A török puccsisták nem csak gyakorlatban, hanem elméletben is megbuktak a vizsgán, ugyanis a sikeres államcsínyszervezés két legfontosabb szabályát is megszegték pénteki hatalomátvételi kísérletük során - írta a téma szakértője, Edward Luttwak kutató a Foreign Policy oldalán.

Luttwak számos sikeres és sikertelen puccsot vizsgált meg, és ezek alapján alakította ki szabályrendszerét arról, hogy mi kell egy igazi jó katonai hatalomátvételhez. Ehhez a mércéhez mérve a pénteki török próbálkozás elképesztően amatőr meló volt.

1. El kell fogni a kormány/állam vezetőjét

Az első, legalapvetőbb szabály ugyanis az, hogy mielőtt bármit tesz az ember, foglyul kell ejteni a kormány és/vagy az állam fejét, vagy rosszabb esetben meg kell ölni őt.

A török hadsereg puccsista osztagai úgy próbálták elfoglalni az országot, hogy Recep Tayyip Erdogan elnök közben vígan nyaralt egy déli, tengerparti üdülőhelyen, amikor pedig elkezdtek jönni a hírek a puccsról, gyorsan bejelentkezett egy mobilvideón, és közölte híveivel, hogy nyomás az utcára, akadályozzák meg a hatalomátvételt. Akik így is tettek, a katonák pedig a tömegmészárlás helyett megadták magukat.

De a miniszterelnök is vígan nyilatkozgatott, miközben folyt a hatalomátvételi kísérlet (formálisan egyébként utóbbi a fontosabb személy a török politikai rendszerben, de a valódi, informális hatalom Erdogan kezében van).

2. Ártalmatlanítani kell a hadsereg nem puccsista részét

A sikeres puccsszervezés második legfőbb szabálya, hogy a fegyveres erők azon egységeit, amelyek nem veszenek részt az államcsínyben, immobilizálni kell, vagy legalábbis biztosítani kell, hogy túl messze legyenek a gyors beavatkozáshoz. 

Ehhez képest a török esetben a hadsereg hatalomhoz lojális része elég gyorsan tudott eszmélni, vadászgépekkel, helikopterekkel vette fel a harcot, így aztán eleve nem volt sok esélyük a puccsistáknak. Támadóból védekező féllé váltak, úgy meg nehéz átvenni a hatalmat, ha már előtte védekezned kell.

3. A legnagyobb kutyák nem vettek részt benne

További feltétele a sikeres puccsnak, hogy bár nem kell hozzá feltétlenül sok résztvevő, a nem együttműködő parancsnokokat és tábornokokat le kell fegyverezni. Ha pedig sikeres a puccs, a katonák úgyis csatlakozni fognak hozzá. 

Azonban a török esetben nem a hadsereg felső vezetése tervelte ki a dolgot, és a főnökök nem is csatlakoztak hozzá. Bár a vezérkari főnököt túszul ejtették a puccsisták, ezzel nem tudták megakadályozni az ellencsapást. Miután Erdogan hívei elözönlötték az utcákat, esélyük sem volt.

Nevetséges ez az egész

Luttwak szerint nem csak a puccsisták voltak nevetségesek, hanem az egész helyzet.

• Erdogan a szekuláris-demokratikus török nemzetállam alapjait lefektető Mustafa Kemal Atatürk képe alatt mondott beszédet híveihez, miközben ő pont ezeknek a szekuláris és demokratikus alapoknak a lebontásán dolgozik pártjával.
• Az Egyesült Államok, az Európai Unió és Németország gyorsan kiálltak Erdogan mellett a demokrácia nevében, holott Erdogan pont a demokrácia ellenében próbálja centralizálni a hatalmat a saját kezében.
• Bár Luttwak nem említi, de az is ironikus, hogy Erdogan a Facetime nevű mobil videós applikáción jelentkezett be a puccs idején, és ezen keresztül küldte utcára híveit, miközben általában ő szokta korlátozni a közösségi média használatát, ha éppen őt bírálják rajta.