„Volt a kerület szélén egy birtok, amelyen egy problémás motorosbanda rendezkedett be. Rendszeresek voltak a balhék, többször is kiszállt hozzájuk a rendőrség. Az önkormányzat ki szerette volna rakni a bandát, és azt tervezte, a házba inkább menekülteket költöztet” – kezdett Stockholm egyik kerületének polgármestere történetbe, hogy érzékeltesse: mekkorát változott az élet Svédországban a menekültválság hatására.
De a környékbeliek petíciót írtak, hogy maradjanak a motorosok, nem akarnak menekülteket. Inkább a balhés társaságot választották, mint hogy háború elől menekült családok lakjanak a környékükön
– fejezte be keserűen Jan-Eric Jansson.
De hogyan fordulhatott ekkorát a világ abban az országban, ahol alapérték volt a sokszínűség, és ahol a világ egyik legmagasabb életszínvonalát teremtették meg? Svédország remekül megbirkózott a második világháború utáni menekülthullámokkal, és annak ellenére sem dúlt az idegenellenesség, hogy mára lakosságának 17 százaléka külföldön született (igaz, ezek fele finn).
Mostanában tolerancia és befogadás helyett azonban no-go zónákról, a szélsőjobb előretöréséről és káoszról lehet hallani. A svéd külügyminiszter fenyegetése, hogy bírósághoz fordulnak, ha Magyarország nem vesz át ezer menekültet, szintén csak annyira illett az idilli képbe, mint Németh Szilárd az IKEA-katalógus címoldalára.
A helyzet értelmezéséhez tudni kell, hogy Svédország az elmúlt években nem csak egyik célpontja volt a menekülteknek: a kontinensen őket érintette a leginkább a menekültválság. Hiába érkeztek többen Németországba, ha a skandináv országban landolt az egy lakosra jutó legtöbb menekült.
Svédországot ugyanis kevesebben lakják, mint Magyarországot: 9,6 millió lakosukra két év alatt – 2014-ben és 2015-ben – közel 250 ezer menekült érkezett. (Nálunk eközben 635 menekült tartózkodik, de ez egy másik történet.)
Svédország 2016 nyarán erőset csavart eddigi liberális bevándorlási törvényein. Míg 2013 óta a szírek automatikusan kaptak menedékjogot, mostanra a háborús zónákból érkezők is csak három évre kapnak védelmet, a többiek pedig legfeljebb 13 hónapos menedékben reménykedhetnek.
Gyakorlatilag leállították a családegyesítési programot is, foglalta össze a változások egyik leglényegesebb pontját egy beszélgetésen Maja Dahl, az Arena Idé intézet munkatársa.
A családegyesítési stop lehetetlen helyzetbe hozta azokat a tízezreket, akik családjukat a háborús zónában hagyták, remélve, hogy a veszélyes út végén legálisan hozhatják Európába feleségüket és gyerekeiket.
Sőt, a svédek bevezették a határellenőrzést is.
Az adminisztráció is elvesztette emberközpontú, barátságos jellegét. „Másfél éve élek teljes bizonytalanságban – panaszkodott Abíd, aki 23 éves korában menekült el a palesztin területről. – Azóta várom, hogy választ kapjak menekültkérelmemre. Eddig ennyi volt a határidő, de most felemelték két évre.” Szír unokatestvére még nehezebb helyzetben volt. Neki fél év volt, mire egyáltalán interjúra hívták, hogy elindíthassa a menekültügyi procedúrát.
„2015-ben történelmi léptékű volt a migráció. 167 ezer ember érkezett egyetlen év alatt” – vázolta fel az alapokat az Indexnek Mikael Ribbenvik, a Svéd Migrációs Ügynökség vezetője.
Egyszerűen túl sok ember érkezett túl rövid idő alatt
– említette a változás fő okát Karin Eriksson, a liberális Dagens Nyheter újságírója. „Svédország nem volt felkészülve ekkora tömegre” – tette hozzá Ziba Zareie, a Svéd Intézet munkatársa.
