Új fordulatot vett a Koreai-félsziget körüli konfliktus, miután Donald Trump első hivatalban lévő amerikai elnökként találkozni fog Észak-Korea vezetőjével. Ha megvalósul a közte és Kim Dzsongun között májusra tervezett találkozó, azt többen már ahhoz hasonlítanák, mint amikor Richard Nixon folytatott megbeszélést 1972-ben Mao Ce-tunggal.
A tavalyi feszültség után hirtelen jött enyhülés egy harmadik Korea-közi csúcstalálkozóban és az amerikai-észak-koreai megbeszélésben csúcsosodhat ki. Egyelőre azonban az egészről még szinte semmit sem tudni azon kívül, hogy elvileg megtartják majd. Észak-Korea pedig korábban is felfüggesztette már a rakéta- és atomteszteket az amerikaiakkal folytatott tárgyalások alatt, de aztán ezek mégis újrakezdődtek.
Nagyon úgy tűnik, hogy végül megvalósul az a találkozó, amit már a 2016-os amerikai elnökválasztás alatt is pedzegettek, miután Trump nyitottnak mutatkozott arra, hogy elnökként esetleg leüljön tárgyalni Kim Dzsongunnal. 2017-ben viszont egészen más irányba indultak az események, és régen látott feszült helyzet bontakozott ki a Koreai-félsziget körül.
Tavaly minden korábbinál jobban felpörgött Észak-Korea rakéta- és atomprogramja. Phenjan olyan interkontinentális ballisztikus rakétákat is tesztelt, amikkel állítása szerint már az Egyesült Államok egész területét elérhetné, és végrehajtották legerősebb kísérleti atomrobbantásukat is. Ezekre válaszul Trump több lépésben még tekert az Észak-Korea elleni, egyébként is kemény szankciókon, amikhez az északi rezsim egyetlen igazán fontos támaszának számító Kínát is sikerült megnyernie – még úgy is, hogy több jele is volt annak, hogy a valóságban a kínaiak megkerültek vállalásokat. Közben a háborús retorikáig terjedő üzengetések is folyamatosak voltak, Trump tűzzel, dühvel fenyegette meg a Kis Rakétás Embernek nevezett Kim Dzsongunt, míg az északiak válaszul vén bolondnak titulálták az amerikai elnököt.
Miután azonban Kim Dzsongun újévi beszédében egy váratlanul nagy váltással nyitottnak mutatkozott a párbeszédre Dél-Koreával, az elmúlt két hónapban már a diplomácia került előtérbe. A két Korea megegyezett arról, hogy egy észak-koreai delegáció is részt vesz a phjongcshangi téli olimpián, aminek keretében az észak-koreai diktátor befolyásos húga bátyja nevében meghívta Mun Dzsein déli elnököt Phenjanba. Ezután érkezett a hét elején, 2007 óta először egy dél-koreai tárgyalódelegáció az északi fővárosba, és 2011-es hatalomra kerülése óta
most először találkoztak déli tisztviselők magával Kim Dzsongunnal is.
A déliek a találkozó után bejelentették, hogy tizenegy évvel a legutóbbi után április végén megtartják a harmadik Korea-közi csúcstalálkozót a két ország vezetői között. A déliek tolmácsolása alapján Észak-Korea hajlandó lenne beszélni akár atomfegyverei feladásáról is, ha nem érzi magát katonailag fenyegetve, és a rezsim biztonsága garantált. A déli delegáció szerint Phenjan Washingtonnal is hajlandó tárgyalni a nukleáris leszerelésről és a kapcsolatok normalizálásáról. Egyébként Észak-Korea ezeket csak a délieken keresztül mondta így ki, az állami médiában leginkább az jelent meg a találkozóról, hogy a megbeszélésen „hazafias és őszinte" volt a hangulat, és Kim Dzsongun „a nemzeti egyesítés történetének új fejezetét akarja nyitni".
