A robbanáspont közelébe ért az iraki kormánycsapatok és az autonóm iraki kurd kormányzat közti feszültség. A vitatott hovatartozású, de a világ egyik legnagyobb olajmezőjén található Kirkuk térségébe csütörtökön óta folyamatosan érkeznek az iraki kormánycsapatok és a mellettük harcoló síita milíciák. A feszültség mértékére jellemző, hogy egy iraki tábornok az AFP hírügynökségnek telefonon már azt mondta:
Az iraki hadsereg előrenyomult, hogy visszaszerezze a 2014 júniusában történt események során elveszített állásait.
A 2014. júniusi „események” során a korrupt, gyakran csak papíron feltöltött hadsereg Észak-Irakban teljesen összeomlott az Iszlám Állam (IS) csapásai alatt, és feladatait Kirkuk térségében a kurd katonák (ők a pesmergák) vették át, akik képesek voltak visszaverni a dzsihadisták támadásait.
Az iraki vezérkar azonban gyorsan cáfolta a hírt, és leszögezte, hogy csak az Iszlám Államtól a múlt héten elfoglalt Hávidzsai körzetben folytatott tisztogató akciókról van szó. Ennek ellenére a Twittert ellepték a képek és videók a Kirkuk felé vonuló katonai járművekről, illetve az irkai katonák és milicisták fenyegető üzeneteitől. Ez a katona például egy kurd zászlót éget:
#PMF militant burns #Kurdistan flag. pic.twitter.com/FC2ChPWa3U
— Barzan Sadiq (@BarzanSadiq) 2017. október 13.
A Basír and Taza Kurmatu falvaknál húzódó kurd állásoktól alig három kilométerre páncélosok és tüzérségi eszközök várakoznak.
A Rudau kurdisztáni híroldal szerint a Kirkuk környéki pesmergák visszavonultak, de csak azért, hogy kedvezőbb védelmi pozíciókat foglaljanak el. A katonai parancsnokok válságtanácskozást tartanak, egyikük pedig nemzetközi beavatkozást sürget, mielőtt a szembenállás „óriási katasztrófába torkollna”. Kosrat Rasul alelnök csütörtök este 6000 pesmergát vezényelt Kirkuk térségébe. A kurd vezérkar felszólította Bagdadot:
Állítsa le a csapatösszevonásokat, és az erőszak helyett kezdjen békés tárgyalásokat a vitás kérdésekről.
A több országra is kiterjedő kurd nép iraki ága 1991, az első öbölháború óta széles körű autonómiát élvez, melyet eleinte csak az Egyesült Államok, de 2005 óta már az iraki alkotmány is garantál. A Kurdisztáni Régió az Iszlám Állam elleni harcban elévülhetetlen érdemeket szerzett, különösen az első hónapok során, amikor a korrupciótól átitatott, demoralizált iraki hadsereg képtelen volt érdemi ellenállást kifejteni az IS ellen. Iraki Kurdisztán a kalifátus elleni harc egyik fontos bázisává vált – Erbílben magyar katonák is vannak, akik kiképző feladatokat látnak el.
A kurd vezetés – melyet a Barzáni-klán dominál – talán a háborús sikerek, talán a kurdok rossz történelmi tapasztalatai alapján érezte úgy, hogy eljött az ideje a tényleges függetlenségnek. Ezért többszöri halasztást követően szeptember 25-re függetlenségi népszavazást írtak ki, melyen 3 305 925 szavazó, azaz a résztvevők 92,73 százaléka szavazott igennel a Kurdisztán régió és a körülötte lévő kurdok lakta térségek független állammá alakulásáról. Nemmel a szavazók 7,27 százaléka szavazott, míg a választási részvétel 72,16 százalékos volt.
Az iraki kormány a népszavazást már kiírásától kezdve törvénytelennek minősítette, és szerdán egy iraki bíróság elrendelte a kurdisztáni függetlenségi népszavazást megszervező választási bizottság elnökének és két tagjának letartóztatását. Bagdad többek között azt is nehezményezte, hogy bár Kirkuk városa és környéke nem tartozik a Kurdisztáni Régió iraki alkotmányban megállapított területéhez, a helyi tanácsok akaratára hivatkozva ezt a körzetet is bevonták a népszavazásba.
A kormányzóság nagyjából 1,2 milliós lakosságának 72 százalékát teszik ki az arabok, és csak minden ötödik lakos kurd (a maradék 7 százalék az iraki türkmének közül kerül ki). Az etnikai arányokat azonban nagyban befolyásolta a Szaddám Huszein alatti tudatos arabizálás, illetve a tartományi határok átalakítása. Kirkuk kormányzóság nyugati, Hávidzsai körzetében dominánsabb az arab jelenlét, míg a keleti, kurdok által ellenőrzött kerületek, illetve maga a 850 ezres város sokkal vegyesebb képet mutatnak.
A Kurdisztáni Régiót nemcsak Bagdad szorongatja minden téren, hanem többi szomszédja is. A saját 15-20 milliós kurd kisebbségével viaskodó Törökország gazdasági szankciókkal és katonai beavatkozással is fenyeget, és ami az iraki kurd vezetés számára még nagyobb lehet: az Iszlám Állam iraki hanyatlásával könnyen elveszthetik jelentőségüket a Nyugat szemében is. A nemzetközi közösség egyébként többségében – közte a kurdok legfontosabb partnerével, az Egyesült Államokkal – elítélte a függetlenségi népszavazást.
A politika fintora, hogy a kurdok a katalánokhoz hasonlóan
Necsirván Barzáni (az elnök, Maszúd unokaöccse) már a referendum napján kijelentette, hogy a függetlenség egy „folyamat”, amit nem holnap fognak kinyilvánítani, és az út részének tartják a Bagdaddal folytatandó „demokratikus tárgyalásokat”. Azaz a referendummal Erbíl csak egy politikai ütőkártyát akart bezsebelni, de Bagdad és a kurd kisebbségeiket féltő szomszédok – Irán és Törökország – nem vágtak jó arcot a blöffhöz.
(Borítókép: Iraki kormánycsapatok és a Hashed al-Shaabi harcosainak járművei az észak-iraki Havídzsából Kirkuk felé tartanak 2017. október 6-án, miután előző nap Havídzsát visszavették az Iszlám Államtól. Fotó: AFP / Ahmad Al-Rubaye)