Egyre többen vesznek részt Dél-Koreában az elmúlt évtizedek legnagyobb tüntetésein az államfő lemondását követelve, miközben
a helyzete pedig egyre tarthatatlanabbá vált az elmúlt hetekben. Pak azzal írt történelmet 2012-ben, hogy az ország első női elnöke lett, de most a koreai politikát megrengető botrányban ő lehet az első, akit hivatali ideje alatt tanúként meghallgatnak egy ügyészségi vizsgálatban, és nem kizárt, hogy végül le kell mondania posztjáról.
A szöuli parlament hétfőn elfogadott egy törvényt, ami alapján független, 60 fővel felálló nyomozócsoport vizsgálja majd az államfőt is érintő, egy hivatali tisztséget sem viselő rejtélyes nő befolyása körül kirobbant ügyet. A nőt többek között azzal vádolják, hogy az elnökhöz fűződő kapcsolatait kihasználva próbált nyomást gyakorolni nagyvállalatokra, hogy több millió dollárnak megfelelő összegeket adományozzanak két nonprofit szervezetnek, amiket aztán ő a saját céljaira használhatott fel.
Az egész mostani ügy még Pak apjáig, Pak Csonghi tábornokig nyúlik vissza, aki 1961-1979 között egy katonai puccs nyomán került hatalomra. „Elnökként a megítélése kettős, a legtöbben diktátorként tekintettek rá, mások viszont olyan technokrata politikust látnak benne, aki elindította a dél-koreai modernizációt" – mondta Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetője.
Mindenesetre elnöksége alatt egyfajta szürke eminenciásként, dél-koreai Raszputyinként került a közelébe Csve Temin, aki a háttérből végig hatással lehetett Pakra. A férfira a BBC-n egyébként többek között szektavezérként, máshol sámánistaként is hivatkoznak, és azt is tudni lehetett róla, hogy különböző vallásokat is próbált egyesíteni.
1974-ben merényletet próbáltak elkövetni a Pak Csonghi tábornok ellen, amiben a felesége vesztette életét. Onnantól az akkor még csak huszonéves Pak Gunhje töltötte be a kvázi first lady szerepkörét, és Csve akkoriban rá is nagy hatást gyakorolhatott. Viszont a mostani botrány szempontjából sokkal fontosabb, hogy a mostani elnök akkoriban kerülhetett közelebbi kapcsolatba a férfi lányával, Csve Szunsillel (régi átírás szerint Csoj Szunszil) – aki állítólag többek között azt állította, hogy üzeneteket tud közvetíteni halott anyja felé. Mindketten elveszítették az apjukat, Pak Csonghival merénylet végzett 1979-ben, Csve pedig a 90-es években halt meg.
A mostani információk szerint azonban lánya lelki támaszként végig ott maradhatott Pak Gunhje mellett. Arról keveset tudni, hogy Pak mit csinált a 80-as, 90-es években, viszont 2002-ben robbant be újra a politikai életbe, amikor a baloldali kormány alatt a konzervatívok egy válságos időszakot éltek meg. Pak egy friss színfoltként, „a tábornok lányaként" a következő években folyamatosan a párt prominensei közé tartozott, és civil szervezetek is támogatták, sokan pedig borítékolták, hogy ő lesz majd az ország első női elnöke. Most úgy tűnik, hogy Csve közben ott maradt mellette a háttérben, de az apjáéhoz hasonló pozíciójáról, és valódi befolyásáról még Pak 2012-es megválasztásakor sem lehetett semmit tudni.
Októberben azonban robbant a bomba, Csve Szunsilt pedig november elején letartóztatták, csalással és hivatali hatalommal visszaéléssel gyanúsítják, mert bár soha semmilyen hivatalos pozíciója nem volt, átvilágításon nem esett át, kiderült, hogy
Az egész ügy többek között azért került hirtelen előtérbe, mert a nő lánya beiratkozott egy szöuli elitegyetemre, ahol azonban nem teljesítette a követelményeket. A félig egyébként Németországban élő nő ezek után személyesen próbálta utasítani és meggyőzni a professzorokat, hogy tegyenek kivételt a lányával.
Akkor merült fel mindenkiben a kérdés, hogy ki is ő igazából, és milyen alapítványok kötődnek hozzá
– mondta Csoma.
Az egyik koreai tévé szerint ezzel egy időben egy leselejtezett merevlemezről derült ki, hogy Pak bizalmas dokumentumokat továbbított a nőnek. Azt még mindig nem látni, hogy pontosan meddig érnek az ügy szálai, és kinek milyen szerepe volt, de Csvet azzal vádolják, hogy ő irányított két olyan alapítványt is, amelyeknek dél-koreai nagyvállalatok kormányzati nyomásra 80 milliárd vont (kb. 19,4 milliárd forintot) utalhattak át. Habár azt sem tudni, hogy pontosan mire mentek el ezek a pénzek, de sokan azt gyanítják, hogy többek között ezekből finanszírozta fényűző életmódját.
