Bár többen a német titkosszolgálatot látják a háttérben, sokkal inkább tűnik a párton belüli hatalmi harc következményének a Bundestagba most bejutott AfD egyik elnökének váratlan lemondása. Az ötgyermekes, 42 éves Frauke Petryt gyors észjárású, tehetséges és taktikus politikusnak tartják, aki konzervatívnak tartja magát, és el akarja határolni magát a szélsőségességtől. Erről próbálta meggyőzni az AfD-t már tavasszal, de leszavazták. A trónfosztott királynő most visszavágott.
Vajon mi értelme van annak, hogy egy párt komoly eredményeket ér el a választásokon, vezetőjük pedig másnap lemond és kilép saját pártjából? Merthogy ez történt a német Alternatíva Németországnak nevű párt (AfD) egyik vezetőjével, Frauke Petryvel. A párt 2013-ban néhány tized százalék híján nem jutott be a parlamentbe, mostanra viszont megháromszorozta támogatottságát. Mi ez, ha nem siker?
Frauke Petry a párt többi vezetőjének megdöbbenésére az örömittas választás másnapján egy sajtótájékoztatón jelentette be, hogy nem akar tagja lenni az AfD-frakciónak. Láthatóan szándékosan okozott botrányt és ezzel meglepetést párttársainak. Miután kilépésre szólították fel, kedden minden AfD-beli tagságáról lemondott, és bejelentette távozását a pártból.
Mindkettő igaz. Az AfD kongresszusa ugyanis már áprilisban megpuccsolta az elnököt, amikor a kölni kongresszuson Petry mérsékelt hangvétellel akart belekezdeni a választási kampányba. Nagyratörő terve az volt, hogy így szélesebb társadalmi támogatottságot szerezhetnek, és a következő választáson már akár kormányzati szerepet is vállalhatnak. Azt is javasolta, hogy kancellárjelöltként ő legyen az AfD kampányának vezetője. A tagság azonban leszavazta, és helyére két csúcsjelöltet állítottak: a keményvonalas Alexander Gaulandot és az új arcnak számító, multinacionális cégeknél edződött, vállaltan leszbikus Alice Weidelt, ami egy homofób hangokat is pengető párttól különösen érdekes húzás.
Petry megsemmisülten ült a pulpituson, és zavartan nyomogatta a telefonját. Ezután négy hónap szülési szabadságra ment, majd a szeptember 24-i választás hajrájában ismét harcba szállt, mégpedig komoly sikerrel. A vasárnapi választáson az egyik szászországi választókerületben egyéni mandátumot szerzett: 37,4 százalékkal ő kapta a legtöbb szavazatot, közel 10 százalékkal verte meg a CDU-s jelöltet. Azt gondolhatta, ez az eredmény kellő felhatalmazást ad neki a visszacsapásra, tekintve, hogy az AfD két országos csúcsjelöltje nem győzött egyéniben (Alice Weidel 10 százalékot kapott, Alexander Gauland 21-et).
Petry azt remélhette, hogy támogatói vele tartanak. Ha az AfD 94 képviselőjéből 34-et sikerül magával vinni, új frakciót hozhatott volna létre. Csakhogy terve nem sikerült. Senki nem tartott vele férjén, az észak-rajna-vesztfáliai elnökön (aki nem Bundestag-képviselő), és néhány szászországi munkatársán kívül. Az AfD frakciója így 93 fős lesz, Petry pedig egyedül ülhet majd függetlenként a parlamentben.
A kérdés továbbra is az, mi motiválhatta Petryt, hogy a választás másnapján tegye meg ezt a lépést? Van egy vad teória, ami egyelőre csak fórumokon terjed: eszerint Petryt a német titkosszolgálat építhette be az AfD-be, és most azt a feladatot kapta, hogy próbálja meg szétszakítani vagy meggyengíteni a pártot. Ennek a jól hangzó összeesküvéselméletnek sok minden ellentmond. Petry már a párt 2013-as alapításakor ott volt az AfD-ben, ami akkor közel sem tűnt olyan veszélyes, szélsőséges pártnak, ahová ügynököt kellett volna beépíteni. Ha az AfD tönkretétele volt a cél, miért nem előbb cselekedett? Miért várt vele, amíg a párt bejut a Bundestagba?
Sokkal valószínűbbbnek tűnik, hogy Petry lemondása a párton belül már hosszabb ideje folyó hatalmi harc újabb fejleménye. Petry és a párt között már azon a bizonyos áprilisi kongresszuson eldurvultak a dolgok. A pártelnöknő nyílt színen nekitámadt az AfD egyik tekintélyes alapítójának, Alexander Gaulandnak. Gauland aztán szeptemberben, a kampány hajrájában azt mondta: a kölni kongresszus óta egy szót sem váltott Petryvel, a párt egyik elnökével.