Először nem lehetett tudni, hogy a két Korea között már megkezdődött nyitás az Egyesült Államok és Észak-Korea viszonylatában mit hozhat magával. Miután azonban csütörtökön a déli delegáció Washingtonba utazott beszámolni a tárgyalásaik eredményéről, kiderült, hogy mi volt az a titkos üzenet, amit nem akartak addig részletezni: Kim Dzsongun Donald Trumpot is tárgyalásokra hívta. Az viszont a CNN szerint még Trump több tanácsadóját is váratlanul érte, hogy az amerikai elnök nem gondolkodott sokat, hanem elfogadta a déli tisztviselők által közvetített ajánlatot. Erre utalhat az is, hogy Rex Tillerson külügyminiszter órákkal korábban még a pozitív jelek ellenére is messzinek nevezte a közvetlen tárgyalásokat Észak-Koreával.
Ha valóban megvalósul, akkor egy ilyen találkozó azért is mindenképpen történelmi lesz, mert korábban hivatalban lévő amerikai elnök még nem ült le az aktuális észak-koreai diktátorral (exelnökként Bill Clinton és Jimmy Carter is járt Észak-Koreában).
Az is fontos fejlemény, hogy a dél-koreai küldöttek azt is bejelentették, hogy Észak-Korea vállalta, nem fog végrehajtani semmilyen nukleáris tesztet, rakétaindítást, vagy más provokációt, amíg a tárgyalások tartanak. Ez azt is jelenti, hogy ezúttal feltehetően az sem változtat majd ilyen szempontból gyökeresen a helyzeten, ha heteken belül megkezdik a téli olimpia és a paralimpia miatt elhalasztott amerikai-dél-koreai szokásos éves hadgyakorlatokat.
A bejelentés után első körben minden fél a saját részsikereként próbálhatja eladni a fejleményeket:
Van azonban olyan amerikai elemző, aki szerint a tárgyalások felajánlásával Kim csapdát állított Trumpnak, aki amerikai elnökként a legtöbbet érheti el, de a legtöbbet is kockáztatja egy ilyen bizonytalan kimenetelű találkozóval, ha viszont elutasította volna, akkor Phenjan Washingtont okolhatta volna a párbeszéd elmaradásáért a dél-koreaik felé. Munt a dél-koreai konzervatívok vádolták azzal, hogy hagyja kihasználni magát, az pedig már látszik, hogy a népszerűsége valószínűleg végérvényesen összefonódott az észak-koreai helyzet kezelésével, aminek betehet, ha végül a tárgyalások esetleg látványosan zátonyra futnak.
Trump pénteken a Twitterén is megerősítette, hogy az amerikai találkozó szervezése folyamatban van, a hét elején pedig pozitív hírként értékelte a déliek phenjani tárgyalásait. „Szerintem őszinték, remélem, hogy azok. Hamarosan kiderül" – írta az észak-koreai ajánlatokról, de azt is hozzátette, hogy lehet, hogy hiú reményeket táplálnak, az Egyesült Államok pedig kész bármelyik irányba erőteljesen elmozdulni. Pénteken kihangsúlyozta, hogy fontos előrelépések történtek, de
a szankciók érvényben maradnak, amíg nem sikerül megállapodást kötni.
Ennek azzal is nyomatékot adtak egyébként a napokban, hogy az USA megint új szankciókat vezetett be Észak-Korea ellen, mert megállapításuk szerint Észak-Korea ölette meg Kim Dzsongnamot, Kim Dzsongun féltestvérét Malajziában.
Mun ugyan csodaként értékelte a Kim-Trump-találkozó lehetőségét, de Dél-Korea is jelezte, hogy nem lesznek hirtelen feloldva az eddigi korlátozások Észak-Koreával szemben. A Washingtonban járó tisztviselők elmondták, hogy folytatódik a nyomásgyakorlás, nem lazítanak a szankciókon, amíg Phenjan az új retorikáját nem támasztja alá konkrét lépésekkel.
„MÉG CSAK A RAJTVONALON ÁLLUNK"
– mondta Mun a héten, és azt is világossá tette, hogy semmi mást nem fogad el, csak Észak-Korea teljes nukleáris leszerelését. A békére törekvő tárgyalásokkal párhuzamosan növelte a védelmi kiadásokat, mert „mindent meg kell tennünk, hogy ellenlépéseket hozzunk Észak-Korea atomfegyverei és rakétái ellen is".
