Várhatóan kedden délelőtt először mond ítéletet egy hágai bíróság egy Dél-kínai-tengert érintő ügyben. A Fülöp-szigetek fordult az öttagú testülethez, Kína viszont kezdettől jelezte, hogy nem ismeri el a döntést, bármi legyen is az. Kötelező érvényt nem tudnak szerezni az ítéletnek egyik országra nézve sem, de ettől függetlenül az összes érintett fél, valamint az Egyesült Államok is sokszor hivatkozik majd várhatóan a mostani döntésre. A Dél-kínai-tenger vitatott szigetei körül hat ország és szövetségeseik feszülnek egymásnak, a tétet végső soron a mélyben rejtőző értékes erőforrások jelentik.
Új szakaszába léphet a Dél-kínai-tenger vitatott szigetei, és persze az alattuk húzódó természeti erőforrásraktárakért folyó küzdelem, miután kedden egy hágai bíróság három év után várhatóan dönt a Fülöp-szigetek és Kína ügyében. Ez lesz az első ehhez hasonló hivatalos ítélet, aminek minden egyes eleme fontos precedenst teremthet a számos országot, de legfőképpen Kínát érintő vitákban.
Kína is hadihajókkal akart nyomatékot szerezni a saját igazának, a döntést megelőző egy hétben hadgyakorlatot tartottak a térségben. Hadihajók néztek már farkasszemet a vitatott szigetek közelében is, többek között az Egyesült Államok is megmutatta már magát az elképesztő tempóban felhúzott kínai mesterséges szigeteknél.
A Fülöp-szigetek azután fordult az állandó választottbírósághoz (PCA), hogy Kína kiterjedt építkezésekbe kezdett a Scarborough-zátonyon, ami kevesebb, mint 200 tengeri mérföldre van Manilától, a Fülöp-szigetek fővárosától. Kedden a fülöp-szigeteki kereset nyomán nagyjából a következő pontok mentén lehet valamilyen állásfoglalásokra számítani a testülettől:
Az eljárást Peking viszont cirkusznak tartja, nem vett részt benne, ahogy a döntést sem fogja elfogadni. „Az ügy kezdettől fogva egy csapda, amit az USA állított, hogy megtartsa a vezető szerepét az ázsiai-csendes-óceáni térségben" – írta a napokban szerkesztőségi cikkében a kínai kommunista párt szócsövének tartott People's Daily. A kínai vezetés szerint elvitathatatlan joguk van a szigetekhez, és csak az ország nemzeti szuverenitását védik.
Többek között azzal érvelnek, hogy a Dél-kínai-tenger szigetei vitatott hovatartozásúak, és ez a testület nem tud mérvadó véleményt mondani, nem illetékes az ügyben. Kína emellett egy olyan érvet is előhúzott, hogy évekkel ezelőtt megállapodást kötött a Fülöp-szigetekkel, amiben többek között az is szerepelt, hogy nem fognak egyoldalúan bírósághoz fordulni.
Kína magának követeli a Dél-kínai-tenger legnagyobb részét a Spratly- és Paracel-szigetekkel, egy rakás sziklaszigettel és korallzátonnyal együtt, ami miatt nemcsak a Fülöp-szigetekkel, hanem több másik közeli országgal, Vietnammal, Malajziával, Bruneijel, Szingapúrral és Indonéziával is vitában áll. Nem véletlen, hogy az elmúlt években egymást érték a hadgyakorlatok és erődemonstrációk a Dél-kínai-tengeren, és a szigetekhez egyáltalán nem csak nacionalista okokból ragaszkodnak ennyire az érintett országok.
Egyrészt ez a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala, másrészt pedig a halászokat is bőségesen ellátó vizekről van szó.
a világ egyik legnagyobb kontinentális talapzatánál ugyanis fontos feltáratlan olaj- és földgázlelőhelyek lehetnek. A Dél-kínai-tenger olajtartalékát 23-30 milliárd tonnára becsülik, de hatalmas szénhidrogén-készletek is rejtőzhetnek itt.
Ezek birtoklása pedig stratégiailag egyre fontosabb lehet. Ugyan egy ideig még nem lehet komolyan gondolkozni az ipari kitermelésben, de a mostani vita nem is a jelenről szól. Sokkal inkább arról, ki, milyen pozícióból vághat majd neki akár évek, évtizedek múlva a területek kiaknázásának. Az Egyesült Államok is az egyik legfontosabb térségnek tekinti ezt a régiót, és egyre nagyobb figyelmet fordít a Dél-kínai-tenger szigetei körüli vitára.
