Fehérbe öltözött békepárti tüntetők vonultak utcára szombaton Barcelonában. Ezúttal elmaradtak a katalán és a spanyol zászlók is, az emberek itt azt akarták jelezni, legyen békés megoldása a függetlenségi kérdésnek. Helyszíni riport Barcelonából.
Egy valamiben biztosan egyetért mindenki Katalóniában, függetlenül attól, hogy a tartomány jövőjét önálló országként vagy továbbra is Spanyolország részeként képzelik el. Abban, hogy a konfliktus könnyen válhat valóban véressé, ha sem a spanyol kormány, sem a katalán vezetés nem rántja félre a kormányt, abban bízva, hogy a másik megteszi, mielőtt összeütköznének.
Szombaton fehérbe öltözött békepárti tüntetők vonultak a barcelonai városháza és a katalán kormány székháza elé, hogy párbeszédre kényszerítsék a madridi és a katalán vezetést.
A katalán és spanyol nyelven is skandált „Beszéljünk” szlogenre felépített tüntetésen egy tűt nem lehetett volna leejteni a St. Jaume téren a fehér pólóban megjelent tüntetők között.
Egy utcával arrébb viszont már a belváros turistákkal teli megszokott élete zajlik, a kívülálló annak sem látja jelét, hogy sorsfordulóhoz közeledik a tartomány és Spanyolország.
Látványosan hiányoztak a tüntetésről a spanyol és a katalán zászlók is, ezzel is hangsúlyozva, hogy a tüntetés a békéről szól. Ez persze nem jelenti, hogy a helyzetet eltérően megítélő tüntetők tudták volna, hogyan lehetne mielőbb békésen rendezni a kérdést, egy héttel a katalán kormány által megszervezett, Madrid szerint törvénytelen népszavazáson, amelyen a spanyol kormány központi beavatkozása, a rendőrség bevetése ellenére Katalónia ötmillió választópolgára 42 százalékos részvétel mellett 90 százalékban a függetlenségre szavazott.
Nem ilyen népszavazást érdemeltünk.
Részt sem vettem volna rajta, ha Madrid nem ilyen lekezelően viselkedett volna. Így is nemmel szavaztam, de a vasárnapi rendőri beavatkozás után egyre kevésbé tudom védeni a véleményemet” - vázolta a katalán választók csapdahelyzetét Mirelle.
A maradáspárti fiatal tanítónő az eredmények alapján abszolút kisebbséget képvisel - nemmel mindössze 7,8 százalék szavazott - valójában azonban könnyen lehet, hogy a szavazáson részt sem vett 58 százalék általános dilemmájáról ad képet, jelezve, hogy vasárnapig egyáltalán nem biztos, hogy többségben voltak a függetlenségpártiak, akik a konzervatív spanyol kormány ügyetlensége miatt most már valóban szűken átléphették az 50 százalékot Spanyolország leggazdagabb tartományában.
Mirelle szerint mindenki hibás abban, hogy eddig fajult a helyzet: Rajoy kormánya éppúgy, mint a függetlenség kérdését középpontba helyező - a 2015-ös választások alapján 48 százalékos támogatottsággal a katalán parlamentben többséget szerzett - helyi kormánykoalíció, amely szerinte manipulálta az embereket. „Barátaink között is sokat vitatkozunk, de nehéz megőrizni a józanságot” - azért viszont nagyon neheztel Madridra, hogy olyan képet akar kialakítani a katalánokról, mintha utálnák a spanyolokat, önzők és agresszívak lennének, hiszen ugyanolyan toleránsak, mint voltak.
"14 éve élek itt, itt fizetek adót, megtanultam spanyolul, korábban megdicsértek érte, milyen jól beszélek, most meg ugyanezek az emberek megszólnak, hogy ennyi idő alatt miért nem tanultam meg katalánul” - vetette ellen egy német nő, aki gyerekkorától Katalóniában élő férjével nem is fehérben jelent meg a tüntetésen. „Abban maradtunk, hogy kijövünk, mert támogatjuk a párbeszédre vonatkozó békés kezdeményezést, de
amint spanyol vagy katalán zászlót emel fel valaki, elmegyünk
- mondta Dorine, de végül nem volt miért lelépnie.