Az elmúlt hetekben azonban az látszott, hogy az amerikai-észak-koreai kapcsolatoktól függetlenül is mindkét Korea próbálja kihozni a legtöbbet a tavalyi feszültségek után az elmúlt két hónapban jelentkező enyhülésből. A hét elején megállapodtak abban is, hogy újraindítják a forródrótot a katonai feszültségek csökkentéséhez, és az elemzők által a téli olimpia alatt találgatott időpontoknál előbb rendezik meg a harmadik Korea-közi csúcstalálkozót is. Az első kettőt még a két Korea közötti enyhébb időszakban tartották: először 2000-ben érkezett dél-koreai elnök Phenjanba tárgyalni, míg a második csúcsot 2007-ben tartották, akkor is az északi fővárosban.
A déliek most is nyitottak lettek volna egy phenjani helyszínre, azonban már az is eldőlt, hogy a két ország közötti demilitarizált zóna határán fekvő Panmundzsomban lesz a csúcstalálkozó. A határfalunál hajtott végre drámai szökést tavaly egy dezertáló északi katona, illetve itt volt januárban az az egyeztetés is, ami megalapozott aztán a téli olimpiás közeledésnek. Ráadásul ezen belül is a déli részen lévő Béke Házában találkozik majd Mun Dzsein Kim Dzsongunnal, ami azért történelmi, mert
észak-koreai legfelsőbb vezető még nem lépte át a fegyverszüneti vonalat korábban.
A korábbi Korea-közi csúcsokon főként gazdasági téren egyeztek meg (pl. az azóta Mun elődje által bezárt, északi területen közösen üzemeltetett keszongi ipari parkról), de most egyelőre még nem tudni, pontosan milyen előrelépésre számítanak a déliek a két Korea kapcsolatában. Csoma szerint fontos különbség a 2000-es évekhez képest, hogy Dél-Koreában most nincsenek illúziók Észak-Koreával szemben, 2006-ra vált egyértelművé, hogy hiába öntöttek tömérdek pénzt segélyeken és fejlesztéseken keresztül északra, a phenjani rezsim még a kevésbé feszült időszakokban is csak egy bizonyos fokig kész az enyhülésre. Ezúttal azonban az is csavar egyet a helyzeten, hogy az önmagában fontos Korea-közi csúcs szorosan összekapcsolódik az Észak-Korea és az Egyesült Államok között tervezett tárgyalással is.
Ennél az északi-déli csúccsal szemben egy sor alapvető kérdés sem dőlt még el, rögtön például az, hogy hol lehetne a helyszíne az amerikai-észak-koreai találkozónak. Kim Dzsongun biztosan nem fog elutazni amerikai területre, ahogy az sem tűnik valószínűnek, hogy egy bizonytalan kimenetelű, és biztonsági szempontból is megkérdőjelezhető találkozóra Trump Észak-Koreába látogatna. „Ráadásul Kim Dzsongunnak külön hatalmas legitimációs forrást jelentene, ha egy hivatalban lévő amerikai elnök a KNDK-ba menne" – mondta Csoma. Így minden bizonnyal valamilyen közvetítőország fog felmerülni, ami lehet megint Dél-Korea, és Panmundzsom, de akár Kína is. A gyerekkorában svájci magániskolában tanuló Kim Dzsongun egyébként hatalomra kerülése óta még soha nem járt külföldön, ráadásul nem találkozott még egyetlen másik ország vezetőjével sem.
Egészen eddig a hétig azt is csak találgatták, hogy a 34 éves Kim mennyire mozogna otthonosan egyáltalán magas rangú külföldi tisztviselők között, hiszen az elmúlt években leginkább kínai, kubai diplomatákat, vagy Dennis Rodman volt NBA-s kosárlabdázót fogadta csak. A hét elején Phenjanban járt déli delegáció vezetője a New York Times szerint arról beszélt, hogy Kim Dzsongun meglepte őket, például amikor azt mondta, megérti, hogy folytatódnak az éves amerikai-dél-koreai hadgyakorlatok, viszont azt várja, hogy ezen változtassanak, ha a jövőben rendeződik a helyzet a Koreai-félsziget körül. A következő hetekben feltehetően majd a phenjani megbeszélés minden rezdülését próbálják kielemezni a dél-koreai és amerikai titkos szolgálatok a következő találkozók előtt.