„A svéd rendszer alulteljesített. Az önkormányzatnál dolgozó kollégáktól hallottam, hogy a dolgozói az idegösszeomlás szélére kerültek, mert nem tudták, hova helyezzék el az embereket. A mindennapi életben is érezhetőek voltak a problémák: bonyolultabb lett az iskolai élet, vagy eljutni az orvoshoz, és mindennek persze hatása volt a politikára.” Chris High, a växjöi egyetem kutatójának szavai világították meg a helyzet fő ellentmondását. Hogyan terhelhetnek meg a menekültek egy olyan gazdag és jól szervezett országot, mint Svédországot?
Itt érünk el ahhoz a ponthoz, ahonnan magyar tapasztalatokkal nehezen értelmezhető a helyzet.
Amikor Magyarországon barakkokban vagy tömegszállásokon helyezték el az áthaladó menekülteket, akkor Svédország – a korábbi gyakorlatának megfelelően – lakásokat bérelt, amelyekben egy családot vagy néhány egyedülállót helyezett el.
Svédország nem bűnözőkként vagy másodrendűként kezeli az érkezőket. A menekültek az állam szerint is tragédiák áldozatai, akik életük védelmében érkeztek az országba. Innen nézve pedig érthető, hogy a gazdag ország igyekszik a leghumánusabb módon ellátni őket.
Ha azt mondják, hogy már nincs hely a menekülteknek, akkor azt a magas sztenderdek mellett kell érteni
– magyarázta Mikael Ribbenvik, a migrációs ügynökség vezetője.
Az amúgy is súlyos lakáshiánnyal küzdő országot azonban a feje tetejére állította, amikor ekkora tömegű embernek kellett helyet találni. Krízist viszont az okozott, hogy már nem egy-két, hanem akár négy-öt menekültet is egy szobába kellett elhelyezniük.
A svédországi menekültek jogosultak az alapvető egészségügyi szolgáltatásokra, fogászati kezelésekre is, ahogy ingyen vehetnek részt a terhesgondozási programban, és vonulhatnak kórházba szülni, sőt, a svéd állam az abortuszt is fizeti. Csak a miheztartás végett érdemes emlékeznünk a magyar kerítésnél várakozó menekültekre, akik néhány napos csecsemővel kényszerülnek a porban élni hetekig.
Magyar szemszögből nézve még hihetetlenebb, ahogy a svéd állam a 18 év alatti menekültekkel bánik. Ők ugyanolyan egészségügyi szolgáltatásokra jogosultak, mint a svéd gyerekek. Az állam ezen túl nyelviskolát biztosít nekik, majd fél éven belül iskolába kell menniük, ahogy a svéd gyerekeknek is. Úgy értve, hogy a menekült és svéd gyerekek ugyanabba az iskolába járnak, az integráció végett.
A család nélküli menekült gyerekeknek kitalált rendszer már kész sci-fi a Kárpát-medencéből nézve. A gyerekek családokhoz kerülnek, ám nevelőszülei mellett az állam egy hivatalos segítőt is biztosít. Míg a nevelőszülők a napi feladatokért, és az érzelmi támogatásért felelősek, a segítő intézi a hivatalos ügyeket, és figyeli a család és a gyerek viszonyát.
Mindez eddig nem a menekültstátuszban részesültekre vonatkozik, hanem csak azokra, akik beadták a kérelmet. A pozitívan elbírált felnőttek mindezen túl munkavállalási támogatást kapnak: az állam két évig állja a fizetésüket, ha egy magáncég alkalmazza őket.
A svéd társadalmat mégsem az terhelte meg igazán, hogy túl magasra rakták a lécet. Számos interjúalanyom értett egyet abban, hogy a változások motorja inkább a menekültek által kiváltott pszichológiai hatás volt. Az ellátórendszer túlterheltsége miatt tavaly ősszel előfordult, hogy emberek tömegei aludtak a hivatalok előtt, az utcán, ami sokkolta a svéd polgárokat. A legtöbben addig csak katasztrófafilmekben láttak hasonlót.
