Egészen más hangsúlyokkal számolnak be Ukrajnában és Magyarországon Balog Zoltán Emmi-miniszter kijevi tárgyalásairól, pedig a megbeszélések éppen az álláspontok közelítését kívánták szolgálni. Van honnan: az új ukrán oktatási kerettörvény radikálisan korlátozná a nemzetiségek anyanyelvi oktatását, a kárpátaljai magyarság nyelvi jogait kiemelten sértő törvény miatt pedig a magyar diplomácia cseppet sem diplomatikus hangnemben lépett fel: „Garantáljuk, hogy Ukrajnának mindez fájni fog” – fenyegette meg Szijjártó Péter a keleti szomszédot, és arról értekezett, hogy az európai álmot az ukránok ezután el is felejthetik, mert mi minden európai integrációs lépésüket meg fogjuk vétózni.

Ilyen előzmények után ment csütörtökön Kijevbe Balog, hogy ő is tárgyaljon az ukrán oktatási és a külügyminiszterrel. A Szijjártó-féle hangnemhez képest a magyar humánügyi miniszter konstruktív légkörről beszélt a sajtótájékoztatón, és arról, hogy „számunkra nagyon fontos Magyarország és Ukrajna jó viszonyának megőrzése”. A hivatalos magyar kommünikéből ezenkívül úgy tűnhet, mintha valamilyen érdemi garanciát is sikerült volna az ukránoktól kicsikarni: „Magyarország ígéretet kapott, hogy addig nem vezetnek be semmilyen változtatást Ukrajnában a magyar kisebbség oktatásában, amíg nem születik meg az Európa Tanács Velencei Bizottságának állásfoglalása”.

Ez azonban nem sokat jelent. A Velencei Bizottság decemberben fogja véleményezni az oktatási törvényt, arról pedig szó sem volt, hogy addig bármi ténylegesen változna az oktatásban: az új jogszabály rendelkezései eleve csak 2018 szeptemberétől, felmenő rendszerben kezdenek majd életbe lépni.

Amikor néhány napja Szijjártó Budapesten tárgyalt ukrán kollégájával, a magyar külügyminiszter azt mondta, csak akkor lehetne eredményes a konzultáció, ha a törvény vonatkozó részének az alkalmazását az ukránok felfüggesztenék. Végig ez volt a magyar álláspont: magát az oktatási kerettörvényt (illetve annak a nemzetiségi oktatással foglalkozó 7. cikkelyét) kell semmissé tenni, mert ez az, ami úgy rendelkezik, hogy a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása lényegében csak az első négy osztályban lesz engedélyezett.

Az új törvény szövege ugyan ellentmondásos, de a legfontosabb kérdésben egyértelmű: „Az oktatási folyamat nyelve az oktatási intézményekben az államnyelv” – vagyis az ukrán. Mint egy friss tanulmányban írja a két kárpátaljai magyar kutató, Fedinec Csilla és Csernicskó István: „Az 5. osztálytól felfelé az oktatás nyelve az ukrán nyelv. A nemzeti kisebbség nyelve csak tantárgyként oktatható. Annyi engedményt tesz csupán a törvény, hogy egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható: államnyelven, angol nyelven, vagy az Európai Unió valamely hivatalos nyelvén. Bár nincs részletezve, hogyan kell pontosan értelmezi ezt a passzust, de véleményünk szerint jelen formájában egyetlen olvasata van: az oktatás ukrán nyelven folyik (...)”

Ehhez képest Balog mostani tárgyalásai után

Ez a hivatalos magyar kommunikációból kimaradt, az ukrán források azonban beszámolnak róla. Eszerint Lilija Grinevics ukrán oktatási miniszter és Balog Zoltán arról egyezett meg, hogy „Ukrajna, az ukrajnai magyar közösség és Magyarország közösen állapodnak meg arról, hogyan implementálják az oktatásról szóló törvény 7. cikkelyét. Az implementáció figyelembe veszi a kisebbségek sajátosságait, többek között azokét, akik nem szláv nyelvűek”.

Eszerint Magyarország rábólintott a kerettörvényre, és mindössze a végrehajtást szabályozó alacsonyabb szintű jogszabályok tartalmáról kíván egyeztetni. Ez Ukrajna szempontjából azt jelentheti, hogy a Velencei Bizottság decemberben esedékes véleményét azzal várhatja: minden országgal megegyezett, amelyik korábban kifogást emelt.

„A Velencei Bizottság jelentésével kapcsolatban lehetnek várakozásaink, de az eredményt nehéz prognosztizálni, mert a testületnek a kisebbségeknek regionális jogokat biztosító 2012-es nyelvtörvényről készült állásfoglalása lényegi gondolata az volt, hogy az államnyelv konszolidáló szerepe nagyon fontos a soknemzetiségű Ukrajnában” – mondta az Indexnek Fedinec Csilla.

Ezek a gyakorlatban például arról szólhatnak, hogy ténylegesen hány magyar nyelvű tanórát lehet majd tartani az alapvetően ukrán nyelvű oktatásban a magyar csoportokban: egyet, kettőt vagy annál valamivel többet. Ez persze egyáltalán nem mindegy, de a fő problémát az esetleg kilobbizható engedmények nem oldják meg: van egy nagyon problematikus, erősen jogkorlátozó magasabb szintű jogszabály, amihez az ukránok nem akarnak nyúlni, és közben azzal kecsegtetnek, hogy az alacsonyabb szintű rendeletek majd nem lesznek annyira durvák – ez azért nem egy túl megnyugtató garancia a nemzetiségek számára.