Petry a kölni kongresszus óta már csak trónfosztott királynőként létezett. Ugyan a kampányra róla is készült egy plakát, amin ötödik gyermekével látható, de ezt csak néhány helyen tették ki, országosan nem terjesztették. A pártban volt is egy vicc:
- Mi a különbség Frauke Petry és a titkosszolgálat között? - Semmi. Mindettő csak megfigyeli az AfD-t.
Vajon ennyi volt-e a pártbeli ellenfelei által is okosnak, tehetségesnek tartott Frauke Petry politikai karrierje? Petry esete is azt mutatja, hogy
Petry már 2013-ban ott volt az akkor még profeszorok pártjának nevezett AfD megalapításánál. A szervezetet a Merkel eurómentő csomagjával egyet nem értő CDU-s képviselők és közgazdászok hozták létre, akik az euróval szemben a német márka visszaállítását tartották a legjobb megoldásnak. Petry nem volt közgazdászprofesszor mint Bernd Lucke, vagy értelmiségi mint Alexander Gauland. Ő akkor egy 38 éves vállalkozó, és négygyermekes anya volt.
A NDK-ban, Drezdában született. Mérnök apja egy NSZK-ban tett utazás után nyugaton maradt, a Fal leomlása után 1989-ben követte őt a család. Petry 32 évesen egy üzemet alapított, ami az anyja által feltalált, gumiabroncs-defektek javításához használható poliuretán-habot gyártotta. A termékért innovációs díjat kaptak, de a 10 embert foglalkoztató vállalkozás néhány év múlva fizetésképtelenné vált, majd egy cég felvásárolta. Petry bennmaradt a cégvezetésben, posztjától végül az AfD-ben vállalt szerepe miatt vált meg 2016-ban.
Azért futhatott be gyors és sikeres karriert az AfD-ben, mert kezdettől fáradhatatlannak bizonyult az éjszakába nyúló, maratoni ülések levezénylésében, jól tudott beszélni, vágott az esze, jól bírta a verbális összecsapásokat. Később például kifejezetten élvezte azokat a helyzeteket, amikor a televíziós vitákban az összes párt képviselője őt támadta.
Nem lehet róla azt mondani, hogy szélsőjobbos világnézete van. Ő magát egyértelműen inkább konzervatívnak írja le, de meg van győződve arról, hogy a jobboldalon is húzni kell egy határt. A Zeit egyszer arról kérdezte, Marine Le Pent tartja-e példaképének, amire azt mondta: "nem, mert ő szélsőséges határok között mozog, egyszerűen túl messzire megy". A párt többi vezetőjével ellentétben nyilatkozataiban soha nem veszítette el a mértéket, nem voltak neonáci vagy rasszista megnyilatkozásai. A párton belül azt mondták róla, hogy kezdetben egyáltalán nem látszott rajta semmilyen ideológiai elkötelezettség. Inkább gyakorlatiasság és taktikus megfontoltság jellemezte, de ahogy csillaga egyre jobban felívelt, hangvételében igyekezett megfelelni a pártvezetés elvárásainak.
A kezdetek kezdetén még nem szélsőséges pártban Bernd Lucke professzor képviselte a gazdasági ügyeket, Petry a bevándorlás kérdésére és a hagyományos családmodell védelmére koncentrált. Az AfD-t egyre több támadás érte, hogy egyes pártszervezetei kapcsolatot tartanak a botrányos utcai felvonulásokat tartó, iszlámellenes Pegida mozgalommal. Petry felismerte az utcai tömegtámogatás erejét, és sokat tett azért, hogy az AfD-t onanntól már ne csak a nemzeti valutáért küzdő, elitista pártként ismerjék: egyre hangsúlyosabbá tette a bevándorlás kérdését. Így lett elég hamar a német nemzeti konzervatívok egyik meghatározó alakja, az AfD arca.
2014-ben ő hozta a párt egyik első sikerét, vezetésével az AfD bejutott a szászországi tartományi törvényhozásba (majd később még 12 másik tartományban szereztek képviseletet). 2015 júliusában ez a bizonyos vad ló levetette a hátáról lovasát és Frauke Petry ült a nyeregbe: a párt rendkívüli kongresszusán Bernd Lucke ellenében Petryt választották meg az egyik vezetőnek, mellette Jörg Meuthen lett a társelnök.
Bernd Luckével együtt a párt több alapítója, EP-képviselői és közel 2000 hívük ekkor kilépett az AfD-ből, mert nem tudtak azonosulni a növekvő iszlám- és bevándorlásellenességgel, az oroszbarát és nyugatellenes szólamokkal. Innentől lett az alapítók által eredetileg szakszerű, konstruktív, eurokritikus, konzervatív és liberális elemeket is ötvöző pártból jobboldali populista, sokak szerint szélsőjobboldali párt.
