az országra leselkedő veszélyek miatt csak ő tudja megvédeni a törököket. Az ország délkeleti részén néhány évnyi béke után gyakorlatilag kiújult a háború a kurdokkal, de a szomszédos Szíriában folyó konfliktus is keményen rányomja a bélyegét a török mindennapokra (igazából a kurd kérdés kiújulásának is ez az egyik okozója), az Iszlám Állam terrorszervezet is több támadást követett el az országban.

A helyzetért a rossz nyelvek szerint maga Erdogan is felelős, direkt szítja a konfliktusokat, hogy aztán ő kerülhessen a keménykezű megmentő képébe. Bírálói szerint így akarja megtámogatni fő projektjét is, azaz azt, hogy elnöki rendszert vezessenek be Törökországban. A volt miniszterelnök ezzel a lépéssel akarja teljesen bebetonozni magát a hatalomba, csakhogy ehhez egyelőre nem elég nagy a támogatottsága.

A mostani puccskísérlet viszont elég jó érv lehet számára arra, hogy előrelépjen e tekintetben.

• Azt már rögtön a puccs bukása után közölte, hogy eljött az ideje a hadsereg megtisztításának. Tehát most már nem kell kirakatper ahhoz, hogy eltegye láb alól ellenlábasait, elég nyomós oka van erre.
• Eddigi retorikájának központi eleme volt, hogy meg akarja őt buktatni a háttérhatalom, amit "párhuzamos struktúráknak" nevez, és ennek a háttérben Fethullah Gülen hitszónokot sejti. A mostani puccskísérlet után ez sokkal komolyabban vehetővé vált.
• A másik fő érve az volt, hogy Törökországra nagy veszély leselkedik, és ő, egy keménykezű, tapasztalt vezető kell ahhoz, hogy az állam meg tudja védeni magát és lakosait. A kurdok elleni háború és az Iszlám Állam fenyegetése mellett most újabb ellenségkép született, a hadsereg. Amitől ki tudná megvédeni az embereket és a demorkáciát, ha nem ő?
• Az emberek és a demokrácia védelméhez viszont nyilvánvalóan még több hatalomra lesz szüksége, hiszen hogy tudná megvédeni az embereket egy olyan vezető, akit holmi puccsisták támadgathatnak jobbról-balról?
• Végül pedig elég impozáns, hogy ilyen könnyen átvészelte a dolgot, és rögtön ennyi embert az utcára tudott vezényelni, hogy szembeszálljanak a puccsal. Ez egyrészt népszerűségének lenyomata, másrészt valószínűleg még tovább is növelheti támogatottságát azzal, hogy ilyen határozott fellépéssel gyakorlatilag azonnal elnyomta a puccskísérletet.

Ezzel tehát Erdogan biztos, hogy valamivel közelebb került az elnöki rendszerhez, meg ahhoz, hogy leszámoljon legpotensebb ellenlábasaival. Azt azonban azért túlzás lenne feltételezni, hogy ő maga robbantotta ki a puccsot, még ha elsősorban ő profitált is belőle politikailag.