Ha megtörténik, akkor a találkozó ténye már történelmi lesz, de az eredményeivel kapcsolatban azért a legtöbb elemző nem vár feltétlenül csodát. „Már sokszor láttuk ezt" – mondta Duyeon Kim, a Korean Peninsula Future Forum munkatársa, aki másokkal együtt emlékeztetett arra, hogy korábbi amerikai elnökök alatt is voltak már fontos tárgyalások és megállapodások is, de a segélyek kialkudása után idővel Phenjan rakéta-, majd pedig atomprogramja végül mindig folytatódott. Észak-Korea legutóbb 2009-ben állt fel az atomprogramjáról indított hatoldalú tárgyalásoktól, mert nem akarta beengedni a nemzetközi ellenőröket az országba.
Csakhogy a korábbi amerikai elnökök alatt még nem járt ennyire előre a phenjani rakéta- és atomprogram, ami most már sokkal komolyabb fenyegetést jelent a szövetségeseiken kívül az Egyesült Államokra is. Valamint a korábbi esetekben nem ilyen magas, elnöki szinten ült le tárgyalni az USA. Ezért sem mindegy, milyen eredményt tud elérni Trump, miután belement a találkozó megtartásába.
A találkozó azonban a történelmi lépték ellenére önmagában azért sem kecsegtet semmilyen biztos eredménnyel, mert
a rendkívül bonyolult helyzet alapjai nem változtak meg.
Trump sokszor hangsúlyozta, hogy Észak-Korea teljes nukleáris leszerelését akarja elérni, az északiak azonban korábban hallani sem akartak arról, hogy a rezsim fennmaradásának zálogának tartott rakéta- és atomprogram alku tárgya legyen, többek között azért sem, mert azt látták, hogy az egymást váltó amerikai elnökök könnyen változtathattak elődeik döntésein.
Trump most a Twitterén külön kihangsúlyozta, hogy az északiak nemcsak az atomprogram felfüggesztéséről, hanem a nukleáris leszerelésről hajlandóak tárgyalni. A dél-koreaiak egészen pontosan azt jelentették be, hogy Kim Dzsongun „eltökéltnek mondta magát a leszerelésre." Ha Észak-Korea nem lenne hajlandó teljesen lemondani az atomprogramjáról, akkor több elemző szerint lehet, hogy csak időt akar nyerni, hogy a tárgyalásokon a szankciók egy részének feloldását, segélyeket próbáljon kicsikarni, anélkül, hogy végül valódi engedményeket tenne. A tesztekre elrendelt moratórium pedig nem jelenti azt, hogy közben ne folytatódhatnának a fejlesztések a háttérben.
A másik oldalról az tűnik egy nehezen feloldható dilemmának, hogy az Észak-Korea által követelt biztonsági garanciák részeként feltételül szabhatnák a közös amerikai-dél-koreai hadgyakorlatok beszüntetése mellett akár az amerikai katonák, és katonai rendszerek (rakétaelhárítás, radarok) kivonását is a régióból. Ezeknél viszont a különböző szövetségesi megállapodásokon túl nem mellékes szempont az USA-nak, hogy miközben közvetlenül az észak-koreai fenyegetésnek szólnak, de Kínával és Oroszországgal szemben is geopolitikai előnyt jelentenek.
Több szakértő szerint már az is nagyon fontos eredmény lenne, ha sikerülne elérni az atomprogram felfüggesztését, és a rakétatesztek további moratóriumát, de egy ilyen találkozón szóba kerülhet akár az Észak-Koreában továbbra is fogvatartott amerikai állampolgárok ügye is. A felsejlő diplomáciai póker előtt mindenesetre nem egyértelmű, ki fogja előkészíteni amerikai részről a találkozót, hiszen a hét elején bejelentette visszavonulását Joseph Yun, az amerikai külügy legtapasztaltabb észak-koreai diplomatája, akinek egyelőre még nincs meg az utódja.
A héten a Financial Times is arról írt, hogy a megkezdődött folyamatban sok a bizonytalanság, rengeteg csapdát rejt magában, és végül komoly kompromisszumokra futhat ki. Az csak a következő hetekben, hónapokban körvonalazódik majd, hogy melyik fél meddig hajlandó elmenni.