Mindez megfelel a hivatalos ukrán vonalnak: tárgyaltak a szintén – igaz, jóval diplomatikusabban – tiltakozó románokkal és a lengyelekkel is, kétoldalú megállapodásokkal csitítanák a kedélyeket, de a kerettörvényről hazai pályán azt kommunikálják, hogy azon nem hajlandók változtatni, csak az alacsonyabb rendű szabályozásokra tesznek engedményígéreteket. A kül- és belpolitikában eltérő kettős kommunikációt folytatnak: miközben

Szép példáját nyújtják ennek az ukrán parlament alelnökének szavai. Irina Herascsenko az ET-határozat után otthon arról beszélt , hogy az ET kettős mércét alkalmazott, amikor elítélte az ukrán oktatási törvényt, és hogy „egyes magyar és román küldöttek olyan kijelentéseket tettek, amelyeket akár bújtatott területi követelésnek lehet tekinteni Ukrajnával szemben”.

A nemzetiségi aggodalmakat szeparatizmusnak feltüntető Kijevi szempontjából tökéletesen jött ehhez az az alig százfős jobbikos tüntetés, amit a törvény elleni tiltakozás gyanánt szerveztek a pesti ukrán nagykövetség elé: főleg az a „Kárpátalja Magyarországé” angol nyelvű póló, aminek a fényképét az ukrán nagykövet gyorsan feltette a Facebookra, hogy aztán körbejárja az ukrán sajtót, majd emiatt hivatalos tiltakozó jegyzéket küldjenek Magyarországra. Az ukrán külügyminiszter párhuzamosan „ukránellenes hisztériáról” beszélt Magyarország kapcsán.

Bár számaránya szerint a 42 milliós Ukrajnában kicsi, a magyar nemzetiség és Kárpátalja így is veszélyesen az előtérben van most az ukrán nacionalizmus szempontjából.

Hónapok óta az országon belül a magyar kisebbséget országon belül ismeretlen eredetű provokációk érik, erősítendő azt a nem is nagyon titkolt vádat, hogy az oroszok után a magyarok veszélyeztetik leginkább az ország integritását

– írja tanulmányában Fedinec Csilla és Csernicskó István. Krím és az orosz többségű kelet-ukrajnai területek gyakorlatilag már elvesztek, így az ország egyre inkább egynemzetiségű válik, az iskolák 95 százaléka például már most is ukrán nyelvű az országban. Ez azt jelenti, hogy a magyarság (a hozzá hasonlóan nagyjából 150 ezres ukrajnai román kisebbséghez hasonlóan) jobban szúrja a homogén nemzetépítő mániában érdekeltek szemét. Ez erősen ott van mind maga az oktatási törvény, mind a magyar vonatkozású ukrán politikai reakciók mögött.

Van olyan félelem is, hogy az oktatás átszervezése csak az első erőpróba az erőszakos ukránosításban. Ha ez sikerül, már be van tárazva az új nyelvtörvény és az állampolgársági törvény is, melyek szintén előkészítés alatt állnak. A nyelvtörvény most regionálisan 10 százalékos nemzetiségi számarányhoz köti a nyelvi jogokat, ez lehetővé teszi, hogy Kárpátalja magyarlakta részein magyarul is lehet intézni a hivatali ügyeket. Egy tervezet ezt emelné fel 30 százalékra, ami azt jelentené, hogy a gyakorlatban a magyar nyelvhasználat az iskolákon kívül a hétköznapi élet újabb fontos területein szorulna vissza.

Az állampolgársági törvény azonban még ennél is súlyosabb következményekkel fenyeget.

A kezdeményezés ráadásul magához az államfőhöz kötődik: a törvénymódosító indítványt március 13-án Petro Porosenko adta be halaszthatatlan sürgősséggel. Azóta egy parlamenti bizottságnál van, hogy mikor lesz belőle törvény, ha lesz, nem tudni pontosan. Orbán és Porosenko is tárgyalt a kérdésről, és azt ígérték, kétoldalú megállapodással rendezhetik a kárpátaljai magyarok helyzetét ebből a szempontból. Erről azóta nincs hír, de az jelzésértékű lehet, hogy az ukrán külügyminiszter az oktatási törvénnyel kapcsolatos feszült budapesti tárgyalásai után odahaza arról beszélt, hogy a kárpátaljai magyarság útja Európába nem a magyar útlevél megszerzésén keresztül vezet.

Ha nem sikerülne megállapodni,  az azt jelentené, hogy a kettős állampolgárokat – márpedig a kárpátaljai magyarok tömegével szerezték meg a magyar állampolgárságot a könnyítések óta, és  ott fűzik ehhez a lehetőséghez a legnagyobb reményeket   az egész Kárpát-medencében – tömegével fosztanák meg nem csupán nyelvi és oktatási alapjogaiktól, de az állampolgárságuktól is.

Nyitókép: Popovics Elza tanárnő magyarul és ukránul írja fel a táblára a 7. b osztályos diákok matematikaórájának témáját a beregszászi Kossuth Lajos Középiskolában 2011. január 24-én.  (Balázs Attila/MTI)