Az észak-koreai titkosügynökök gyakran külföldön rabolnak el vagy gyilkolnak meg embereket. Az eddigi legvéresebb akciójuknál a végrehajtók hat napig dekkoltak Budapesten, a magyar fővárosban kapták meg hamis japán okmányaikat is. Észak-Korea legvakmerőbb emberrablásának történetében is volt budapesti szál, nem is akármilyen.
Megdöbbentette a világot, amikor februárban észak-koreai titkosügynökök hidegvérrel megmérgezték Kim Dzsongun féltestvérét, Kim Dzsongnamot a Kuala Lumpur-i nemzetközi repülőtéren, akciójukat a reptér kamerái is rögzítették. A gyilkosságban még sok a tisztázatlan részlet, de azt tudjuk, hogy a diktátor féltestvérét két nő mérgezte meg, méghozzá egy különösen veszélyes idegméreggel. Kim meggyilkolása az észak-koreai titkosszolgálat jól szervezett akciója volt, noha Észak-Korea egyelőre azt sem ismerte el, hogy Kim Dzsongun féltestvére lenne az áldozat.
Nem először és valószínűleg nem utoljára történt, hogy Észak-Korea titkosügynökei külföldön követtek el merényletet. Az észak-koreai kémek Malajziában, Szingapúrban és Indonéziában elképesztően aktívak, hírszerzési szakemberek szerint ebben a három országban vannak a legnagyobb kémhálózataik is.
A külföldön végrehajtott illegális hírszerzési munka, beleértve a gyilkosságokat is, az észak-koreai titkosszolgálatok közül az Általános Felderítő Irodához, az RGB-hez tartozik, de például azokat a kémeket, akiket Dél-Koreába telepítenek, egy másik szervezet képzi ki.
Bár Észak-Korea fő hírszerzési célpontja Dél-Korea, Japán és az Egyesült Államok, az RGB hírszerzői elsősorban Malajziában, Szingapúrban és Indonéziában figyelik meg a célszemélyeket, dél-koreai és japán diplomatákat, vállalatvezetőket vagy éppen üzletembereket. Az RGB elit kémei leginkább éttermeket használnak arra, hogy információkat gyűjtsenek a célszemélyekről. Emellett a drogkereskedelemben is nyakig benne vannak. 2003-ban az ausztrál hatóságok 125 kilónyi heroinszállítmányt kapcsoltak le, és mint később kiderült, a szállítmányhoz RGB-s hírszerzőknek volt közük.
A legismertebb és egyben legvéresebb akciójukat még a hidegháborúban követték el. 1987. november 29-én a dél-koreai légitársaság egyik repülőjét robbantották fel, abban a terrorakcióban 115 ember halt meg. A dél-koreai rendőrség nem sokkal később kiderítette, ki volt a két merénylő: két észak-koreai kém, a szerepeik szerint apa és lánya. Elfogásuk előtt mindketten ciánkapszulát vettek volna be, de a pár női tagja, Kim Hjonhi az utolsó pillanatban meggondolta magát, nem lett öngyilkos. Később bevallotta, hogy az észak-koreai rezsim megbízásából robbantottak. Kimet Dél-Koreában halálra ítélték, de később az elnök kegyelmet adott neki.
A kegyelemben szerepet játszott az is, hogy a nő kitálalt, és mindent elmondott arról, milyen is az észak-koreai kémek élete. Kimet 1980-ban egy titkos kémkiképzésre küldték a hegyek közé, és alapos agymosáson esett át. Új nevet kapott, harcművészetet tanult. Végül 1987-ben készen állt a halálos küldetésre, amit egy hírhedt észak-koreai ügynökkel, Kim Szüngillel közösen kellett végrehajtaniuk.
Amikor a repülő felrobbantására készültek, a partnerével először Moszkván keresztül Budapestre repültek, itt szálltak meg egy ide telepített ügynök lakásán, és a magyar fővárosban kapták meg a hamis japán okmányaikat, amelyekkel aztán továbbutaztak autóval Bécsbe, onnan Jugoszláviába, majd onnan repülővel Abu-Dzabiba, végül pedig Bahreinbe, ahol aztán elfogták őket – mindez egy ENSZ-jelentésben is részletesen dokumentálva van.
