Nem akarták, hogy a szegények ingyen óvszert kapjanak, Ferenc pápa azonban nem engedett a lovagoknak, és a konfliktusba végül a 900 éves rend vezetője bukott bele – ez a felszíne a katolikus egyházon belüli friss összecsapásnak. A mélyben a konzervatívok és a reformisták közötti ellentétek és régi sérelmek sejlenek fel: feltételezések egyházpolitikai frontokról és játszmákról, a végén az is kiderül, miért tartják Ferenc pápát a Vatikán Trumpjának.
Ferenc pápa kedden lemondásra szólította fel az 1080-ban alapított Máltai lovagrend vezetőjét, aminek Mathew Festing nagymester nyomban eleget is tett. Ez egy elmúlt hetekben eszkalálódó konfliktus eredménye, melyben a pápával való szembeszegülés olyan nyílt alakot öltött, amire rég nem volt példa a katolikus egyházban.
Az ok egy tavaly évvégén kitört belegyházi óvszerháború. Mint kiderült, a máltaiak Magyarországon is aktív nemzetközi segélyszervezete ingyen óvszereket osztott a szegényeknek Mianmarban. Bár a hasonló akciókat a szekuláris világ előremutatónak szokta tartani, az egyházon belül más a helyzet. A hivatalos tanítás elutasítja a védekezést, helyette az önmegtartóztatást és a házatársi hűséget ajánlja az AIDS megelőzésére; az óvszert általában nem, legfeljebb kivételes esetekben (például HIV-fertőzött prostituáltaknál) fogadják el maximum kisebbik rosszként.
A mianmari óvszerakció alulról, helyi szinten szerveződött, hivatalos egyházi jóváhagyás nélkül. Amikor a máltai lovagrend vezetői tudomást szereztek róla, gyorsan kirúgták a rend felelősnek tartott kancellárját, annak ellenére, hogy Albrecht von Boeselager tagadta, hogy tudott volna az óvszerügyről. Itt kezdődött az igazi botrány.
Két nappal karácsony előtt a pápa vizsgálatot rendelt el az ügyben. Részben az bőszíthette fel, hogy a máltai vezetők azt állították, a kancellár elbocsátása az ő, Ferenc jóváhagyásával történt. Mint kiderült, ez nem volt igaz: a Vatikán kifejezetten egy dialóguson alapuló megoldást kért tőlük előzőleg, kirúgásról szó sem volt a levelükben.
Az elrendelt vatikáni vizsgálóbizottság kiverte a biztosítékot a lovagrendnél. A Máltai lovagrend szuverén hatalomnak számít, még saját útlevelük is van, de vallási kérdésekben engedelmességgel tartoznak a pápának. A pápai beavatkozást azonban autonómiájuk megsértésének tekintették, és kőkeményen ellenálltak: a nagymester a vatikáni bizottságot egyszerűen illegitimnek nyilvánította, a rend tagjainak azt is megtiltotta, hogy együttműködjenek velük – vagyis a lehető legnyíltabban szembehelyezkedett az egyházfővel. Kérdés, mikor történt utoljára olyasmi, hogy egy katolikus intézmény ilyen erősen elutasítsa a pápai tekintélyt – de nem mostanában, az biztos.
A máltai nagymester jelen állás szerint belebukott a nyílt ellenállásba, de hogy ez milyen további hullámokat kelthet a katolikus egyházban, még nem tudható.
A konfliktus mögött a feltételezések szerint mindenesetre mélyebb ellentétek vannak – hogy pontosan milyenek, arról csak találgatásokat lehet olvasni.
Az egyházon belüli ellentéteket a családi kérdésekről szóló pápai buzdítás, az Amoria Latetita élezte ki leginkább. A dokumentumot a konzervatívok túl megengedőnek és veszélyesen pontatlannak látják – legfőbb problémájuk, hogy a dokumentum kinyitja a kaput az elvált és újraházasodott katolikusok szentáldozása előtt, kikezdve ezzel szerintük a házasság szentségéről szóló tanítást. Novemberben Burke három másik bíborossal együtt arra szólította fel a pápát, hogy korrigálja a dokumentumot – az egyházban ez olyan nyilvános kritikának számít, amit a pápa hívei hadüzenettel felérő skandalumként kezelnek.
A máltai lovagrend vezetőjének elmozdítása tehát Burke és a pápával szembehelyezkedő konzervatív főpapok felé is üzenet. A pápaság persze mindig nagypolitika is, és Ferenc kritikusai szerint ezt keményebben játssza az „Isten rottweilereként" emlegetett XVI. Benedeknél is. És miközben a pápának sikerült népszerű celebbé válnia a hívek mellet világi, vallástalan közegekben is, az egyházon belül sokaknak nem tetszik, hogy egyéni népszerűségre játszik, miközben a szabályokhoz merevebben ragaszkodó főpapokat farizeusnak láttatja – ezzel magát kimondatlanul is Krisztushoz hasonlítva.
A pápa (akinek beszédeiben az egyik leggyakoribb kifejezés a pueblo, a nép) többek szerint minden ellentét dacára ebben Trumpra emlékeztet. Twitter-üzenetek, közvetlen és erőteljes gesztusok, spontaneitás a kommunikációban; miközben Ferenc pápa Trump kapcsán a populizmus veszélyeire figyelmeztet, azt mondják, tulajdonképpen populizmus ez is, csak máshogy – akkor is, ha nagyon különbözik az üzenet, és a bal- és a jobboldali elitek is teljesen eltérően viszonyulnak Ferenchez és Trumphoz.