Spanyol férje szerint talán már késő a párbeszédet követelni, mindkét politikai fél túl messzire ment a konfliktusban, de mégsem marad más, mert ha minden ebben az irányban halad tovább, akkor Madrid lépéseiből logikusan következik, hogy a spanyol kormány beveti a hadsereget is Katalóniában.
Hogy ez azért nem annyira biztos, azt két dolog jelzi:
A tüntetőkkel beszélgetve gyakran előjött az általános elégedetlenség a regnáló politikai erőkkel szemben, kormányzati és ellenzéki oldalon egyaránt. Sergio ezért már nem a Néppárttól, vagy a szocialistáktól várja, hogy új alapokra helyezzék Madrid és Barcelona viszonyát. Sokkal inkább a 2014-ben létrejött, egy év alatt népszerűvé vált Podemostól. Az újbaloldali, antiglobalista, populizmusában a Hugo Chavezt is példaképének tekintő párt Katalóniában egyébként nem túl erős, hiszen csak egy 11 fős ellenzéki pártszövetségben képviselteti magát a helyi parlamentben.
Eközben persze bőven van jele annak is, hogy a feszültség tovább nőhet: Millo bocsánatkérésével együtt a katalán vezetést hibáztatta a helyzetért, hiszen hangsúlyozta, hogy a népszavazás törvénytelen volt. Emellett pénteken a kormány olyan rendeletet adott ki, amely megkönnyíti a bankoknak, cégeknek, hogy székhelyüket Katalóniából Spanyolország más területére tegyék át.
Rajoy pedig továbbra is csak akkor hajlandó a párbeszédre, ha Puigdemont eláll a függetlenség kikiáltásától - amit arcvesztés nélkül nem tehetne meg, így nyilván nem vállalhatja.
A katalán kormány pedig a nyilatkozat alapján nyilvánvalóan szembeszegül az alkotmánybíróság döntésével, amely szerint a barcelonai a katalán parlament ülését felfüggesztik, amíg az alkotmánybíróság - a PSOE katalóniai megfelelője, a Katalán Szocialista Párt (PSC) kezdeményezésére - nem vizsgálja ki, hogy valóban törvénytelen volt-e a népszavazás. Igaz, az egy napos halasztás, hétfőről keddre, mégis jelzi, hogy más megoldás is elképzelhető, még ha ez nem is jelenti, hogy a katalán vezetésnek van konkrét B-terve.
„Igennel szavaztam. Madridnak lett volna lehetősége, hogy kompromisszummal rendezze a helyzetet, de erre nem volt hajlandó” - mondta Sergio. A harmincas évei elején járó mérnök szerint nem kellett volna mást tenni, mint megadni azt, ami Baszkföldön is van: önálló adóhatóság, hogy a bevételek Katalóniában maradjanak, ne kelljen sokkal többet betenni a spanyolországi közös kasszába, mint amennyi onnan visszajön. Igaz, Sergio elismeri, hogy Katalónia gazdagságához hozzájárul az is, hogy a tartomány egy nagyobb egység része. Ezért ő nem is függetlenséget, hanem nagyobb autonómiát akart volna szíve szerint.
De ha másképp nem megy, akkor jöjjön a függetlenség, megleszünk
- mondta miközben hangját elnyomta a fesztiválhangulatú téren katalánul felharsanó „Beszéljünk, beszéljünk!”
Hogy miről az talán a vasárnapi tüntetéstől is függ, amikor Barcelonában nyíltan a spanyol egységet hirdető tüntetés lesz. Annak fogadtatása és mérete is befolyásolhatja, hogyan próbál párbeszédet kezdeni Barcelona és Madrid. Igaz, a párbeszédet hirdető tüntetők egy része szerint az egységről szóló demonstrációra az ország távoli régióiból is buszoztatni fogja Madrid a támogatókat, így a látványos erődemonstráció akár fordítva is elsülhet.