Elbukta a legutóbbi elnökválasztást, elnöksége inkább a be nem váltott ígéretekről szólt, most pedig több vizsgálat is folyik ellene, amiknek a vége akár vádemelés is lehet – Nicolas Sarkozy volt francia elnök mégis arra készül, hogy ötéves kihagyás után jövő tavasszal visszaköltözhessen François Hollande helyére az Elysée-palotába.
Sarkozy augusztus végén megjelent Mindent Franciaországért című könyvében jelentette be hivatalosan is indulását. Azt is elismerte, hogy elnökként arrogánsnak, idegesítőnek tűnhetett, most viszont új lapot nyitna. Az alacsonyabb adóktól a szigorúbb bevándorlási szabályokon át az integrációi körüli kérdésekig átnyúlva próbálja megnyerni magának a vonakodó választókat.
„Úgy érzem, megvan az erőm, hogy vezessem a harcot ebben a nehéz pillanatban” – mondta. A menekültválság és a terrortámadások nyomán felmerülő kérdéseket pedig végső soron egy dologra vezette le:
A francia identitás van veszélyben.
Orbán Viktor is Sarkozyra hivatkozott másfél hete a kötcsei beszédében, amikor azt mondta, a nihilista elit minden értékvitát elvet a politikai korrektség hazugsága mögé bújva. A volt francia elnök egy június 8-i kampánybeszédéből idézett, amikor Sarkozy azt fejtegette, hogy a PC valójában gondolatrendőrség, és a kisebbségek rémuralma minden egyes nap visszahúzza a köztársaságot. Orbán szerint az lenne a kívánatos, ha Franciaország (majd pedig Olaszország és Németország) is rátalálna a közép-európaiak igazságára, és őszintén lehetne beszélni a migránskérdésről.
A 61 éves volt francia elnök egy hétfői kampányrendezvényén is visszatért korábbi kijelentéséhez, és arról beszélt, hogy a csendes többség hangja akar lenni. „Ha francia akarsz lenni, akkor franciául kell beszélned, és úgy kell élned, mint a franciáknak." Azt mondta, hogy nem tolerálna egy működésképtelen integrációt, hanem az asszimiláció lesz a cél.
Ha francia vagy, akkor az őseid a gallok
– mondta leegyszerűsítve, amire a politikai spektrum minden oldaláról záporoztak a reakciók. A francia oktatási miniszter például azt üzente, hogy nem ártana neki egy-két történelemóra, mivel a franciák ősei között korántsem csak a gallok voltak.
A klímaváltozás ügyében a világ tudósaival is bátran szembeszálló Sarkozy az ilyen kijelentések mentén magát Franciaország első számú védelmezőjének próbálja beállítani, egyelőre azonban az sem biztos, hogy egyáltalán esélye lesz megküzdeni egykori posztjáért. Előbb előválasztáson azt kell eldöntenie a pártjának és a szavazóknak, hogy olyan kockázatot jelent-e, amit érdemes bevállalni, vagy egy szintén régi motoros volt miniszterelnökkel jobban járnának.
Sarkozy 2007 és 2012 között volt Franciaország elnöke; ciklusa alatt, a gazdasági válság éveiben meredeken nőtt az államadósság, a munkanélküliség megint közel 10 százalékos lett, a fiatalok között pedig már minden ötödik maradt állás nélkül. Sokan azért is elfordultak tőle, mert a sarkozyzmus alapján megújította a francia elnök stílusát: a Charles de Gaulle idején visszafogott és magasztos figurának kitalált elnöki imázs helyett Sarkozyval a franciák egy folyamatosan pörgő, bulvárújságok címlapján is szereplő energiabombát kaptak.
Hollande 2012-es győzelme lényegében egy Sarkozy elleni protestszavazás is volt. A megválasztásakor még 70 százalékos népszerűségi mutatóval bíró Sarkozy 36 százalékos népszerűségi mutatójával Franciaország legnépszerűtlenebb elnökeként távozott a hatalomból. Az V. Köztársaság történetében Valéry Giscard d'Estaing mellett ő volt az egyetlen francia államfő, aki elbukta újraválasztását. A vereség után azt ígérte, hogy visszavonul a közélettől, azonban már akkor sem tűnt túlságosan hihetőnek, hogy innentől végleg kivonja magát a francia politikából.
Kivárta a kellő pillanatot, és két éve, 2014 szeptemberében színpadiasan bejelentette, hogy visszatér.
Franciaország az összeomlás szélére sodródott
– mondta a népszerűségi listákon felemás megítélésű Sarkozy, aki azzal indokolta lépését, nem hagyhatja, hogy az ország a Nemzeti Frontban dúló dráma és a szocializmus végnapjai között őrlődjön fel. A szavazatok 64,5 százalékával lett a legnagyobb francia ellenzéki párt, a jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) elnöke, amit aztán át is nevezett a modernebben és persze amerikaiasabban hangzó Köztársaságiakra (Les Républicains).
