Pénteken osztják ki azt a Nobel-díjat, amelyről az alapító Alfred Nobel végakaratának megfelelően nem a svéd királyi akadémia, hanem a norvég Nobel-bizottság dönt – igaz, akkor Norvégia és Svédország még közös királyságban létezett, de a rendszer az 1905-ös különválás után sem változott.
A norvég parlament által jelölt öt fős bizottság által kiosztott díj több mindenben is "leg" az eredeti Nobel-díjak, – orvosi, kémiai, fizikai, irodalmi, béke – között. (A közgazdasági Nobel-díjat csak 1969-ben hozta létre a svéd központi bank.)
Ezt a díjat 116 éves története 23 alkalommal nem személynek, hanem szervezetnek adták – a Vöröskereszttől az Európai Unióig, tavaly pedig a tunéziai konszolidációra felállított kvartett kapta – 19-szer nem is osztották ki. Jellemzően a világháborúk éveiben, de 1923-24-ben, 1932-ben, 1948-ban, 1955-ben és épp 60 éve, 1956-ban sem. Egy évvel későbbm amikor a Time címlapján az év embere a magyar szabadságharcos lett, a békedíjat a kanadai külügyminiszter, az ország későbbi kormányfője, Lester B. Pearson kapta a szuezi válság rendezésében kifejtett közvetítői szerepéért és az ENSZ békefenntartói szerepének létrehozásáért.
Nobel eredetileg az adott év eredményeihez kötötte a díj kiosztását, ez talán egyedül a békedíjban volna reálisan követhető, hiszen egy tudományos eredmény vagy egy irodalmi mű jelentősége később válik világossá, mint egy konfliktus lezárása – amelyről persze utólag inkább az derül ki, hogy kevésbé volt jelentős, mint hitték. Jó példa talán Jasszer Arafat, Simon Peresz és Jichak Rabin 1994-es békedíja, hiszen a palesztin-izraeli konfliktus aligha tekinthető lezártnak, bár a palesztin vezető és az izraeli külügyminiszter és a kormányfő megállapodása komoly lépésnek tűnt.
Idén volt egy esélyes jelölt, a díj szempontjából nem is jöhetett volna jobbkor az ötven éve tartó kolumbiai polgárháború lezárása, amit október másodikán egy népszavazással szentesíthetett volna az ország. Csakhogy a nemek győztek, elutasítva a kormány és a kommunista gerillák közötti megállapodást.
A meglepetést hozó eredmény miatt könnyen lehet, hogy a Nobel-bizottságnak a kolumbiai elnök, Juan Manuel Santos és a FARC vezetője, Timoleon Jimenez helyett B-tervet kell előhúznia.
Elképzelhető, hogy a díjat így megint nem egy konkrét személy kapja: a szíriai önkéntes segélynyújtók, a fehérsisakosok esélyesek a díjra, főként az Aleppóba tartó ENSZ-konvoj lebombázása után – amivel az amerikaiak és az oroszok kölcsönösen vádolják egymást.
Kevésbé konfliktusos választás lenne az iráni nukleáris program kapcsán kötött megegyezés megalkotóinak adni a díjat: akkor azt az iráni külügyminiszter, Dzsavad Zarif, az ország atomenergiai hatóságának vezetője, Ali Akbar Salehi, és az amerikai külügyminiszter, John Kerry, az amerikai energetikai miniszter, Ernest Moniz, valamint az EU külügyi és biztonságpolitikai főbiztosa, Federica Mogherini kaphatná – latolgat a Telegraph.
Közvetlenebb aktuálpolitikai állásfoglalást vállalva a bizottság egy orosz emberi jogi aktivistának, is adhatja a díjat. A 74 éves Szvetlana Gannuskina, a Memorial tagja és korábban az elnöknek felelős emberi jogi bizottság tagja, akinek az utóbbi években a csecsenföldi emberi jogi sértések álltak figyelme középpontjában. De a másik oldalról szóba jöhet az amerikai nemzetbiztonsági ügynökség globális lehallgatási gyakorlatáról beszámoló Edward Snowden is, aki az amerikai hatóság elől végül Oroszországban kapott menedéket.
Az alternatív Nobel-díjat már kiosztották, azt a fehérsisakosok, Mozn Hasszan egyiptomi nőjogi aktivista, Szvetlana Gannuskina orosz emberi jogi aktivista, valamint a Cumhuriyet című török napilap kapták.