A 2015 őszén Németországot is elérő menekültválság komoly felhajtóerőt jelentett az AfD-nek, támogatottsága folyamatosan emelkedett. A párt egyes képviselői ekkor már a holokauszttagadás és a közösség elleni uszítás határát súroló kijelentésekkel tüzelték a népet. Petry ekkor is igyekezett tartani a határt. Talán legsúlyosabb kijelentése az volt, amikor felvetette, hogy a német határon adjanak ki tűzparancsot és lőjék le az illegális határátlépőket. Amikor erről kérdezték, ő igyekezett szakszerű választ adni: "Ezt én sem akarom, de végső esetben a fegyverhasználat sem kizárt. (...) A rendőrnek meg kell akadályoznia az illegális határátlépést, szükséghelyzetben akár lőfegyver használatával is. Ez áll a törvényben."
A nagyon súlyos kijelentések ellen a pártvezetés is megpróbált föllépni. A homoszexuálisokat börtönbe záratni akaró, a berlini holokauszt emlékműről félreérthető kijkelentéseket tevő Björn Höckét például Petry ki akarta záratni a pártból, de Alexander Gauland ezt megtorpedózta. Az ilyen ellentmondások miatt eleve nagyon nehéz volt meghatározni az AfD karakterét. Elemzők szerint
Az autoritarizmus a szabadságnál előbbre helyezi a biztonságot, nem szereti a változást, a hagyományos családmodellben hisz, a régi rend, a régi értékek és a régi jólét megőrzését/visszaállítását hirdeti. Ez az a politika, amelynek mindig szüksége van ellenségekre, legyenek azok a menekültek, a homoszexuálisok, a liberálisok, a genderizmus, a média vagy az uralkodó hatalmi elit.
Fokozta a bizonytlanságot a párt 2016-ra elkészült programja, amelyben a populizmus jegyében sajátosan keveredtek a közönségnek éppen tetsző konzervatív és liberális nézetek. A valóban menekültstátuszra szorulók befogadását nem utasították el, de követelték, hogy a gazdasági bevándorlókat ne engedjék be vagy utasítsák ki (ma ezt képviseli a német kormány, sőt a német liberálisok is). Hirdették a közvetlen demokráciát, a szabad piacot, az internet szabadságát és a személyes adatok fokozott védelmét, de támogatták a fegyvertartás kiterjesztését, az abortuszok korlátozását, a gender mainstreaming ellensúlyozását vagy a büntethetőségi korhatár leszállítását 12 évre, a klímaváltozást pedig a gazdasági fejlődést hátráltató mesének nevezték. (Nem ismerős ez valahonnan?)
Petry harcosan képviselte a párt antifeminista álláspontját is, pedig 2011-ben még sikeres vállalkozóként épp a férfiak által dominált munkaerőpiacot kritizálta, ami nem veszi figyelmbe a nők és az anyák érdekeit. Az AfD vezetőjeként 2014-ben mindezt már nem így gondolta. A párt szóvivőjeként a hagyományos családmodellt hirdette, amelyben a férfiak dolgoznak, a nők elsődleges feladata pedig a gyermekek nevelése és a háztartás irányítása. Ebbe az idealisztikus képbe azonban ő, a karrierista pártvezető aligha passzolt bele. Az pedig különösen nem, hogy négygyermekes anyaként 2015-ben összejött Marcus Pretzellel, az AfD észak-rajna-vesztfálai elnökével, majd elvált evangélikus lelkész férjétől. Pretzell és Petry ezután összeházasodtak és idén májusban közös gyermekük született.
Petry minden valószínűség szerint most új politikai erő megszervezését fontolgatja férjével. A jelek arra utalnak, hogy ez nem váratlan döntés eredménye, már korábban készülhettek erre.
Petry például már júliusban regisztráltatta A Kékek (dieblauen.de) domainnevet. Erről kedden azt mondta: nem egy párt nevéről, csak egy formálódó ötletről van szó, de erről többet nem mondott. A párton belül már márciusban nagy vihart kavart, hogy az AfD-nek ugyan volt egy pártalapítványa, de Petry és Pretzell bizalmasai létrehoztak egy másikat is, amiről a párt szélsőséges szárnya és annak vezetője sem tudott. Mindez arra utal, hogy
Az biztos, hogy a kilépéssel a Petry-Pretzell házaspár személyesen nem fog rosszul járni. Ugyan AfD-beli posztjaikról mindketten lemondtak, Petry Bundestag-képviselő marad és megtartja helyét a szászországi tartományi parlamentben is, mint ahogy Marcus Pretzell továbbra is EP-képviselő lesz és ő is tagja marad az észak-rajna-vesztfáliai Landtagnak. A Spiegel utánaszámolt: a házaspár így havonta több mint 70 ezer eurót kap tiszteletdíjként, költségtérítésként és irodafenntartásra. Az AfD egyik programpontja közben épp arról szól, hogy minden eszközzel meg kell törni a megélhetési politizálás gyakorlatát, ami csak a pénzről, a hatalom monopolizálásáról és a korrupcióról szól.