Agafja Likova most 73 éves, az egész életét a civilizációtól távol töltötte. Az úgynevezett óhitű családja 1936-ban menekült el Sztálin vallásellenes letartóztatásai elől, és rendezkedett be önellátásra minden lakott helytől távol, a tajgán, dél-Szibériában. Az utolsó családtagja, az apja 1988-ban halt meg, Agafja azóta egyedül él. Írtunk róla például itt , még 2013-ban.
A családot 1978 nyarán fedezték fel, amikor egy ásványkincs-lelőhelyek után kutató helikopter szállt el néhány száz kilométerre a mongol határtól, az Abakan-folyó mellett. A pilóta 1800 méteres magasságban egy kertet látott, több mint 240 kilométerre a legközelebbi településtől, így derült ki az egész történet.
Az 1943-as születésű Agafja a negyedik gyermek volt. 35 évig nem volt kapcsolata senkivel a családján kívül,fogalma sem volt például arról (sem), hogy volt II. világháború. A család a felfedezésük után, 1978-tól egyre több segítséget kapott a külvilágtól, állatokat, ételeket vittek, fát vágtak nekik.
A Siberian Times azt írja, a remetelak Hakasszia régióban van, ennek a kormányzója a Putyin-barátként ismert Viktor Zimin (akkora haverok, hogy például együtt horgásztak és napoztak félmeztelenül). Zimin nem tagadja, hogy nem kedveli az asszonyt. A politikus azt mondja, az óhitűekkel nincs baja, tiszteli őket, hiszen ez is egy orosz vallás, sőt az ő csapatában is van óhitű. De szerinte Agafja nem tesz semmit, ami a valláshoz kapcsolható.
A nő apját Karp Likovnak hívták, ortodox fundamentalista, úgynevezett óhitű volt. Az óhitűeket a 17. századtól üldözték Oroszországban, a helyzet még rosszabb lett, amikor a bolsevikok kerültek hatalomra. Sok óhitű utazott Szibériába, hogy elkerülje az üldöztetést, és még jobban elszakadjon a civilizációtól. A harmincas években a kommunista járőrök lelőtték Likov bátyját, miközben ő mellette dolgozott a földeken. Ekkor döntött úgy, hogy fogja a családját és eltűnik. 1936-ban az akkor még négytagú család vetőmagot vett magához, és bevetették magukat a tajgába. Fiuk 9, lányuk kétéves volt. Még két gyerek született a vadonban, 1940-ben Dmitrij és 1943-ban Agafja, ők soha nem láttak embert a családjukon kívül, és a kisgyerekek csak annyit ismertek a külvilágból, amit szüleiktől hallottak. A család legfőbb szórakozása azt volt, hogy mindenki elmesélte, mit álmodott.
A kormányzónak nem tetszik az sem, hogy közpénzből segítenek a nőnek. "Költsünk milliókat? Nem mérheted pénzzel az életet, de mi lenne, ha minden polgár ingyen élhetne úgy, hogy ételt és minden egyebet megkap?", tette fel a kérdést.
Zimin mindezek miatt megtiltotta, hogy a remetelakot helikopterek közelítsék meg. A hivatalos indok, hogy a nő eleve tiltott helyen, védett területen él, ő pedig többször is felajánlotta az asszonynak, hogy elköltöztetik onnan, de Agafja nem akart mozdulni.
De a történet nem ennyire egyszerű. A nőnek ugyanis nem ez a régió, hanem főként a szomszédos Kemerovó segít az ottani kormányzó, a nőt régóta támogató Aman Tulejev vezetésével. Neki most azt üzente Zimin, hogy "még egy helikopterjárat, és ennyi volt, megszegtétek az ország törvényeit". "Nincs jogotok odarepülni és leszállni. És ne minket hibáztassatok, úgy téve, mintha ti lennétek az egyedüli ellátói", tette hozzá Zimin.
Kemerovó kormányzója, Aman Tulejev erre kijelentette, hogy ő és a vele egyidős Agafja régi barátságot ápol, és ő továbbra is segíteni akar neki. Az azonban nem világos, írja a Siberian Times, hogy ezt hogy fogja tudni megtenni. "A politikus és az asszony 20 éve találkoztak először, és azóta folyamatos a kommunikáció kettejük között", magyarázta Tulejev szóvivője. Az asszonyt rendszeresen látogatja egy kisebb rangú politikus, egy kerületi vezető Kemerovóból, segít neki, akár önkéntesekkel, futárokkal is, és ő viszi el az üzenetet a kemerovói kormányzónak is.
Nem tilthatják be a barátságot,
közölte Tulejev szóvivője.
Andrej Grisakov tévés, aki már forgatott a nővel, azt mondta, Agafja az öt-hatszáz évvel ezelőtti orosz kultúra, tudás és tapasztalat "aranybányája". Saját dialektusban beszél, amit a tudósok is tanulmányoznak. Ugyanakkor, mondja Grisakov, az asszony "nem az a típus, aki elhagyná a lakóhelyét. Minden modern dologtól fél". Azért műholdas telefonja van már a nőnek, ha segítséget kéne kérnie.
A remetecsaládnak egyébként nem volt fegyvere, anélkül ejtettek el állatokat, és kenyeret sem tudtak sütni. 1961-ben egy kemény tél mindenüket tönkretette, és a saját bőr cipőtalpukat kellett enniük. A nő anyja ekkor halt meg. Agafja három testvére 1980-ban hunyt el, ketten veseelégtelenség, egyikük pedig tüdőgyulladás miatt. A nő apja 1988-ban halt meg.