Bár rögtön pártelnökké választása másnapján lefilmezték, ahogy szabálytalanul a buszsávban hajtott, az eset eltörpül amellett, hogy összesen tizenegy vizsgálat folyik ellene. Az egyik esetben azt gyanítják, hogy nyomást gyakorolt egy bíróra, hogy ne hozzon nyilvánosságra részleteket egy másik ügyről, amiben érintett volt. A leginkább azonban azért kerülhet bajba, mert a francia ügyészség másfél hete vádemelést is javasolt ellene a kampányfinanszírozási korlátok átlépése miatt, erről bővebben itt írtunk. Sarkozy azzal érvel, hogy embereire bízta a kampánypénzek kezelését, a hatóságok szerint viszont végső soron ő felelt a 2012-es kampányáért. Egyelőre ez a kérdés még nyitott, egy vizsgálóbíró dönti majd el, ténylegesen is vádat emelnek-e ellene.
Az, hogy ilyen előzmények mellett Sarkozynak egyáltalán lehet esélye, és előfordulhat, hogy sikerülhet egy elbukott elnökválasztás után rögtön a következőn visszatérnie, több tényezőből áll össze:
A megosztó népszerűsége ellenére Sarkozy a körülmények összjátéka miatt tehát minden akadály és ellene folyó vizsgálat ellenére reménykedhet, és augusztus 22-én le is mondott a pártelnökségről, hogy hivatalosan is jelölt lehessen. Ugyanis most már a franciáknál is amerikai mintára előválasztáson – azért jóval egyszerűbb, kétfordulós rendszerben – döntik el, ki legyen a jobboldal elnökjelöltje, a pártelnökség pedig csak a beugró volt Sarkozynak. Azonban például a demokraták elnökjelöltségét elnyerő Hillary Clintonnal szemben Sarkozy elől egyáltalán nem tértek ki a párt vezető arcai, és nem is ő számít automatikusan az esélyesnek.
A jelöltállítás múlt pénteken zárult közel tíz másik indulóval, de közülük csak néhányat lehet komolyan venni. A győzelemre kevés esélye van, de azért még fontos szavazatokat szerezhet Sarkozy volt miniszterelnöke, Francois Fillon, míg a jelöltség várhatóan a volt elnök és Alain Juppé között dől el. Egyelőre pedig a bordeaux-i polgármester a favorit, hiába tudott valamelyest közelebb kerülni hozzá a felmérésekben Sarkozy.
A most 71 éves Juppé 1995 és 1997 között volt miniszterelnök Chirac alatt, aztán Sarkozy ciklusának végén két évig megkapta a külügyminiszteri posztot. Abból is látszik, hogy a Sarkozy ellen folyó vizsgálatra miért vonhatják meg sokan a vállukat, hogy a kettő között Juppét 2004-ben elítélték, amiért közpénzből illegális előnyökhöz juttatta pártját az 1990-es években. Akkor 14 hónap felfüggesztett börtönt kapott, és egy évig nem indulhatott politikai tisztségért.
A TNS Sofres felmérése szerint
A felmérés szerint a francia választók többsége is arra számít, hogy a centristák szemében sokkal kevésbé megosztó Juppé lesz majd a jobbközép elnökjelöltje. Chirac egykori miniszterelnöke a tapasztalatával érvelve próbál egy visszafogottabb alternatívát kínálni Sarkozyval szemben, amivel a centristák és a potenciális baloldali szavazók között is számíthatna szavazatokra.
Abban nincs nagy különbség a két politikus között, hogy Sarkozy és Juppé is csökkentené a kiadásokat, kevesebb embert akar látni a közigazgatásban, 62-ről 2 vagy 3 évvel megemelné a nyugdíjkorhatárt. Adócsökkentést ígérnek a vállalatoknak, és véget vetnének a franciaországi 35 órás munkahétnek, ami szerintük 2000-es bevezetése óta visszafogta a gazdasági növekedést.
Juppé is kiáll Franciaország szekuláris értékei mellett, viszont ő a vallásszabadság tiszteletben tartását hirdeti, miközben azt javasolja, hogy legyen felső határa a legális bevándorlásnak Franciaországban, amit aztán évente bírálhatna felül a nemzetgyűlés. „Mégis mit jelent az asszimiláció? Hogy mind egyformák vagyunk. Ha elvágod egy fa gyökereit, akkor meghal. Nem vagyunk egyformák, és tiszteletben kell tartanunk a sokszínűségünket" – mondta Sarkozy kijelentéseire reagálva. Viszont hozzátette, hogy ettől még együtt kell dolgozni, és fel kell ismerni a történelem, a nyelv, a keresztény gyökerek fontosságát.