Az elmúlt években Peking a többi ország ellenkezését figyelmen kívül hagyva komoly munkálatokba kezdett, hogy mesterséges szigetekké alakítson zátonyokat, ami egyébként azt is eredményezte, hogy a XXI. század egyik legfontosabb erőforrásának jósolt homok a kínai geopolitikai terjeszkedésnek is fontos eleme lett. A szigetekre nem mellesleg a kínai atom-tengeralattjárók miatt is szüksége lehet Kínának, ami azonban jogszerűnek nevezte az építkezéseket. Az állították, hogy a terület védelmét ellátó katonák igényei mellett leginkább civil célokat szolgálnak a munkálatok. A hatodik világítótornyot fogják átadni, a BBC szerint van olyan sziget, amin kórház is van, és azt állítják, hogy a közelben bajba jutott hajóknak tudnának segítséget nyújtani.
A Fülöp-szigetek és a Kínával szembenálló többi ország az ENSZ Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS) hivatkozik, ami alapján a tengerparttal rendelkező országok a 200 tengeri mérföldön belüli területet kizárólagos gazdasági övezetükké nyilváníthatják, és így kiváltságos jogköröket élvezhetnek. Ebbe beleértendő a halászat, bányászat, olajkitermelés, és mesterséges szigetek építése is. Az UNCLOS azonban csak olyan szigetek mentén biztosítja a kizárólagos gazdasági övezetet, amiket nagyobb viharokban, vagy hullámok idején sem lep el a víz. Az 1994-ben életbe lépett egyezményt Kína és a Fülöp-szigetek mellett ratifikálta az Európai Unió, és 165 másik ország is, és erre hivatkozva nyújtotta be a keresetet a Fülöp-szigetek, írja a New York Times.
A régió, melyre Kína igényt formál és annak minden nagyhatalmi és katonai eszközzel igyekszik érvényt szerezni, a partjaitól igen messze húzódik. A kínaiak azonban azzal söpörnék le az asztalról az egészet, hogy az UNCLOS-ra hivatkozva sem lehet megsérteni egy másik ország szuverenitását, márpedig szerintük az érintett területek egyszerűen történelmileg Kínához tartoznak. A pekingi vezetés állítása szerint területigényük valójában évszázadokra nyúlik vissza, de 1947-ben egy térképet is kiadtak, amin a Paracel (Hszisa)- és a Spratly (Nansa)-szigetek hozzájuk tartoztak. Emellett pedig Kína inkább támaszpontok és mesterséges szigetek építésével, valamint katonai erődemonstrációkkal igyekszik alátámasztani területi igényeit.
A történelmi hivatkozásokhoz sem csak Peking nyúlt egyébként a vitában. Vietnam azzal kontrázott rá, hogy Kína az 1940-es évek előtt egyáltalán nem követelte magának a szigeteket, amiket ők már a XVII. század óta sajátjuknak tekintenek, és állításuk szerint erről papírjuk is van.
Az ügy magyar vonatkozásaként Medgyessy Péter volt miniszterelnök múlt héten a Hszinhua hivatalos kínai hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette, hogy a választottbíróságot nem tartja illetékesnek az ügy rendezésében: szerinte az érintett felek közötti közvetlen tárgyalásokkal kéne rendezni a Dél-kínai-tengerről szóló vitát, a külső, nemzetközi szereplők és országok ebben nem tudnak segíteni, sőt, csak bonyolítják a helyzetet.
A bíróság keddi döntése azért is nagyon fontos lesz, mert az összes érintett ország vonatkozásában, az összes párhuzamos területi vitában hivatkozási alapként tekinthetnek rá. A Spratly-szigetek közül a legnagyobbra például Tajvan is igényt tart a Fülöp-szigetek mellett, azonban az is kérdés lehet, hogy hivatalosan egyáltalán szigetnek, vagy csak nagyobb sziklának lehet-e ezt tekinteni. Ez azért fontos, mert ha valamelyik sziget valójában nem is sziget, akkor egészen más megítélés alá esik, és az sem lenne kizárt, hogy nem az egyik országhoz tartozna, hanem egy másik ország szigetének övezetébe esne bele.