Egy 2013-as televíziós interjúban Kim arról beszélt, hogy félti az életét, mert észak-koreai ügynökök vadásznak rá, árulónak tartják, ezért meg akarják ölni. Kim egyébként már tiszta életet él: több bestseller könyvet írt, ráadásul férjhez ment az egyik dél-koreai hírszerzőhöz, aki annak idején ellene nyomozott. Most is állandó védelem alatt áll.
Annyiban mindenképpen jogos Kim félelme, hogy Phenjan nem felejti el az árulókat, és ha teheti, bosszút áll rajtuk. De ez nem mindig jön össze. 2012-ben egy átalakított, mérget kilövő tollal akartak végezni Szöul utcáján az északi rendszert rendszeresen bíráló Pak Szanghakkal, aki korábban az észak-koreai rezsimnek dolgozott, de átállt a dél-koreaiakhoz. Paknak szerencséje volt, a merénylőt még azelőtt elkapták a szöuli nyomozók, hogy használni tudta volna a veszélyes tollat.
Az ügynökök az árulókon kívül a rendszert bíráló emigránsokra is szoktak vadászni. 1997-ben Szöulban egyszerűen lelőttek egy Ri Hanjong nevű disszidenst, aki pont a most megmérgezett Kim Dzsongnam anyjának unokaöccse volt, és a dél-koreai fővárosban írt egy könyvet „a rezsim sötét titkairól". 1983-ban egy burmai út alatt megpróbálták felrobbantani az akkori dél-koreai elnököt. Ő túlélte a merényletet, de több mint húsz ember meghalt, köztük miniszterek és fontos tanácsadók is.
Az észak-koreai ügynökök nemcsak ölnek külföldön, de külföldieket is előszeretettel rabolnak el. Ahogy tették ezt 1978-ban, amikor egy sikeres dél-koreai filmrendező, Sin Szangok exfeleségét, majd magát a filmrendezőt rabolták el Hongkongban, és vitték Észak-Koreába – pusztán azért, mert az észak-koreai rezsim akkori diktátora, Kim Dzsongil rajongott Sin Szangok filmjeiért. Paul Fischer filmproducer alaposan utánajárt ennek a sztorinak, beszélt a szereplőkkel, tavaly magyarul is megjelent könyvéből tudjuk, hogy Sin Szangok és volt felesége történetében Budapestnek is jutott szerep.
Amikor a pár már viszonylag szabadon mozoghatott, Észak-Korea engedélyezte nekik, hogy Európába, azon belül Budapestre is utazzanak. Többször jártak a magyar fővárosban, persze állandó felügyelet mellett, a rendező exfeleségének műtétje is volt itt. Egy alkalommal éppen Budapesten voltak, amikor úgy döntöttek, megszöknek őrzőik elől. Ez sikerült is nekik, és meg sem álltak a Mátyás-templomig, ahol megünnepelték a házassági évfordulójukat.
Budapest azért is volt kedvelt állomásuk az észak-koreai ügynököknek, mert az akkori törvények lehetővé tették, hogy akiknek diplomata-útlevelük volt, azok vízum nélkül léphettek be Ausztria területére, Bécs pedig igazi kémközpontnak számított abban az időben. (Érdekes adalék a hidegháborús időkhöz, hogy az 1956-os magyar forradalom kitörésekor Budapesten tanuló észak-koreai diákok is csatlakoztak a szovjetekkel szembeszálló magyarokhoz, a kommunista Magyarország pedig nagyon jó viszonyt ápolt Észak-Koreával. Utóbbi magyarázza azt is, miért tevékenykedhettek gond nélkül az észak-koreai ügynökök.)
A hetvenes években és a nyolcvanas évek elején összesen 11 japán és dél-koreai filmipari szakembert rabolt el az észak-koreai titkosszolgálat, hogy így pezsdítse fel az észak-koreai filmgyártást. Az elraboltak közül többen meghaltak a fogságban, volt, aki öngyilkos lett.
Észak-Korea gyakran azért is rabol el külföldieket, hogy a tudásukat hasznosítsa a kémek kiképzésekor. Bármilyen hihetetlen, néha csak nyelvtanárként dolgoztatja őket a kémakadémiákon. Csak 2000 óta 15 japán állampolgárt raboltak el, egy 2014-es ENSZ-jelentés pedig világszerte többtucatnyi potenciális áldozatról ír. Észak-Korea eddig hivatalosan 13 japán állampolgár elrablását ismerte el, de raboltak már el romániai művészt is, akit a New Yorker egyik hosszabb írása szerint egy kiállítás ígéretével csábítottak el.