Az már eddig is látszott, hogy Sarkozy jobbról előzné Juppét, a volt miniszterelnökkel ellentétben ő ugyanis minden gond nélkül kivetné a hálóját a Nemzeti Fronthoz elpártolt szavazókra, és abban az irányban is szélesítené a táborát. Sarkozy szerint a terrortámadások miatt általában a franciák is keményebb fellépést szeretnének biztonsági kérdésekben.
A háborúnak, amit vívunk, totálisnak kell lennie
– mondta a tavaly novemberi párizsi támadások után. Hétfői kampányrendezvényén azt ígérte, hogy ő a cselekvés elnöke lesz, és könyörtelen háborút folytat majd az iszlamista terrorizmus ellen.
Marine Le Pen a decemberi regionális választásokon elszenvedett vereség óta kevésbé aktív, amivel teret adott Sarkozynak is. A volt elnök pedig még Le Pennél is hangosabban követeli a szekularizmus védelmét, és helyezkedne szembe az iszlám térnyerésével. „A köztársaság túl sokáig hátrált" – írta a könyvében.
Különbíróságok, elkülönítés, megelőző jellegű fogva tartás – többek között ezeket helyezte kilátásba a 2001. szeptember 11-i terrortámadások 15. évfordulóján a Le Journal du Dimanche-nak. Miután Manuel Valls miniszterelnök elmondta, hogy a francia rendőri erők és biztonsági szolgálatok 15 ezer olyan embert azonosítottak, akik már a radikalizálódás útjára léptek, Sarkozy Hollande-nak azt üzente, hogy a terrorizmus elleni harcban nincs helye jogi finomkodásnak, ő vádemelés nélkül is előzetes őrizetbe venne minden, a terrorizmussal kapcsolatban álló francia állampolgárt.
Sarkozy keményen beleállt a burkini körül kialakult vitába is. Számos francia város az elmúlt hetekben saját hatáskörben betiltotta az egész testet fedő fürdőruhát, azonban a legfelsőbb közjogi bíróságnak megfelelő államtanács alkotmányellenesnek mondta ki a tiltásokat. Sarkozy viszont azt ígérte, hogy megválasztása esetén országos tiltást vezetne be. „A burkini egy politikai, militáns lépés, egy provokáció" – mondta a Le Figarónak. Emellett azt is belengette, hogy az iskolákban már most sem viselhető fejkendőket kitiltatná az egyetemekről, a vállalatokból és a közintézményekből.
például azt javasolta, hogy ne adjanak francia állampolgárságot a büntetett előéletű vagy illegálisan az országba érkező szülők gyerekeinek. Azt is belengette, hogy megszünteti azt az orvosi ellátást, ami alapján migránsok is ingyen kaphatnak kezelést.
Sarkozy minden igyekezete ellenére azonban egy friss felmérés szerint a franciák Alain Juppében bíznak leginkább a biztonság terén is, ő csak második a sorban. Többen úgy vélik, hogy Juppé nyugodtan néz szembe az ország előtt álló veszélyekkel, míg Sarkozyból megint sugárzik a hiperaktivitás. A TNS Sofres szerint egy most hétvégén tartott elnökválasztáson Juppé nyerné Le Pen ellen a második kört 55 százalékkal. A La Dépêche-nek az Odoxa közvélemény-kutató elnöke azonban azt mondta, hogy nagyon fontos lesz a részvételi arány az előválasztáson, és a jelöltek közti, október 13-án kezdődő tévéviták is sokat számíthatnak.
Valls azt mondta, Sarkozy keményvonalas hozzáállása nem megoldás, Hollande szerint pedig a jobboldali politikusok reakciói lerombolják a francia társadalom berendezkedését. Viszont Hollande népszerűsége rettentő alacsony, és a franciák csak nyolcadikként bíznák rá az ország biztonságának szavatolását. Ráadásul a szocialistákon belül is lázadoznak, és lehet, hogy indítanak ellenjelöltet Hollande ellen, ami példátlan lenne.
A legtöbben éppen ezért már évek óta úgy számolnak, hogy
Hiszen Le Pen támogatottsága elég biztosnak tűnik ahhoz, hogy bekerüljön a második fordulóba, viszont végesnek is ahhoz, hogy ott ne tudjon nyerni. A terrorveszéllyel, a szükségállapot miatt állandó készültséggel szembenéző Franciaországban így már a következő hetekben csúnya irányt vehet az előválasztási kampány, aminek a megnyerésével Sarkozy vagy Juppé beléphet az elnökség előszobájába.