A feltételezések szerint a most 60 éves nő keze különböző szálakon keresztül akár a 2018-as téli olimpia létesítményeiig is elérhetett, vagyis privát és állami pénzek felett is befolyása lehetett. A koreai lapok szerint viszont még abba is lehetett beleszólása, hogy Pak egy adott eseményre milyen ruhát vegyen fel – a vöröset és a fehéret rossz ómennek tartotta –, miközben állítólag különböző amuletteket is adott az elnöknek.
A nyomozó ügyészség az elnök két korábbi tanácsadóját, Ahn Dzsongbomot és Csong Hoszongot is őrizetbe vette a nyomozás keretében. A két egykori titkárt azzal gyanúsítják, hogy bizalmas dokumentumokat adtak át Csvenek, valamint belépőkártyákat is kapott tőlük az elnöki hivatalhoz. Több banknál is házkutatások voltak az ügyben. A nő lánya is jobban belekeveredett a botrányba, miután a Samsung állítólag közel egymilliárd forintnak megfelelő összeget adhatott egy cégnek, hogy finanszírozza a lány lovaglóedzéseit Németországban.
A megindult ügyészségi vizsgálatban Pakot is tanúként hallgathatják ki akár már szerdán, de ellenzéki képviselők vele szemben is közvetlen vizsgálatot követelnek – ilyen dél-koreai államfővel szemben még soha nem indult korábban. A Guardian szerint az ügyészek többek között azt is vizsgálják, hogy Pak gyakorolt-e a törvényeken átlépve nyomást nagyvállalatok vezetőire egy tavaly júliusi találkozón, hogy adakozzanak a két alapítványnak, amiket a sport és kultúra támogatására hoztak létre. Az is felmerült, hogy engedte-e, hogy a bizalmasa beleszóljon államügyekbe, és az elnökhöz fűződő kapcsolatait kihasználva próbáljon nyomást gyakorolni.
A botrány ügyében ügyészek meghallgatták már a Hyundai és a Korean Air Lines vezetőit is, és állítólag a Samsung vezetői is sorra kerülnek, jelentette a Yonhap koreai hírügynökség.
Pak ebből annyit ismert el, hogy tavaly több nagyvállalat vezetője felé is jelezte, hogy jobban támogathatnák a kultúrát. „Szomorú gondolatok zavarják meg éjszaka az álmomat" – mondta, amikor még október végén nyilvánosan reagált a botrányra. A könnyeivel küszködve jelentette be a tévében, hogy hibát követett el. Azt mondta, hogy túlságosan is egy személyes ismeretségre alapozott, és nem nézte meg gondosan, hogy mi történik.
Pak elismerte, hogy szoros kapcsolatban állt Csvevel, aki segített neki összerakni beszédeket. Az elnök azonban tagadta azokat a médiában megjelent találgatásokat, hogy „sámánista rituálékon" vett volna részt az elnöki palotában. Azt mondta, hogy ha bárki rosszat tett, annak bűnhődnie kell, és hozzátette, hogy vállalja a felelősséget, kész vizsgálatnak alávetni saját magát.
Pak november elején többek között azzal próbált menekülni, hogy új miniszterelnököt és pénzügyminisztert nevezett ki, ezen kívül az államfői kabinet nyolc titkárát is leváltotta. Aztán egyes ellenzéki követeléseknek engedve felajánlotta a parlamentnek, hogy átadja a Dél-Koreában egyébként csak mérsékelt hatalommal bíró kormányfő jelölésének jogát. Közben azonban a népszerűsége meredek zuhanásba kezdett, mint írtuk, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint már csak mindössze 5 százaléknak van pozitív véleménye róla.
Eddig még sose fordult elő olyan, hogy egy dél-koreai államfőnek hivatali ideje alatt le kellett volna mondania, viszont most először bukhatna alkotmányos keretek között egy vezető. Korábban volt már példa forradalomra (1960), katonai puccsra (1961) és merényletre is (1979).
Nem maga a korrupciós ügy és az alapítványok verték ki ennyire a biztosítékot, hanem hogy hogyan szólhatott bele fontos döntésekbe egy olyan háttérember, akinek semmilyen tisztsége nincsen hivatalosan
– mondta Csoma. Éppen ezért elindultak a találgatások, hogy mik lehetnek azok a döntések, amiket valójában nem is Pak Gunhje hozott meg az elmúlt években.
Más városokban is tartottak kisebb, de így is több ezres tüntetéseket, viszont Szöulban állandósultak a tiltakozások. A legutóbbi, szombaton tartott demonstráción a szervezők szerint már egymillióan, a rendőrség becslése szerint 260 ezren vonultak utcára Pak lemondását követelve. A tüntetők többek között olyan táblákat emeltek magasba, mint hogy „Pak Gunhje menjen", és „A titkos kormány árulása".