Dél-koreai humanitárius források szerint a tizenhárom évvel ezelőtt Kínában eltűnt amerikai diákot, David Sneddont is észak-koreai ügynökök rabolták el, bár Washington szerint erre nincs bizonyíték. Egy 1965-ben dezertált amerikai katona, aki szökése után negyven évig Észak-Koreában élt, és végül 2004-ben jött el onnan, azt vallotta: a rezsim a hidegháború alatt kelet-európai nőket rabolt el, akiknek átállt amerikai katonáktól lett gyerekük, a gyerekekből pedig „nyugati kémet” faragott a diktatúra.
Az észak-koreai hírszerzők között egyébként meglepően sok a nő. Gyakori, hogy a női kémek csábítással próbálnak titkos információkat szerezni, bár ezt a módszert a világ összes nagyobb titkosszolgálata alkalmazza. 2008-ban azért ítéltek Dél-Koreában öt év börtönre egy Von Dzsonghva nevű nőt, mert dél-koreai katonai tisztviselőkkel szűrte össze a levet, és így szerzett meg titkos katonai információkat.
Szabadulása után a sajtóban csak Mata Harinak nevezett nő – bár elismerte, hogy kémkedett – azt állította, hogy csak egyszer használta munkája során a szexet mint eszközt. A dél-koreai hatóságok szerint Von Dzsonghva „fekete öves”, magasan képzett észak-koreai kém volt, de a nő ezt tagadja, szerinte a szerepét túlértékelték. Ugyanakkor körbehaknizta a sztoriját, meghívták Japánba, ahol korábban észak-koreai kémek által elrabolt japánokkal is találkozott.
És miközben az észak-koreai kémek igencsak aktívak külföldön, a rezsim egyik fő ellenfelének, az amerikai hírszerzésnek nagyon korlátozottak a lehetőségei, legalábbis a humán információszerzés terén. Észak-Korea olyannyira zárt és paranoid rendszer, hogy a lehetetlennel felérő feladat nyugati hírszerzőket telepíteni az országba, pláne a phenjani elitbe vagy annak akár csak a közelébe. Így az egyetlen lehetőség a technikai eszközökkel történő információszerzés (műholdas figyelés, távközlési eszközök lehallgatása stb.) mellett az, hogy külföldön dolgozó észak-koreaiakat, köztük diplomatákat szervezzenek be informátornak az Észak-Koreával ellenséges titkosszolgálatok.
Phenjan időnként letartóztat Észak-Koreában turistáskodó amerikaiakat vagy más nyugati állampolgárokat, akikre ráfogja, hogy kémek. Ilyenkor persze nem kémeket, hanem rendszerint balek és óvatlan turistákat helyeznek vád alá. Legutóbb tavaly ítéltek 15 év kényszermunkára egy huszonéves amerikait államellenes bűncselekmény miatt. Otto Warmbier bűne, hogy kihozott egy politikai propagandaplakátot phenjani szállodájának abból a részéből, amelyet kizárólag a személyzetnek tartottak fenn. Civil állampolgárokként jelenleg két amerikai és egy kanadai ül észak-koreai börtönben, de 1996 óta velük együtt összesen 16 nyugati (amerikai, kanadai, ausztrál) állampolgár volt eddig hosszabb-rövid ideig fogságban.
Igazi rémálom azoknak az észak-koreaiaknak az élete, akik kémkedés vádjával kerülnek börtönbe, egyikük, az 1999-ben letartóztatott Dzsong Kvangil arról mesélt, hogy rendszeresen péppé verték, súlyos sérülései lettek, 75-ről 35 kilóra fogyott. Elmondása szerint rengetegen haltak meg a börtönben úgy, hogy halálra verték őket az őrök. Ő egyébként 2003-ban szabadult, utána szökött ki az országból. Egyébként tagadja, hogy bármikor is kémkedett volna, ugyanakkor a börtönben addig verték, amíg beismerte „bűneit”.