A svéd társadalom átalakulását ezek az élmények önmagukban mégsem magyarázzák, hiszen a legtöbben nem találkoztak személyesen a krízissel.
„Kérdeztem a szüleimet, hogy miért aggódnak: kevesebbet keresnek, nem jutnak be az orvoshoz, vagy veszélyesebb az élet? Egyik sem volt igaz, de mégis problémának tartották a menekülteket” – mesélte személyes tapasztalatait egy lakhatási ügyekkel foglalkozó önkormányzati alkalmazott.
A legtöbb svédet nem érintették közvetlenül az események
– erősítette meg a fentieket Karin Eriksson, a Dagens Nyheter újságírója. A hatáshoz kellett a svéd média átrendeződése is. A toleranciájáról híres országban az ezredfordulón jelent meg az első szélsőjobbos internetes lap. A Political Incorrect a Kuruc.infóhoz hasonlóan kezdetben a direkt uszításra rendezkedett be, később, a szélsőjobbos Svéd Demokraták parlamentbe kerülésekor pedig a hagyományos sajtónyelvezetre váltva toborzott egyre több olvasót, magyarázta Maja Dahl. Az Arena Idé tanácsadó cég kutatója azt vette végig, hogyan lett cikiből elfogadott a szélsőséges sajtó. A menekültválság idején már nyolc, a rasszizmus és a szélsőjobb különböző fokain álló lap szolgáltatta a híreket a menekültekről.
„A svédek által elkövetett bűnökről nem lehet ezekben a lapokban olvasni, de gyűjtötték az olyan híreket, amelyekben nem fehér bőrű emberek követtek el bűncselekményeket. Az eset ismertetésének része náluk, hogy megírják, honnan származnak az elkövetők, vagy a szüleik” – mesélte hosszasan Maja Dahl.
A szélsőséges lapok terjesztették el azt a többször is cáfolt hírt, hogy a nemi erőszakolások száma korrelál a menekültek számával
– említett a magyar uszító médiában is gyakran idézett példát Farid Zareie migrációs szakértő.
„Ha egy ablak betörik, akkor a lapok azt írják, betört egy ablak. De ha nem egy svéd törte be, akkor az a cím, hogy egy bevándorló betört egy ablakot” – Hogir Horiri kurd származású filmes pedig már arra utalt, nem csak a náci portálok hangolták a közvéleményt.
Maja Dahl szerint a mainstream média akaratlanul is problémaként kezelte a menekülteket. „A Svéd Média Intézet felmérése szerint a svéd lapok többet foglalkoztak azzal, hogy az érkezők mennyire terhelik meg a svéd rendszert, továbbá biztonsági kockázatként emlegették menekülteket. Kevesebb figyelmet kapott viszont az, hogy miért kellett elmenekülniük ezeknek az embereknek.”
Nem meglepő, hogy az alapvetően toleráns társadalom is egyre gyanakvóbb lett az érkezőkkel szemben, ami rögtön megmutatkozott a pártok támogatottságán. 2015 végén a svéd szélsőjobbos párt 20 százalékra növelte támogatottságát, míg a kormányzó balos koalíció pártjai csökkenést mértek.
Az alig két év alatt érkező negyedmillió ember, az intézmények felkészületlensége, a magas színvonalú ellátás, a média hatása és a politikai élet jobbra tolódása komolyan érintette a svéd társadalmat. Következő cikkünkben bemutatjuk, hogyan mi történik egy meseszerűen nyitott országgal, ha váratlanul személyesen jelennek meg utcáin a világ kevésbé szerencsés népei.
A svéd válság közelről ugyanis nem úgy néz ki, mint ahogy Magyarországról látszik.
Cikkünk a Swedish Institute és az OSIFE újságírói ösztöndíjprogramjának támogatásával készült.