A rengeteg fiatal között az általános vélemény az, hogy annyira megingott a bizalom Pakban, hogy nem valószínű, hogy kitölthetné a ciklusát. „Azért jöttem ki, mert nem ezt az országot szeretném továbbadni a gyerekeimnek. Ők megkérdezték tőlem, hogy ki ez a Csve Szunsil, hogy ő-e az igazi elnök, és nem tudtam rá válaszolni" – mondta az egyik tüntető az AP-nek.
Csoma szerint ekkora demonstrációk nem nagyon voltak az 1987-es demokratizálódás óta, amikor a megmozdulások hatására a katonai diktatúrából kinőtt tekintélyelvű rezsim belement, hogy közvetlen elnökválasztás legyen. Persze abból a szempontból nem összehasonlítható a két helyzet, hogy akkor egy kvázi rendszerváltásért tüntettek, most viszont a keretek megváltoztatásáról szó sincs.
A civil szervezetek és a tüntetők már kezdettől Pak lemondását követelték, az ellenzéki pártok azonban első körben azt a feltételt támasztották, hogy vagy mondjon le, vagy pedig fogadjon el egy olyan miniszterelnököt, akit a parlament választ meg. Kedden már az ellenzék egyik vezéralakja, a baloldalt vezető Mun Dzsein is kifejezetten a lemondást követelte. A legnagyobb ellenzéki párt azzal vádolta Pakot, hogy a bocsánatkérése a legkevésbé sem volt őszinte.
Csoma szerint a helyzetet az is bonyolulttá teszi, hogy az elnök önkéntes lemondása esetén gyorsan sor kerülhetne egy előrehozott választásra, de ha a nemzetgyűlés alkotmányos eszközökkel próbálja meg elmozdítani a hivatalban lévő államfőt, akkor az akár egy évig is eltarthat. Ez pedig nagyjából megegyezik azzal az idővel, amennyi Pak hivatali idejéből megmaradt. Ráadásul míg a két legnagyobb ellenzéki párt rendelkezik megfelelő jelöltekkel az előrehozott választás esetére, a konzervatív oldal nem áll készen a megmérettetésre.
A konzervatív oldal képviselői egyébként nyilvános főhajtással kértek bocsánatot a törvényhozás épületében. A konzervatívokat is megosztja a kérdés, vannak, akik hűségesek Pakhoz, mások szerint viszont minél előbb le kellene mondania, hogy a botránya ne égjen rá még tovább a pártra.
A Pak körüli botrány elsősorban egy belpolitikai kérdés, és a külpolitikában továbbra is Pak volt az, aki Donald Trump győzelme után összehívta a biztonsági tanács rendkívüli ülését, hiszen a múlt kedden megválasztott leendő amerikai elnök a kampányban többek között arról beszélt, hogy felmondhatja azt a régi amerikai ígéretet, hogy megvédik Dél-Koreát. Győzelme után viszont már azt beszélte telefonon Pakkal, hogy fenntartja az eddigi biztonsági együttműködést, különös tekintettel a bizonytalan észak-koreai helyzetre. Pak hivatala szerint a dél-koreai elnök a tízperces telefonbeszélgetés alatt azt mondta, hogy várakozásaik szerint erősíteni tudják számos területen a szövetségüket.
Azonban Észak-Korea is reagált az egész helyzetre, és az állami pártlapban, a Rodong Sinmunban vezércikkben tették fel a kérdést, hogy vajon Csve irányíthatta-e az elmúlt három évben az északi fenyegetésekre keményebb retorikával válaszoló, Phenjant nyomás alá helyező politikát, aminek része volt a közösen, de északi területen üzemeltetett Keszongban lévő ipari park bezárása is. A korábbi déli belpolitikai válságok idején Észak-Korea általában nem erősített a fenyegetésein, amik egyébként mindig az éppen regnáló kormányok pozícióit erősítették. Csoma szerint most vélhetően visszafogottabbak maradnak egyelőre, és a propagandában a nemzeti jelleget, az összetartozás érzését erősítik.
Miközben folyamatosan zajlik a Pak mögött álló nő kihallgatása, az ügy kiszélesedett az elmúlt hetekben, de még nem látni, pontosan mikor érhet véget a belpolitikai válság. A közvélemény-kutatások szerint az emberek fele azt akarja, hogy Pak mondjon le, ha pedig ez bekövetkezik, az egészen új helyzetet teremt, és onnantól hatvan napon belül tartanának előrehozott választásokat. A konzervatív oldalnak egyfelől az lehet az érdeke, hogy ezt elhúzzák, hogy legyen idejük szóba jöhető jelöltekkel előállni, akik között akár az éppen leköszönő Ban Kimun ENSZ-főtitkárt feltűnése sem kizárható.