Nagyon sok értékes információval azok az észak-koreai kémek szolgálnak a nyugati országoknak (elsősorban persze Dél-Koreának), akik átállnak az ellenség oldalára, esetleg disszidálnak. A dél-koreai hírszerzést ma már több olyan ember segíti, aki korábban valamelyik észak-koreai szolgálat kötelékében állt. Egyikük Kim Dongsin, akit 1995-ben fogtak el dél-koreai ügynökök, miután tűzharcba került velük. Ő ma már a dél-koreai Nemzetvédelmi Stratégia Intézet egyik vezető elemzője. Legutóbb akkor lehetett felőle hallani, amikor nyáron kiderült, hogy Észak-Korea visszatért egy régi módszerhez, és rádión keresztül küldi üzeneteit a külföldön szolgáló illegális hírszerzőinek, mivel régen Kim Dongsinnel is hasonló módon kommunikált a phenjani központ.
2004-ben Észak-Korea egy ismert magyar segélyszervezetet sejtetett egy Magyarországon dolgozó diplomata és annak családja rejtélyes eltűnése mögött. Sim Szangrjol augusztus 4-én érkezett Magyarországra, és 19-én telefonon jelentkezett a Bécsben található észak-koreai nagykövetségen, ahol másnap meg kellett volna jelennie. Csakhogy ezután nyoma veszett, Phenjan a magyar külügyminisztériumnál jegyzékben tiltakozott emiatt. Az egyébként kiváló amerikai kormányzati kapcsolatokkal rendelkező magyar segélyszervezet azért keveredett gyanúba, mert Sim Szangrjol kapcsolatban állt velük.
Az észak-koreai diplomaták és kémek beszervezése egyébként meglehetősen nehéz feladat, mivel az észak-koreai hírszerzés egyik kiemelt feladata, hogy megelőzze ezt. A Washington Times szerint világszerte 300 észak-koreai fedett ügynök fáradozik azon, hogy az ilyen típusú beszervezéseket és átállásokat megakadályozza, és még időben közbelépjen.
A diplomatákon kívül nagyjából ötvenezer észak-koreai dolgozik külföldön azért, hogy pénzt és üzleteket hozzon a rezsimnek. Ezek az emberek könnyen árulók lehetnek, ha nem tartja Phenjan rajtuk a szemét, pontosabban a kémeit. Főleg Oroszországban, Kínában, a Közel-Keleten és Afrikában dolgoznak észak-koreaiak. Teljesen szokványos, hogy őket a hivatalosan diplomataként az országban tartózkodó honfitársaik zsarolják, kínozzák, verik, elrabolják.
2014-ben egy Franciaországban tanuló észak-koreai diák az átállás mellett döntött, miután családja odahaza tisztogatás áldozata lett, és tudta, hogy neki is befellegzett. Közvetlenül az átállása előtt azonban észak-koreai kémek Párizsban elrabolták, hogy erőszakkal Észak-Koreába vigyék. Szerencséje volt, már a párizsi Charles de Gaulle repülőtéren volt elrablóival együtt, amikor egy óvatlan pillanatban sikerült meglépnie.
Bár Észak-Koreának Magyarország nem hírszerzési célpont, a magyar kémelhárításnak is akadt már dolga egy feltételezett észak-koreai kémhajóval. Már NATO-tagország voltunk, amikor kilencvenes években sokáig a Dunán, a Parlamenttel szemben horgonyzott egy Hancsonri nevű szállodahajó, aminek észak-koreai tulajdonosa volt.
Felmerült a gyanú: az egyébként teljesen üres vízi szálloda valódi funkciója, hogy észak-koreai ügynökök onnan figyeljék meg a pesti oldal kormányintézményeit vagy éppen a Budán lévő, Bem téri külügyminisztériumot.
A hajó a kétezres évek elején tűnt el, egyes hírek szerint Németországba vontatták, ahol ócskavasként eladták, mások úgy tudják, hogy végül Szlovákiában kötött ki. A most megmérgezett Kim Dzsongnamot pedig japán sajtóértesülések szerint 2008-ban éppen Budapesten támadták meg (amiért állítólag a magyar kormány tiltakozott is Észak-Koreánál), bár más források ezt a támadást 2004-re teszik, és azt állítják, hogy Ausztriában történt. Egy dolog biztos: ha valakit Észak-Korea meg akar öletni, akkor azt a világ bármelyik pontján meg is fogja próbálni ölni.
(Borítókép: Egy dél-koreai csatorna mutatja az egyik gyanúsítottat, aki a felvételek szerint megölhette 2017. február 14-én Kim Dzsong mostohafivérét, Kim Dzsong Namot a Kuala Lumpur-i repülőtéren. MTI / EPA / Dzson Hon Kjun )