A legtöbb sziget esetében azonban Kína áll vitában valamelyik országgal, és ha egy független bíróság az egyik ilyen igényt megalapozatlannak mondja ki, az az egész régióra nézve alááshatja Peking törekvéseit. A Time szerint a testület várhatóan legalábbis részben a Fülöp-szigeteknek ad majd igazat, azonban Kína már jelezte, hogy egyáltalán nem fogja elismerni a döntést, sem pedig végrehajtani azt. Hiába számít elvileg kötelező érvényűnek a PCA döntése, a testületnek nincsenek olyan jogosítványai, amikkel bármelyik országot is számon kérhetné.
A Dél-kínai-tenger körüli vitában Hszi Csinping kínai elnök a nemzeti érzületet is erősítette, és 2012-es hivatalba lépése óta folyamatosan agresszíven próbálja megvédeni a kínai érdekszférába tartozó területeket, hol hadihajókkal, hol parányi szigetekre telepített állásokkal. Ez azt jelenti, hogy a tenisz- és kosárlabdapályákkal kibővült kifutópályák és katonai célra is használható épületek még akkor sem fognak hirtelen eltűnni, ha Kína ellen dönt a testület. Sokak szerint Kína pont azért gyorsította fel a szigetek építését, és készült el „a nagy homokfalával", hogy
Sokan azt sem tartják kizártnak, hogy Kína egy neki kedvezőtlen döntés esetén még be is keményít, és konkrét katonai támaszponttá alakítja a Scarborough-zátonyt. Kínai diplomaták arra is utaltak, hogy kiléphetnek az UNCLOS-ból is. Azonban az is lehet, hogy a döntés nyilvános elítélése mellett azért a feszültségek enyhítéséért is tenni fognak a háttérben. A csak néhány hete hivtalba lépett új Fülöp-szigeteki elnök, Rodrigo Duterte már jelezte, hogy javítani akar a kapcsolatokon Kínával.
A Fülöp-szigetek hagyományosan az egyik leghűségesebb támogatója az Egyesült Államoknak a Kínával szembeni területi vitában, és Duterte is felszólította Kínát, hogy tartsa tiszteletben az UNCLOS-t. Azonban azt is hozzátette, hogy a Fülöp-szigetek a regionális biztonság terén hosszú távon nem számít az Egyesült Államokra, amivel arra utalt, hogy nagyobb függetlenséget akar a Dél-kínai-tengeri vitákban.
A kínai érdekszférát Egyesült Államok 2012-ben jelentette be, hogy 2020-ig átcsoportosítja haderejének egy jelentős részét a csendes-óceáni térségbe, így többek között a szigetek fölött néz farkasszemet Kínával. A Pentagon becslései szerint az elmúlt években a kínaiak 3200 hektár új földterületet emeltek a Spratly-szigeteknél, míg a többi ország együtt 50-et. Az amerikaiak szerepét jelezte az is, hogy tavaly október végén nagyon közel küldték az egyik rombolójukat Kína egyik mesterséges szigetéhez, és Barack Obama is éles hangon szólt oda.
Az biztos, hogy a térségbeli szövetségeseivel több hadgyakorlatot is tartó Egyesült Államok szerepe erősödni fog a régióban. Ha a bíróság Kína ellen ítél, azt a washingtoni vezetés is fontos precedensként hozhatja fel, miközben szövetségesi kapcsolatait építi a környező országokkal. Obama elnök több éves külpolitikai munkájának egyik eredménye a Csendes-óceáni Partnerségi szabadkereskedelmi megállapodás (TPP) is, amit tizenkét ország írt alá. A Fülöp-szigetekkel már biztonsági megállapodást kötöttek, Barack Obama elnök pedig májusban Vietnamban tárgyalt. A két ország közeledése azért sem volt meglepő, mert Kína és Vietnam a Dél-kínai-tenger felett szembe került egymással.
A Dél-kínai-tenger alatt meghúzódó puskaporos hordó ügyében hozhat most újabb fordulatot a hágai bíróság keddi döntése, aminek következményei azonban leginkább attól függnek majd, hogy meddig érnek el az érintett országok reakciói.
(Borítókép: A japán tengerészet Ise rombolója a Fülöp-szigetekhez tartozó Subic Bay Portnál, 2016. április 26-án. Fotó: The Ashai Shimbun/Getty Images)