Hadgyakorlatra küldte Kína egyetlen repülőgép-hordozóját a Dél-kínai-tengerre, hogy a kommunista diktatúra maximális katonai jelenléttel demonstrálja területi igényét a Vietnam, a Fülöp-szigetek, Malajzia és Brunei közti beltenger egészére (a tengerészeti jog jelenleg nagyjából egyenlő felségvizekre osztja fel a 3,5 millió négyzetkilométeres vízfelületet).
A Liaoning fedélzetéről induló J-15-ös vadászgépek a múlt héten a Sárga-tengeren a légiharcot és a légi utántöltést gyakorolták, majd a hordozó kísérő rombolóival és fregattjaival együtt Okinava és Tajvan között kifutott a nemzetközi vizekre, hogy hétfőn egy éles jobbkanyarral már a Dél-kínai-tengeren tűnjön fel. A körútra a környező országok - azaz Japán és Tajvan - védelmi erői teljes riadókészültséget hirdettek.
Hogy ez a turné miért fontos? Azért, mert a Dél-kínai-tenger napjaink egyik legveszélyesebb konfliktusgóca. A presztízsen kívül bányászati és halászati szempontból is értékes területet Kína néhány zátony szigetté turbózásával és egyéb trükkökkel akarja bekebelezni - annak ellenére, hogy a hágai döntőbíróság húzásait a nemzetközi joggal ellentétesnek mondta ki. A folyamatos kínai erődemonstrációk miatt nem csak a közvetlenül érdekelt országok egyre idegesebbek, hanem például a távolabbi szomszéd Ausztrália, vagy a többek katonai patrónusának számító Egyesült Államok is. A nem túl nagy tengeren egymást érik az erődemonstrációk és apróbb konfliktusok, és tényleg csak egy ostoba véletlen (persze: minden véletlen ostoba) kell ahhoz, hogy tűzharc robbanjon ki.
Karácsony előtt nem sokkal a kínai haditengerészet például egy víz alatti drónt zsákmányolt, ami csak olaj volt Donald Trump lángoló tweetjeire. A megválasztott elnök ugyanis - a korábbi diplomáciai gyakorlatot teljesen felrúgva - már most élénken belefolyik az amerikai külpolitika alakításába, épp aktuális 140 karakterét pedig előszeretettel köszörüli az Egyesült Államokkal amúgy is kényes viszonyban lévő államszocialista nagyhatalmon - a Kínai Kommunista Pártban is meglehetősen nagy zavart keltve. Az üzengetéseknél ráadásul sokkal komolyabb fenyegetést jelent a két országra nézve, hogy a Trump-kormányzat kereskedelmi- és iparpolitikai igazgatója a talán leghíresebb Kína-ellenes amerikai közgazdász lesz.
Ha pusztán a katonai erőt nézzük, az USA fölénye óriási: a Liaoninggal szemben Amerika a Csendes-óceáni Flotta nem kevesebb, mint hat repülőgép-hordozóját tudja felvonultatni. A kínai flotta büszkesége egyébként is csak korlátozottan nevezhető korszerűnek. Az eredetileg Varjag néven épült Admiral Kuznyecov-osztályú szovjet hordozót 1998-ban roncsként vette meg egy hongkongi fantomcég az ukrán államtól potom 25 millió dollárért; a hajót egy sor diplomáciai bonyodalom és egy tájfun mellett vontatták Makaóba, ahol eredetileg úszó szálloda-kaszinóvá akarták átépíteni. Azonban a hajót megvásárló cég háttere miatt már akkor is több titkosszolgálat gyanította, hogy az üzlet csak a kínai tengerészet fedőakciója egy nagyméretű hajótest nemzetközi jogot megkerülő beszerzésére. És a gyanú jogos volt: a Varjag tulajdonosa - hogy, hogy nem - nem kapott kaszinóengedélyt a kínai államtól, ezért a hajó végül 2005-ben a haditengerészet tulajdonába került, és kívül-belül teljesen felújították. A Liaoning - mely új nevét a rekonstrukció helyéről kapta - 2012-ben állt szolgálatba.